Tóth Bea Akinek a valóság nem elég, társasjátékon is játszhat Ner-est

Strómankodj okosan!

A Narancshullás elnevezésű társasjátékkal nemcsak újra élhetjük a 2018-as politikai eseményeket, de újra is írhatjuk azokat. Ellenzéki pártként harcolunk a NER-lovagokkal, versengünk egymással, a nagypolitika szereplőit pedig úgy mozgathatjuk a térképen, ahogy csak akarjuk: a cél egy – legyőzni a Fideszt. Nagy Tibor ötletgazdával beszélgettünk. 

Egy politikai társasjáték megszületésének nyomós oka lehet.

Egy túlélő kooperatív horror társasjátékról mintáztam, ami elég nehéz játék, ötből csak egyszer nyertünk, a többi alkalommal a játék győzött le minket. Ahogy játszottunk, azon nevettünk, hogy a kisebb támadó szörnyek olyanok, mint a NER-lovagok, a világvégét jelentő szörny pedig mintha Orbán Viktor lenne, aki, ha megjelenik, megkoronázza magát és veszítünk.

Ha ez így történik is, akkor sem mindegy, ki mennyivel győzött.

Alapvetően nyer egy ellenzéki párt, még akkor is, ha egyébként az egész ellenzék veszít. Viszont, ha sikerül győzni és megdönteni a kétharmadot – még a 2018-as helyzet szerint készült a játék, akkor ez még optimista forgatókönyv volt, most szerencsére javulnak a kilátások –, akkor két, a legtöbb pontszámot elért ellenzéki párt is nyerhet. Ami érdekes tárgyalási dinamikát hoz létre, mert ketten érdemes összefogni. Ha hárman fognának össze, az súrlódással jár, és közülük valaki veszíteni fog. Ha pedig az ellenzék nem szerepel jól és látszik, hogy a játék vége felé nem döntik meg a kétharmadot, akkor minden szövetséges egymásnak esik, hiszen csak egy párt nyerhet. Ami ugyancsak leképezi a valóságot, mert csak addig működik az összefogás és a tárgyalási rendszer, amíg van esélye a közös győzelemnek és annak, hogy mindenki jól járt. Abban a pillanatban, hogy nem nyerhet mindenki, a pártok egymás ellen fordulnak, ami a Fidesz malmára hajtja a vizet. Kooperatív játékról van szó, de nem kötelező együttműködni. Például, ha az ember nagyon támaszkodik másokra, akkor megvan az esélye, hogy elárulják, esetleg kiderül valakiről, hogy álellenzéki.

Ha most dolgoznál a Narancshullás ötletén, akkor milyen eseményeket vagy szereplőket emelnél be?

Már készül a játék kiegészítője. Az egyik fő téma a Covid, ami döntési helyzetek elé állítja a pártokat, NER-lovagként pedig föltűnik Müller Cecília is, aki teljes káoszt okozhat a térképen. Elsősorban az összefogásra helyeztem a hangsúlyt: meg kell választani a közös miniszterelnök-jelöltet. Továbbá, föl kell állítani a közös listát, ami kompenzációs mechanizmus, amikor a játék kicsit erősíti a gyengébb pártokat és szintre hozza a többivel. És meg kell finanszírozni a közös kampányt úgy, hogy névtelenül mindenkinek be kell dobnia egy összeget a közösbe. Ha nem érik el a megkövetelt célt, akkor mindenkit büntet a játék, ha elérik, akkor mindenkit jutalmaz. Ez új dinamikai elemeket visz a játékba. És mivel mind az öt jelölt ad egy különleges előnyt mindenkinek, ezért érdekes, hogy sok fordulat úgy történik a játékban, mint a valóságban is. Például a kiegészítőben Fekete-Győr András különleges képessége, hogy úgy alakítja a dolgokat, hogy szívesen támogatná őt az LMP, a Kutyapárt, de a Momentumnak ez nem igazán éri meg, mert olyan dolgokat adnának különleges képességként, amik a Momentumnak már amúgy is megvannak. Vagy például Márki-Zay Péter képessége, hogy kiüti az összes NER-lovagot.

Van olyan játékgondolata, ami még igazabb lett?

A játékban a DK és a Jobbik összefogása minden más pártot elnyomott, és lám, ez az életben is megvalósult. A másik példa Demeter Márta személye, aki az MSZP-ben kezdett, átlépett az LMP-be, most a Jobbikban politizál. Az ő képessége, hogy áthozhat két aktivistát egy másik pártba, hiszen szeret pártokat váltani.

