Katona Klári Elvis tükre: Austin Butler

A terem elsötétedett. A képsorok peregni kezdtek. El sem tudtam képzelni, mi tárul majd elém. Akit címe ígért, szinte megformálhatatlannak gondoltam, így életének megfilmesítését szinte lehetetlennek. De a képsorok nem törődtek a bennem zajlóval, most mintha még gyorsabban peregtek volna, hogy mihamarabb egy képileg tökéletesen megteremtett, képzelt világba vigyenek, és csak ámuljak és ámuljak, mert a szemem előtt lélegzik, él, maga Elvis. Vagy hét percig bámultam a lehetetlennek látszót, lélegzetem visszafojtva, majd egy óriási sóhajtással engedtem a minden érzékre ható elragadásnak, s csak arra tellett, hogy magamban ennyit mondjak: lenyűgöző.

Akció

Mert már az első percekben az volt, ahogy az utolsó képkockáig az is maradt.

Austin Butler könnyeden kicselezte a lehetetlent.

„Megjelenítette a Föld legmegformálhatatlanabb emberét” – ahogy a rendező, Baz Luhrmann mondja. Nem véletlenül nem tudtam elképzelni hát, hogy valaki Elvis Presley hiteles megszemélyesítője lehet.

De Austin Butler az lett. Nem hiszem, hogy létezne nála tökéletesebb választás.

A harmincéves fiatal, felfutóban lévő színész 2018-ban játszott már ugyan egy Jim Jarmusch filmben és része volt ­Quentin Tarantino „Volt egyszer egy…­Hollywood” alkotásának is, a Broadway-bemutatkozásával pedig újabb szakmai mérföldkőhöz ért Denzel Washington oldalán, mégis, inkább kezdőnek számított, amikor a szereplőválogatások 2019-ben végül megkezdődtek. Addigra már egy ideje foglalkoztatta az álomszerep lehetőségének gondolatata. Egy barátja miatt, akinek közös autókázásuk közben Elvis-dalokat énekelt. Amivel annyira lázba hozta, hogy szavát kellett adnia neki, hogy mindenképpen lép a szerepért, ha Elvisről tényleg játékfilm készülne. Mert egy darabig úgy lehetett tudni, hogy ez a terv. De miután az ausztrál rendező 2014-et követőn – akkor egy alkalommal úgy nyilatkozott, hogy erre készül –, a nyilvánosság előtt többé nem beszélt róla, a hír elült, és csak öt évvel később röppent fel újra. S a gondolat, ami Austin Butlert a barátjának tett ígérete óta foglalkoztatta, a cselekvésig vitte.

Beszállt a küzdelembe a szerep megszerzéséért.

Tisztában volt vele – mondta, tehát tőle tudható –, hogy ha már így döntött, mindent oda kell adnia magából, amije csak van.

Mondta, tőle tudható, de nem hiszem, hogy el tudnánk képzelni, mit jelenthetett ez valójában neki. Hogy mi ment végbe benne, amikor ringbe szállt a szerepért. A végeredményt látva, egy biztos: készen volt teljességgel átadni magát a megformáláshoz. Készen mindenre. Szó szerint. Testileg, lelkileg, szellemileg.

Ahogy peregtek előttem a történet képei, a jelenléte, a játéka egyik ámulatból a másikba vitt. Hol éneklése, hol beszédhangja, tekintete, nézése, aztán beszédmodora, hol a mozdulatai, a mosolya, a bája ragadott magával. Egyikről sem tudtam, hogyan érte el benne a tökéletesség ilyen fokát. Mert mindegyikben azt hozta, azt adta. Talán mert alapvetően mindezzel Elvis emberséges lényét szándékozta közvetíteni. Célja volt. Miközben közvetítette a rendező szándékai szerinti istenített, hirdetni való nagyságot, aki zeneileg és politikailag is messze megelőzte a korát. S akit mindkettőben zaboláztak. Keményen.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!