Katona Klári Jacob Collier szabad szárnyalása

Jacob Collier szabad szárnyalása

Fotó: Greg Gorman

Amikor először leírtam, már akkor éreztem, hogy annak a bizonyos mondatnak, ami akkor az előttem lévő fehér papírra került, tartalmi gazdagsága, mélysége, esszenciájának sűrűsége még többször meglep majd: megértésed szabadság. Őt hallgatva idéződtek fel bennem az akkori pillanat adta gondolatok, mert magyarázatával épp egy újabb értelemmel gazdagította a kétszavas mondatot.

A zenetanulásról beszélt az akkor még huszonegy, ma is még csak huszonhét éves, hasonlíthatatlan londoni csodagyerek, vagy ahogy gyakran emlegetik, a határtalanul kreatív zseni, Jacob Collier. Semmiképp sem lenne jó, bánnám is, ha amit mond, az épp emiatt és ezáltal lenne hárítható. Mármint a zsenialitása miatt. S amit mond, az mint nyilvánvaló, rögtön olyasvalaminek lenne tartva, ami csak néhány kivételesre igaz, ezért aztán figyelmen kívül is hagyható. Pedig pont tőle kéne hallani. Tőle meghallani, aki nem csak érti, hanem folyamatosan cselekvésbe is fordítja megértését. Mitől tudja? Átlátta a fontosságát és létezés-minőségi jelentőségét. Így lett multi-multi-instrumentalista. S tapasztalásával így tágíthatja továbbra is adottságainak összes határát. Eddigi pályafutása azt mutatja, ezt teszi. Tavaly az ötödik Grammy-díját is elnyerte.

Pedig még csak a pályája kezdetén tart.

„A hangszertanítás a technika megtanításában jó, de a struktúra megismertetésében, elsajáttítatásában nem. Azt a zenehallgatás és a műértelmezés útján, saját tapasztalással tanulod. Ez az én esetemben a hangszer megértésével, érzékelésével kezdődik. Tizennégy évesen kaptam meg az első bőgőmet. Nem tudtam játszani rajta. Viszont rendszeresen énekeltem basszus szólamot, a zongorán is játszottam a dallamhoz tartozó basszusokat, és tudatosan hallgattam a világ legjobb basszusgitárosait. A basszus szólam szerepét, funkcióját tökéletesen értettem tehát, mielőtt a hangszert a kezembe vettem. Ugyanez történt a dobokkal. Magát a hangszert értettem meg először, a szerepét, a kompozícióban lévő funkcióját. Majd technikai tudást szereztem a tökéletes megértésemhez. Az előre megálmodott elképzelésemhez zárkóztattam fel magam technikailag. Annak megvalósításához, amit magamban már megalkottam, létrehoztam. Az alkotást a másik, hagyományos oldalról való közelítés viszont nem teszi lehetővé a technikai tudás egy bizonyos szintjének elérése előtt.” Olyannyira, hogy sokak nem hogy az alkotásig nem jutnak el, de a hangszeres játék elsajátításáig sem. Feladják. Annyira örömtelennek, lélekölőnek tartják a gyakorlást – teszem hozzá magamban. Ahogy tudom, idő előtt abbahagyják az éneklést, mert nem boldogulnak a zenei írás és olvasás alapjaival, nem értik a kottázás, a kottaolvasás miértjét, szerepét. Hogy is értenék a jelentőségét, hiszen még írni, olvasni sem tudnak, amikor a gyerekeket erre kezdik tanítani. Hát persze, hogy oda lesz az örömteli éneklés. Egyébként van a sorrendiségre egy nagyszerű példánk, amiből megértést szerezhetnénk. Anyanyelvünket ugyanis az írás és olvasás ismerete nélkül kezdjük el beszélni. Csak később tanuljuk hozzá az elengedhetetlen „technikai hátteret”.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!