Ha fölmegyünk az internetre, a közösségimédia platformjaira, se szeri se száma az életmódtippeknek, tutibiztos fogyókúráknak. Ez pozitívum, ami azt jelzi, hogy tudatosabbak vagyunk, nagyobb igény mutatkozik ilyen tartalmak iránt, vagy másról van szó?

Miközben egyre többet foglalkozunk elvileg az egészségünkkel, a magyar társadalom egyre elhízottabb. Hiába vannak az iskolákat is érintő táplálkozási programok vagy a mindennapos testnevelés, ez a rémes tendencia nem változik. Pedig az internet világában nincsenek határok, rengeteg életmóddal, táplálkozással, mozgással kapcsolatos információ eljut a felhasználókhoz. Ezzel együtt mégsincs áttörés, és ennek az oka az, hogy a többség szűrés nélkül fogyasztja ezeket az információkat, és sokszor elfeledkeznek róla, hogy a táplálkozástudomány egy szakma, egy sokak által és nagyon alaposan kutatott tudományterület, tehát elérhetőek egyébként hiteles segédanyagok is, csak tudatosan kéne azokat keresni. Mindenki a leggyorsabb, legegyszerűbb megoldást keresi, beírják a keresőbe, hogy életmódváltás, fogyókúra, és az első három találatból választanak egyet. Ott majd látnak egy jól megszerkesztett képet, dicsérő kommenteket, amelyeknek legalább a fele nem is valódi felhasználóktól származik, és máris benne vannak ennek az óriási piacnak a csapdájában. Ki kell ugyanis mondani, hogy az egészség elsősorban érték, másodsorban viszont hatalmas piac, amelyből sokan tudnak jól megélni. Csakhogy ezeknek a vállalkozásoknak egy részéből hiányzik a humánerőforrás: fognak eljárásokat, azokat lemásolják, kicsit kozmetikázzák, aztán kiteszik az emberek elé. Nincs számonkérési lehetőség, nincs felelősség, tehát precedens sincs, ami a nem megfelelő minőségű szolgáltatást nyújtó cégeket elriasztaná.

A te érdeklődésed hogyan fordult e tudomány felé?

Már a nagyapám is gyerekorvosként dolgozott. A maga idején elég nagy reformernek számított, számos, a csecsemők táplálásához kapcsolódó terápia fűződik a nevéhez, és ez az otthoni légkört is meghatározta. Sporttagozatos iskolába jártam, van élsportolói múltam is, és ebből a két dologból valahogy magától értetődően következett, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Ráadásul szeretek segíteni, szeretek tanítani, örömömet lelem abban, ha a tanítványaim eredményeket érnek el.

Foglalkozol élsportolókkal is. Ők, akiknek a testük a munkaeszközük, tudatosabbak az egészségüket érintő kérdésekben, mint az átlagemberek?