Katona Klári George Clooney / Az örömteremtő

George Clooney / Az örömteremtő

George Clooney Fotó: Josh Telles / AUGUST

Kívánságainkat fogalmazva elégszer jut-e eszünkbe, hogy micsoda szépsége és mekkora értéke van derűvel, mosollyal, nevetéssel megtölteni létezéseink terét? Az otthont? Életünk bármely helyszínét? Vagy a nagy álmok, vágyak megfogalmazása mellett ez eltörpül? Pedig olyasmit tesz, mint a ködön is áthatoló, a felszakadását siettető napfény. Nem, nem azt szimbolizálva, mintha a köd, a felettünk összegyűlt felhők, mindenféle rossz hatások, váratlan akadályok nem lennének. Épp ellenkezőleg: azt mutatva, hogy a látható nehézségek sűrű szövetei is átragyoghatók.

Egy fiatal feleség, egy ikerpár mamája, az emberi jogok érvényesítéséért dolgozó védőügyvéd, a Gwen Ifill Sajtószabadság-díj tavalyi kitüntetettje, Amal Clooney beszédében mindenesetre benne volt a legfontosabbként említendők sorában, amikor életében először köszöntötte nagy nyilvánosság előtt a férjét. Miközben beszélt, George Clooney arca – az azon át- meg áthullámzó öröm és szeretet mellett – egy egészen másfajta kitüntetettséget sugárzott, mint aminek aznap este a várományosa volt. Az AFI, az Amerikai Filmintézet Életműdíj átadási ceremóniáján történt ugyanis mindez. A színészbarát méltatók egymást követő beszédeiben kifejezett tisztelgés – kitüntetésének átvétele előtt – a színészettel, a rendezéssel, a forgatókönyírással, a filmproduceri munkával elért eredményeinek szólt. Felesége máshonnan közelített a világhírű férfi valójához. Gyönyörűséges méltatásba kezdett. Eközben azt is elmondta, hogy férje sok mindent a szerencsének tulajdonít elért eredményei közül. Amal Alamuddin Clooney szerint azonban azokat mind saját értékeinek köszönheti. Egyenként mutatta fel aztán azokat, a minden darabjaiként, amiket magáról tudhat, tudhatna. Nem annak tükrében, amit elért, hanem aki ő. Lényének köszönhetőn. A nagylelkűségétől a humanizmusán át sorolta aztán a legkiemelkedőbb tulajdonságait, az egyik leglényegesebbig: derűvel, mosollyal, nevetéssel tölti meg az otthonukat. Ez egy világszintű elismertség mellett semmiségnek tűnhet, de szavaiból egyértelműen az csengett ki, hogy ez sosem válhat azzá. Ahogy azzá egyikünk életében sem válhatna.

Felvetése a szakmai közönség és a világ nyilvánossága előtt nem kevesebb volt, mint a kinek látjuk valójában egymást, magunkat, mások, magunk vagy egymás tükrében, sosem lehet mindegy, vagy elhanyagolható.

Nagyon nem.

Egymás félrenézése, félreértékelése akadályt állít a megismerés, egymás megértése útjába. Szétzilálja az együttműködéseket, réseket nyit a gyűlölet beszüremkedéséhez. Teret enged az érdektelenségnek, a fájdalmas elutasításoknak, a kizárásnak. A felületességekben kialakított határozott, megtörhetetlennek látszó értékítéletnek. Társasviszonyban épp úgy, mint a világ népeinek egymáshoz való viszonyában.

Érzelmekben dús beszédében George ­Clooney felesége amúgy azt is felvetette, amit ki sem mondott. Azt, hogy mennyire nem ismerjük egymást. Ahogy magunkat sem igazán – teszem hozzá anélkül, hogy megállapításommal kéretlenül akarnék mások nevében szólni. De gyanúm ettől még erőteljes. Látszik, a legnagyobb eredmények mellett sem lehet teljes valakiről a kép.

Ahogy őt Amal Clooney láttatta, az messze túlmutatott több évtizedes pályafutásán.