Miből fakad a politikai társasjátékok iránti rajongása?

Egy ismerősöm azt mondta, hogy szerinte terápiás jellegű, nevetni kell a szomorú realitásokon. S mint a legtöbb játékban, ez is beteljesíti a hatalomfantáziánkat, megtapasztaljuk, milyen, ha nem csak lengedezünk a politika szelében, hanem végre mi irányítunk és mi fogjuk be a passzátszelet. Másrészt van egy közös kapcsolódási pont, közös trauma.

Említette egy korábbi interjúban, hogy annak a szemléletnek, hogy „ha nem szólsz bele a politikába, én sem szólok bele az életedbe”, a fiatalok körében már nyoma sincs. Egy vidéki és egy fővárosi fiatal hogyan néz rá ugyanarra a konkrét politikai kérdésre?

Óriási a hasadás vidék és főváros között. Vidéki ellenzéki barátaim jobbára jobboldali nézeteket vallanak, nehezen találunk közös pontot bármilyen szakpolitikai kérdésben, hiszen mást látunk a világból, más problémák merülnek föl. Néha én is azon kapom magam, hogy nagyon „fővárosiasan” gondolkozom, ami sokak számára kicsit elrugaszkodott a valóságtól, mert például, ha bonyolult oktatáspolitikai elméletekbe megyünk bele és egy tanár megszólal, hogy nincs kréta, akkor az leránt a valóság talajára. De ez vitakultúra kérdése is: elfogadjuk egymás gondolatait, amíg tiszteletben tartható nézeteket vall a másik. Az ellenzéki szavazók közös ellenfélképe megvan, de nincs olyan koherens világképük, amiben egyet tudnának érteni. Ezért is lesz gigászi munka, ha az ellenzék nyer.

Szakpolitikai kérdésekkel is foglalkozik a társasjáték?

Inkább aktuális bulvárpolitikai szempontokat vet föl. A társasjátékban például a Jobbik egyik konkrét dilemmája, hogyan reagáljon a 2018-as, Vona Gábor ellen indított lejárató kampányra? A játékos szabad kezet kap, például azt is választhatja a négy opció közül, hogy Vona Gábor kimegy a Pride-ra szivárványos lobogóval a kezében, ez esetben viszont a párt nagyon sok támogatót és aktivistát veszít. Ugyanígy, a kiegészítőben lesz egy olyan kérdés is, hogy a pártok hogyan reagálnak a Covidra: minden pártrendezvényt megszüntetnek, a kampányolás leáll, vagy mindenki vegyen maszkot és mehet tovább az élet?

Úgy is lehet játszani, hogy esetleg fölvesszük egy adott pártvezető stílusát?

Igen. Például az MSZP állhat olyan döntés előtt, hogy radikális transzparenciát hirdet, kirúgja az összes korrupciógyanús emberét. Amikor ez a lap van egy játékos kezében, akkor néha megkérdezik: most döntsek úgy, ahogy szeretném, vagy úgy, ahogy az MSZP-nek kéne? A pártok pozitív és negatív alapképességeik adottak, ezek adják a személyiségét, például a Momentum könnyen csődbe megy, a DK támogatottsága gyorsan és könnyen nő, de Gyurcsány Ferenc miatt ennek van üvegplafonja. Az LMP nehezen mozgat aktivistákat, a Kutyapárt nehezen nő fel, de ha igen, akkor erős tud lenni, az MSZP-nek pedig vissza kell szereznie a szavazók kegyeit.

Legyártani még csak sikerült a játékot, de a hivatalos árusítóhelyek nem forgalmazzák. Ez a NER számlájára írható?

A diktatúra egyik eszköze az önelnyomó reflex, az, hogy az emberek, a piaci szereplők annyira félnek az esetleges retorzióktól, hogy előre elkerülik a rizikósnak vélt döntéseket. Az, hogy egy társasjátékot rizikósnak vélnek, szerintem paranoia, érthetetlennek tartom a nagyobb forgalmazók elutasító válaszát, amely szerint a vásárlóik nem értékelnék, ha aktuálpolitikai társasjátékot forgalmaznának. Ezért készítettem egy webshopot.

NÉVJEGY

Nagy Tibor / 27 éves villamosmérnök hallgató

2017-től a Momentum tagja

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.