Emma Thompson, az értelem hangján

Katona Klári | 2022.07.09. 09:09

Olvasási idő kb. 7 perc

Kíváncsiságunk sokszor fordít bennünket egymás vagy esetleg valami más felé, de amilyen hirtelenséggel történik, az elfordulás is pont ugyanolyan gyors tud lenni, ha nem azt találjuk, amire a fellobbanás pillanatában számítottunk. A felfedezés lehetősége ott van, de nem véd meg a pillanatnyi csalódástól. Mert az, amit az odafordulással találtunk, nem az, amire vártunk. Figyelmünk tovább siklik, kíváncsiságunk átmenetileg elül. Mi maradt el? Mit hagytunk hátra? Nem is gondolunk rá. Aztán az elsuhanó figyelmek között találunk rá, adjuk és kapjuk az igazi figyelmet is. Hogy olyankor mi minden történik másképp? Alig kideríthető. De az biztos, hogy az átsuhanó kíváncsiság – akár vigyázatlanul is – az érintésével olyasvalamit nyit meg, ami nem várt dimenziókat tárhat elénk. Bárkiét, bármiét.

A pillanat töredéke alatt találhatunk rá bármire, bárkire. Így önmagunk figyelmen kívül maradt értelmi, érzelmi készleteire is. A félrerakott gondolatokra. A bennünk szunnyadó képességekre.

A művészet mintha folyamatosan csak erre a kíváncsiságból induló felfedezésre hívna. Hogy az alkotásaival, a létrehozással, a megmutatkozással segítsen az átsuhanó kíváncsiságnak észrevenni az ajtót. Ami a maguknál sokkal többet hordozó más emberekre, önmagunkra, a másképp megélhető világainkra nyílik. Mert az létezik.

Tudjuk, érezzük.

Kapkodó kíváncsiságunk mégis, sokszor jóval kevesebbel is beéri. Az időre fogjuk ezt is, mint annyi mindent. Erre aztán tényleg nincs – győzködjük magunkat gyakorta. Minden pillanatban ott lenni, figyelni, észrevenni, felfedezni hogy lenne? Hisz annyi dolgunk van…

Hogy én ebbe mennyire nem tudok belenyugodni, az újra meg újra meglep. De így van. Mozgatóm lett és maradt az ajtók keresése, magam és mások ajtónyitogatásra ösztönzése. Mert az ott találtak éltetők. Apró elemeikben is. Egy másik emberi lényben meglelt részletei is. Mert egyszerre megnyugtató és megerősítő a rátalálás.

Emma Thompson ajtaja egy mesefilmben nyílt meg igazán előttem. Először nem is értettem pontosan, mi az az összetevő, ami a ráhangolódást bennem mássá tette. Mert azt, hogy nagy színésznő, mindig is tudtam.

Mi volt más, amikor Nanny McPhee képében láttam?

Kellett egy kis idő, míg rájöttem. Nyitva volt az egyik olyan ajtó, amit ő már régen kitárt. Az én kíváncsiságom viszont csak akkor fordult figyelembe. S vele nyílt egy másik rálátás egy ember teljesség-igényére, szándékaira, melyek messze túlmutattak a tudható tényen, ami bár önmagában sem kevés, de ennyivel elintézhető: az egyik legjobb angol színésznő. Mennyiszer történhet ez velünk – döbbent meg, hogy csak a felületét érintjük egy-egy emberi lénynek, egy problémának, az élőség bármilyen megnyilvánulásának. Életünk során mi minden, ki mindenki mellett megyünk csak úgy el?