Ma, három évvel később, George Clooney arról beszél, egy bizonyos kort elérve – ezzel a hatvanas éveibe lépésre utalt –, máshogy kell fókuszálnunk más emberek gondjaira. Dolgunk része kideríteni azt, hogy mennyire tudunk részt vállalni mások nehézségeiből. Egész pontosan a szenvedéseiből. Ezt a szót használta, de önkéntelenül „szépítettem”. Egyszerűen nem tudtam elsőre leírni a szót. Attól tartottam, nem lesz reális, vagy legyinteni lehet rá. Pedig pont azt szeretném tudatni róla: így él. Persze, amit mondott, az sem előzmények nélküli. Édesapjuktól azt tanulta, hogy fel kell venni a harcot. Fel, minden körülmények között. A legrátermettebbért, aki ereje teljében van s a legelesettebbért, akinek az erőből, a munícióból kevés jutott. „Akkor rendben leszel”– így tanította neki és testvérének Nick Clooney. És ő hallgatott rá. Tudható, hogy valóban hallgatott rá. Fontos ügyekért harcolt már jóval az Amallal hét éve kötött házasságuk előtt is. Olyan korai fázisban is elköteleződött ügyekért, amikor azok még napvilágra sem kerültek. Ilyen volt a korrupció elleni küzdelemben való részvétele Szudánban. Vagy nyílt állásfoglalása az Irak elleni háború kérdésében, amikor ez igen kényes téma és megmozdulás volt. Segített a Parkland iskolai lövöldözés túlélőinek a fegyverviselési törvény megváltoztatásának kidolgozásában. Mellette néhányukat személyesen is mentorálta az eseményeken való jobb túlkerülésük érdekében. Volt az ENSZ békekövete. Ahogy a felesége mondja, morális tudatossága mindig is bátorsággal párosult, ezért tudott olyan ügyek mellé állni, amelyekkel a túlélés esélyeit segíthette. Amióta összeházasodtak, mindezért már együtt dolgoznak.

Társalapítók lettek, közös missziót vállaltak. A The Clooney Foundation for Justice (CFJ) 2016 óta szolgálja céljaik megvalósítását. Az igazsászolgáltatás szószólóiként, az emberi jogok megsértésének nyilvános felelősségre vonhatóságáért dolgoznak világszerte. TrialWatch programjukkal jelenleg a világ harminc országában vannak jelen, s a hatalmon lévő elnyomó kormányoknak a bíróságokat is befolyás alatt tartó, jogsértő ítéleteinek felgöngyölítését tűzték célul. George Clooney szájából nem túlzás hát a mások szenvedéseiben való részvétel felelősségéről szóló mondat.

S hogy miért tulajdonít mégis annyi mindent a szerencsének? Mert az elmaradt, időnként mérsékeltebb sikert is a szerencse részének tartja. Azt gondolja, hogy sosem aratott óriási sikert színészként. Viszont emiatt nem lehetett kategorizálni. Sem akcióhősként, sem romantikus figuraként, sem hősszerelmesként. Ezzel több teret kapott. Többféle szerepben mutatkozhatott. Kis költségvetésű filmben is szerepet vállalhatott. Mellékszereplőként akár. Rendezései nyomán sem született egy, a további utat meghatározó siker. Ez sokszínű választást engedett, s a kísérletezés lehetősége is nyitva maradt. Amit mond, az persze azzal együtt igaz, hogy elsőfilmes rendezőként azonnal Oscar-jelölést kapott. Mikor átlátta, hogy egyvalami alól ő sem kaphat felmentést, és az életkora előre haladtával kiszolgáltatottá válhat, írni kezdett.

Időben – ahogy mondja. Eredeti ötlet és irodalmi adaptáció alapján is több forgatókönyvet írt. Azt is örömben. Mert mindenbe így fog. Mindent így folytat. Mindent így is él meg.

Csoda, hogy nevetéssel teli az otthonuk?

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.