A magyar társadalom rétegei egyre inkább bezáródnak egymás előtt – egyebek mellett ez áll a Tárki által jegyzett, Társadalmi riport 2022 című kiadványban, amelyben három szociológus, Erát Dávid, Huszár Ákos és Füzér Katalin azt vizsgálta, mennyire örökletes a szülők társadalmi helyzete, és mennyire jellemző a homogámia, vagyis a társadalmi csoporton belüli házasság intézménye – magyarul, a szegény szegénnyel, a gazdag pedig gazdaggal házasodik-e. A kutatás során több uniós felmérés adatait használták, a legelső 2005-ös, a legutóbbi 2019-es. Három születési csoportot tekintettek át: az 1941-58, az 1959-76, valamint az 1977-94 közt születetteket.

Általánosságban elmondható, hogy a mobilitáskutatások arra a kérdésre keresik a választ, hogy mennyiben öröklődik a szülők társadalmi helyzete – e konkrét kutatás során: az iskolai végzettsége – a gyermekeikre, illetve az egyének mekkora hányadának változik a társadalmi pozíciója, illetve végzettsége a származási helyzetéhez képest.

Ha a származás szerepe erős, az arra utal, hogy az egyéneknek kisebb lehetőségük van arra, hogy saját erőfeszítéseikre, illetve szorgalmukra támaszkodva változtassanak az adott társadalmi helyzetükön.

A végzettség szerinti párválasztási, illetve házasodási mintázatok tanulmányozása mögött pedig az a felismerés áll, hogy a partnerek megválasztása nem véletlenszerűen történik, hanem bizonyos törvényszerűségeket követ. Erre létezik egy gazdaságtudományi magyarázat, amely szerint ebben szerepe van a haszonmaximalizálásnak, vagyis a partnerek mérlegelik, hogy a párkapcsolat létesítésével mennyiben tudják növelni vagy megőrizni erőforrásaikat ahhoz képest, ha egyedülállók maradnának. A párkapcsolat az erőforrások összpontosítása révén hozzá tud járulni a társadalmi egyenlőtlenségek növekedéséhez, hiszen akkor, ha a jó erőforrásokkal rendelkezők egymást választják, kapcsolatukban mindkét fél javai, így vagy úgy, de összeadódnak. Viszont két alacsony erőforrással (esetünkben: alacsony végzettséggel) rendelkező személy egymást választva kisebb valószínűséggel jut előre, mint ha jobb helyzetű partnerük lenne.