Katona Klári Egy igazi nő / Julia Roberts

Egy őrültségnek tűnő, megrázóan igaz történet az alapja annak a nyolc részes sorozatnak, amelynek vetítése a napokban kezdődött a világban. A „Gaslite” a Watergate-botrány egy eddig alig ismert vonulatára épül, Julia Roberts főszereplésével. Négy évvel azután, hogy utoljára új filmben lehetett őt látni. Nem mintha vissza akart volna vonulni Hollywoodtól, de valahogy mintha mégis ez történt volna – mondja. Aztán azon csodálkozik, hogy szalad el így ez a pár év... Szinte látom az arcát, ahogy ezt mondja. A szeme csillanását, az arcán végighullámzó mosolyt, ami a mondatot kíséri. A természetességet, ami sosem hagyja el. Most sem, amikor épp azt tudatja természetességgel, hogy ez így teljesen rendben is van.

Julia Roberts nem változott, de Hollywood igen – ez áll a New York Times pár nappal ezelőtti, róla írt cikke címében, ami elsőre, főként címként, jól is hangzik, de nyilvánvalóan nem igaz. Ő is változott. Nem hinném, hogy nem szomorítaná el, ha ugyanolyan maradt volna. De annyi mindent leírtak már róla! Ezt is szóba hozza egyik interjújában. Egész pontosan azt, hogy mennyi mindent tudattak róla igazként, amit csak úgy ráaggadtak. Komoly célpontja az ilyesminek. Könnyű célpontja – ha pontosan akarom őt idézni. Ez Amerika üdvöskéjeként sem kerülte el. És hogy ez a cím jelentett-e neki valamit? Bevallása szerint, nem. Mert nem függött össze azzal, amit tett, csinált, azzal, hogy ő épp hol tartott. Ezért ezt a címet más emberek nézőpontjából eredő, rávetülő kivetítésként kezelte, amelyről szerinte tudni kell azt, hogy mint olyan, mindig nagyon változó és változtatható. Csak sérült volna, ha elhiszi. Ha olyasvalamit tartana magára érvényesnek, amire semmiféle hatása sincs. Nem ez az egyetlen, ami nélküle szól róla. Meg tudja-e védeni magát ezektől? Részben. A gyerekeit? Őket is csak részben. Mert néha a bevásárlás közben valamennyiüket egyszerre cövekeli le egy-egy címlapra a tudta nélkül került story szalagcíme. Olyankor csak állnak ott és azt ismételgetik: ez bántó. Ez tényleg, annyira bántó. De igaziból csak a házassága miatt, amire annyira büszke. A boldogságra, amire abban találtak rá. Az örömeivel együtt, amibe aztán annyi mindent ágyaztak. De vajon – s ezt veti fel – ennek, vagy más, hasonló igazságnak a mélységét, súlyát akarnák-e az emberek a vattacukor súlytalanságú felszínességgel, az értelmetlen bántásokkal, karcolásokkal szemben, amelyekkel a pletykalapokat eladják? Kérdése költői. Hisz ez életkörülményeinek része.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!