Ahogy abban a szerepben láttam, csúfan, bibircsókosan, hogy aztán a tetteitől, az átadott jótól változhasson, épüljön, szépüljön, valami mélyen emberit közvetített. Ő volt a mesélő. Valóban. Ő maga volt, aki kíváncsiságát figyelembe fordította, és Christianna Brand Nurse Mathilda gyermekeknek írt trilógiáját filmre álmodta. Porszívózás közben akadt a könyv kis vékony első kötetére, és egyből arra gondolt, mennyire jó film lehetne belőle. Megkérdezett legközelebbi munkatársa egyenesen briliáns ötletnek gondolta, hát tovább szőhette a gondolatot: Jane Austin ikonikus Értelem és érzelem című, komoly nyelvezetű regényénél csak könnyebb lesz adaptálni… Mert ő írta filmre a hatszáz oldalas remekművet. Ami miatt máig ő az egyetlen olyan művész, aki színészi játékáért és forgatókönyvírásért is Oscar-díjat kapott. Mert mindig írt, derül ki a figyelem igazi odafordításával. Angol nyelv és irodalom szakot hallgatott Cambridge egyetemén. A nyelvhez való viszonyt, annak fontosságát azonban nemcsak az egyetemen tanulta, hanem apja mellett is, aki iskolázatlan munkásemberként önmagát képezve, végtelenül magas szintre fejlesztette nyelvhasználatát. Mikor gyerekeknek írt, akkor sem engedett a színvonalból, mert csak rövidebb tapasztalati úttal bíróknak gondolta őket, a felnőttnél sosem és semmivel sem kevesebbnek. Ilyen előzmények után fogott hát a gyerekeket megszólító Nanny McPhee filmre írásába. Az egyszerűnek látszó feladat évekig tartott. „Az adaptáció a mű sűrítmény-kivonata és egyben a képzeleted találékonyságának lenyomata” – mondja. Ebben az esetben ez ráadásul többszörösen is igaz lett, mert mint meséli, az eredeti trilógiában nincs igazi átívelő, megfogható történet. Így a forgatókönyvírás részévé kellett tenni a történet felépítését is. S mert a színészi lét óhatatlanul áthatja az írást, valamint tudja, hogy csak a jól megírt szöveg épül be sajátként igazán, csak az lesz jól eljátszható, előadható, a várhatónál többrétegűvé vált a megírása. Nagy munka lett. De nem számított. Főleg azok után, hogy az Értelem és érzelem forgatókönyvét tizenhétszer dolgozta át. Kézzel írva. A folyamatot a gyöngy születéséhez hasonlítja. Egy-egy megírt változatot akár több hónapig is pihenni hagyott. Aztán átdolgozta, a pici homokszemcsére újabb és újabb rétegek kerültek abban a reményben, hogy az egyre csak tökéletesíti a formálódó gyöngyöt. A rétegek közt, mint a fény, finoman átszűrődik a kiinduló gondolat, ami a teljessé válás felé indította. Hálás azért, hogy a megélhetése nem csak az írástól függ, így az átmenetileg fiókba kerülő változat megvárhatja a benne zajló folyamatok alakulását. Mintha ugyanarról beszélne, az ajtók nyitogatásáról, amikor azt mondja: egyszercsak összeáll valami benned, ami történést okoz a fiókban is. Az újabb ajtók nyitogatása másokban, önmagában egyszer csak meghozza az újabb építő réteget, hogy majd azzal mások kíváncsiságát a lehető legkönnyebben segíthesse figyelembe.

Keresztapja egyszer azt mondta neki, hogy történeteink és a művészet az igaz emberré válás legnagyobb segítői. Gondolatából máig erőt merít az útján, ahogy óriási segítségnek éli meg, hogy édesapja és édesanyja is írásértő emberek voltak és a mondandója átadás előtti szerkesztésében hosszan tényleges segítői lettek.

2021-ben meghívást kapott a Royal Society of Literature tagjai közé. Ezzel a Királyi Irodalmi Társaság egyik új tagja a Brit Birodalom Érdemrendjével kitüntetett Dame Emma Thompson lett.

Akinek – mint egyhelyütt mondják róla –, erőteljessége nemcsak megformálásaiban mutatkozik, hanem abban, ahogy az értelem hangját hallatja.

Ez is érdekelheti még

Megerősödtek a populisták Európában, de nem sikerült áttörniük

Tóth Ákos

Habár minden jel arra mutatott, hogy Európában számottevően megerősödnek a szélsőjobboldali és populista pártok, de nem valószínű, hogy ezek az erők az Európai Tanácsban blokkoló erőt tudnának képezni a jövőben – hangzott el a Political Capital (PC), a Friedrich-Ebert Alapítvány (FES) és a Jelen közös rendezvényén, ahol Kőváry Sólymos Karin, a Brnoi Egyetem doktori hallgatója és a Jan Kuciak Oknyomozó Alapítvány kutatója, valamint Róna Dániel, a 21 Kutatóközpont vezetője elemezte a hagyományos pártok számára egyelőre nehezen kezelhető helyzetet a PC és a FES közös tanulmánya alapján, Lakner Zoltán politikai elemző, a Jelen főszerkesztőjének moderálásával.

Elolvasom

Európai Bizottság: a kkv-k számíthatnak a brüsszeli mentőövre

Fóti Tamás

Az Európai Bizottság (EB) minden évben megrendezi – közösen az éppen soros EU elnökséggel – a kis- és középvállalatok találkozóját. Több száz cég tulajdonosa vagy vezetője egyeztethet az európai döntéshozókkal, az Európai Parlament képviselőivel, a résztvevők megosztják egymással tapasztalataikat és elvétve siralmaikat, ha elégedetlenek a kkv-kre vonatkozó direktívákkal, ösztönzőkkel, szabályzókkal.

Elolvasom
Keresés