Denzel Washington, józan lét

Katona Klári | 2022.09.08. 12:03

Olvasási idő kb. 8 perc

Visszajelzés, kritika, siker, valóság, álmok, célok, elkötelezettség, tehetség, sikertelen kísérletek, cselekvés, színészet, mindennapiság, rendezés, prédikáció, apaság, szerepek, azonosulás, Biblia, segítség, elismertség, Hollywood, élet, Broadway, szenvedélyesség, kitartás, támogatás, Isten, bukás, az emberben való hit, szükségesség, kihagyott megélések, más tehetségességének, jelentőségének felismerése, részletek, az előkészülés és bármi, amit még hosszan sorolhatnék, valahogy mind-mind a helyén van a fejében. Egyszerűen. Tisztázottan. Valami szokatlanul nyugodt rálátásban. Mintha minden természetes lenne. Úgy, ahogy van, ahogy észlelhető. Mert az úgyis van. A kérdés: mit kezdesz vele? Jóval, rosszal egyaránt. Mert az számára a kezdetekről nem kérdés, hogy mindennel kell valamit kezdeni. Ráadásul mindenkinek.

Denzel Washington nem tart a hibáktól, attól, ha valami nem sikerül. Nem tart a kudarctól, a valamibe való belebukástól sem, hanem kifejezetten azt állítja, hogy mindez szükséges az épülésünkhöz. Mert a biztonsági játszmák azt jelentik, hogy az életed megélését sokkal alacsonyabbra helyezted az adottságaidnál. Nelson Mandela szavai gondolkodtatták el erről először. Azóta érti, hogy kockáztatás nélkül nincs igazi eredmény, ráadásul fejlődésünk, épülésünk is elmarad. Így aztán sosem értette, miért tanítják, hogy mindig legyen valakid, akire a bajban számíthatsz, akire támaszkodhatsz. Az angol kifejezés szerint, fall back on, ami a visszaeséssel fejezi ki a tanács lényegét. Ami végképp egyértelművé tette számára, hogy mennyire nem szeretné, ha az átmeneti elbizonytalanodás, a bukdácsolás, a hibázás, a kudarc idején másra támaszkodna, mint önmagára. A hitére. Amit pedig végképp nem szeretne, ha mindez visszarántaná és nem előre lendítené.

Sosem hallottam erről még senkit ehhez hasonlóan gondolkodni, beszélni. Mert mindennel azt mondja, nem akar megmenekülni a hibázástól, a kudarctól. Nem szervezi a védekezését. Semmilyen szinten. Nem tart ellent. Helyette – érje el a megbicsaklás bármelyik formája is – inkább kezd vele valamit.

A védekezésünk annyira erőteljes, hogy szinte végig sem tudjuk gondolni, mit okoz, ezért azt sem, mit hozna az oldása. Még a jóval szemben is bevetjük. Nemhogy a kudarcok, hibázások idején. A jó beáramlásával, a lekötelezettség miatt. Azt féljük és a feltételezett viszonzás-várás miatt is védekezünk. Ha pedig a hibázás legkisebb esélye felmerül, ha ténnyé lesz, akkor pedig a megítéltetéstől való félelmek adnak vészjelzést, azok ébresztik a vad védekezést. Pedig mennyire gyengít bennünket. Mert csak elvesz tőlünk. S mi mindent, az öröm megélésétől kezdve egészen a bátorságig, bármit. A védekezés biztonsági játszmája annyira megtévesztő. Azt gondoljuk, felvértez. Pedig érzelmeinket takarékon tartja, gondolatainkat meg pórázon. Bátorságot vesztünk adni, kapni, kockáztatni, élni. Azt a bátorságot veszítjük el, ami bukdácsolásaink idején tényleg nem engedné, hogy hátra hanyatlódjunk. Hogy az lehessen, amit mond: fall forward. Előre bukj.

Eszembe jut, amire fiatal felnőttségemben magamban találtam rá. A lépcsőelméletem. Mindig van, és lesz – magunkat is beleértve –, aki kezet felülről nyújt, hogy egy következő lépcsőre segítsen. Hogy aztán mi legyünk egy azok közül, akik erre épp képesek.

Fall forward – micsoda áthallás ez nekem, amit mond.

Mert esni, csúszni, bukni kikerülhetetlen. Kivédeni nem tudjuk. A legbiztosabbnak tűnő védekezési mechanizmusainkkal sem. Ezért mondja, hogy a helyzet kulcsa másban rejlik. Abban, hogy mindezzel mit kezdünk. Az viszont nem mindegy.

Thomas Edison példáját hozza, amelyről korábban ő sem tudott. Ezer sikertelen kísérlete volt. A villanykörte az ezeregyedik eredménye lett. Ezzel a példával húzza alá állítását, miszerint minden sikertelen kísérlet egy újabb lépés a sikerhez. A kitartásnak is emiatt van igazi jelentősége. Mert útközben hamar megy a kiábrándulás. S az teljesen félrevezet bennünket. Értelmetlenségről, a lehetetlenről beszélünk ilyenkor. Hisszük is, amit mondunk. De másról van szó, arról, amiről ő beszél. A színészet gyakorlása közben állandóan elbuksz. Kiesel a meghallgatásokon. Az esélyesek közül. Ami vele rögtön, élete első meghallgatásánál megtörtént. Broadway-szerep lett volna. Pont neki való – úgy érezte. De az előtte lévő fiú, akit előkészülve már a színpadi takarásból hallgatott, úgy énekelt, mint Pavarotti. Az ő éneklése ehhez képest… Aztán a színészi játéka is kevésnek bizonyult.

Mr. Washington elbukott. De nem rántódott hátra.

Ment tovább. A következő meghallgatásra, az azt követőre, az azután következőre, és imádkozott és imádkozott, majd elbukott. Újra és megint, de ment és tovább imádkozott. „Egyszer csak megtörik a sorozat”. És megtört – mondja. Így gondolja, még ha kevesen tartanák azt annak, amit elmond. 2010. április 26-án este aztán ott állt a Cort Theatre színpadán, a Kerítések című darab férfi főszereplőjeként. Annak a színháznak a színpadán, ahol harminc évvel korábban elbukta a szereplőválogatást. Hogy kinek van ehhez ideje, ereje, türelme, hogy kivárja, átlássa és egyszer majd valamit így éljen meg? Neki. Mert rendelkezik valamivel, ami nem teszi próbára sem türelmét, sem erejét, ami miatt még az idő múlását sem bánja. Mert odaér. Az elmaradhatatlan fiaskók ellenére. Tudja, érti, nem felejti, hogy a dolgok kivitelezése, beteljesítése nem azonos hosszúságú periódusok alatt történik meg. A feleségétől ehhez még azt tanulta: ahhoz, hogy olyasmit érj el, kapj meg, ami sosem volt még a tiéd, olyasvalamit kell tenned, amit annak előtte sosem tettél.

Hát ő megteszi. Így jutott el a rendezésig is. Ötvenkét éves korára.

Tudta, voltak, akik azt gondolták: na persze, a színészkedés mellett most még rendezni is akar. De nem bánta. Igazi szenvedélyre talált benne. Felvillanyozza az, amit a rendezésben a dolgának tart: nagyszerű embereket összegyűjtve, egyben tartva, segítségükre lenni, hogy amiben a legjobbak, abban teljesedhessenek ki. Ez olyannyira mozgatja, hogy Oprah Winfrey mondta is neki, hogy interjúkészítéseinek hosszú évei közben még senkivel sem találkozott, akit az tesz boldoggá, ha másoknak sikerül az, amire vágynak. Benne meg ez igazi, természetes mozgatóként él. Ha a gyerekeiknek felteszi a kérdést, hogy mi az, amit tenni fognak, akár kórusban válaszolják: „Azt tesszük, amit ahhoz kell tenni, hogy azt tehessük, amit meg tudunk és meg akarunk tenni”.

Ő legutóbb azért tett – mert meg tudta és meg is akarta tenni –, hogy egy kivételes filmes szerep megformáláshoz személyes ajánlást adott egy olyan szereplőtársának, akivel 2018-ban, a Broadway-n bemutatott O’Neil: Eljő a jeges darabjában játszottak együtt.

Austin Butler kapta az ajánlást Elvis szerepének eljátszásához. Kiteljesedése megtörtént. Nem akármilyen szinten. Denzel Washington tudta, miről beszél.

Tudja, miről beszél.

Mi több: amiről beszél, azt éli is.

Még több olvasnivaló a témában.

Európai Bizottság: a kkv-k számíthatnak a brüsszeli mentőövre

Fóti Tamás

Az Európai Bizottság (EB) minden évben megrendezi – közösen az éppen soros EU elnökséggel – a kis- és középvállalatok találkozóját. Több száz cég tulajdonosa vagy vezetője egyeztethet az európai döntéshozókkal, az Európai Parlament képviselőivel, a résztvevők megosztják egymással tapasztalataikat és elvétve siralmaikat, ha elégedetlenek a kkv-kre vonatkozó direktívákkal, ösztönzőkkel, szabályzókkal.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Győri diák nyerte az Európai Unió esszépályázatát

Fóti Tamás

Az Európai Unió kis- és közepes méretű vállalatainak idei éves találkozóján, Prágában hirdették ki a fiatalok számára kiírt esszépályázat győztesét. A beérkezett több mint 30 pályamű közül meghívták a nemzetközi zsűri által legjobb háromnak ítélt szerzőjét, és közülük került ki a győztes. Idén magyar siker született, Vass Viktória nyerte el a legjobb pályázat díját.

Elolvasom

Szupermérföldekre került az uniós pénztől a magyar kormány

Lakner Zoltán - Tóth Ákos

Az Európai Bizottság egyrészt továbbra is fenntartja a kohéziós alapokból Magyarországnak járó összeg egy részének visszatartására vonatkozó javaslatát, másrészt jóváhagyta az úgynevezett helyreállítási tervet, amelynek célja a Covid-válság hatásainak enyhítése. A kohéziós alapok kapcsán az Európai Bizottság a jelek szerint ezúttal nem hagyta átverni magát, míg a helyreállítási alap esetén a magyar kormány számos pozícióját feladta, így például jöhetnek a szélerőművek és számos, a közoktatás deszegregációját szolgáló intézkedést is végre kell hajtania. Nagyon úgy tűnik, hogy a kontroll folyamatos lesz, minden egyes fillér, illetve euró csak a beruházás végrehajtásának ellenőrzése után érkezhet.

Elolvasom
Keresés