Katona Klári Judi Dench - Megújulásban

Judi Dench - Megújulásban

A személyes, csupa jó érzéssel járó, olthatatlan, oltalmat adó szenvedély egyszercsak más dimenziót nyert Judi Dench életében. Harmincöt évvel azután, hogy kertjükben férjével közösen elültette az első fát. Shakespeare nagyra becsült interpretálója, az ünnepelt színpadi és filmszínésznő, nyugalmat – s ahogy mondja – menedéket talált a fák, később a maga ültette fák közelségében, amelyekhez gyermekkora óta erőteljes vonzalom fűzte.

Hat évtizedes pályafutás után, Shakespeare, a pezsgő és a fák azok, amelyek most leginkább élete örömeit adják. E három együttese talán a leginkább. A kertjében, fái tövében, egy pohár pezsgő mellett Shakespeare-t idézni, igazán idilli kép, csodás megélés. Főleg, mert hét éve értő partnere is lett hozzá. Honnan tudható? Tőle. Meséli, láttatja is életének új szakaszát, amely túlmutat a fák iránt érzett szenvedélyén.

Mert ügy lett.

A legnagyobbnak tartott angol színpadi színésznő Tony Kirkham segítségével merült el a növényrendszertan fás növényekkel foglalkozó ágában, a dendrológiában. A Királyi Botanikus Kertek, a Kew Gardens arborétumának vezetője minden tudásával készen érkezett hozzá, hogy érdeklődésére bevezesse őt az erdők titokzatos világába. Saját kertjének őrzött békéjén túlmutatón. Hogy amit azáltal már megélt, ahhoz gazdag hátteret kapjon és közvetítésében más számára is elérhető legyen. A fák életének alig ismert csodája. Surrey és vidéke tükrében, amelyet több évtizede lakóhelynek választottak, mert az Anglia erdőkben leggazdagabb területe. Ami Tony Kirkham tudásával megnyílik előtte, az számunkra is elérhető távolságban kerül. Együttműködésüket a BBC dokumentálta, hogy „Judi Dench: A fák iránti szenvedélyem” címmel adhassa át lenyomatát a nyilvánosságnak. Ablakot nyitva a tudásra.

Tudás.

Az élethez kellő. Az elengedhetetlen. Amit oly sokszor nem is keresünk, mert azt hisszük, birtokoljuk. Ami tévhiteink miatt figyelmen kívül marad. Mindannak hiánya, aminek mostanság épp az eredményét éljük. Mert ráadásul a meglévő tudással tisztességesen élni sem mindig egyszerű. Úgy tűnik, az egyre többször egyenesen kihívás.

Mindig is nehezen értettem, mitől él a tudás egyik ismérveként régóta a köztudatban az, hogy valaminek az elég hosszú időn át való gyakorlása maga a tudás. Nem tudom, mi adhatta ehhez az alapgondolatot. A gyakorlottság, a begyakoroltság talán? Lehet. Számomra mégis elgondolkodtató maradt: ha valamit hosszasan, kitartóan félreértelmezett vagy hiányos tudással végzünk, abban a hitben, hogy tudunk, az mi mindent okozhat? Ebből a félreértésből vajon hány dolgot ellenzünk, akadályozunk vagy épp támogatunk helytelenül?

A felvetés visszhang nélkül maradt bennem. Mostanáig. Amikor számomra kiderült, hogy Judi Dench négy éve, nyolcvanhárom éves korában, egy megszerzett valós tudás birtokában pont erről beszélt. Azután, amit egy év alatt a fákról, a természet védelmére elkötelezett tudósoktól megtudott, azt mondta: „Többé nem leszek képes ugyanúgy átsétálni egy erdőn, mint eddig. Azzal a nemtörődömséggel.” Ezt mondta az az ember, akinek a fák mindig is családja kiterjesztését jelentették. Aki minden elvesztett szerettének – élőségük szimbólumaként – facsemetét vagy fiatal fát ültetett. Aki két és fél hektáras kertjét visszaadta az erdőlétnek. Mit tanult Anglia legjobb, a fák életét kutató tudósaitól? Azoktól, akik csúcsfejlesztésű eszközeikkel jöttek hívására. Akik a négy évszak változásában igyekeztek felfedni imádott fáinak misztikus létét. Egy biztos: a kapott tudás fordította megkérdőjelezhetetlen szenvedélyét tudatosságba.

A valódi tudás.

Ami bármelyikünket más cselekvéshez juttatna. Gyermeket, felnövekvőt, ifjút, élete csúcsán lévőt, idősödőt, korost, aggastyánt. Aminek híján azonban csak hibát hibára halmozunk.

Őt és rácsodálkozásait látva, hallva a valódiságra, folyton az járt a fejemben: miért nem törekszünk mindennel a tudás átadásának egyszerűsítésére, lerövidítésére?

A tudás megosztóival közös sétáin Judi Dench saját elfogadottságát, nagyrabecsülését, az irányába mutatott tiszteletet, szeretetet valamennyiünk hasznára fordítja. Amit megtud, az mind szemléletváltást sürgető. Elképzeltem, mi mindent érthetne meg csak egy gyerek is akár abból, amit Suzanne Simard ökológus, a British Columbia Egyetem professzora osztott meg vele, aki a fák közötti kölcsönhatásokat tanulmányozza.

A tudósok először a kilencvenes években kezdték átlátni, hogy a fák nem magányos individuumok, hanem a társaikkal élénk társalgásban, kölcsönös támogatáson alapuló társas viszonyban, ha úgy tetszik, társadalomban élnek. Egy föld alatt kifejlesztett hálózattal összekötve, amely a fák tövében élő speciális gombafajtának köszönhető. Az összeköttetést a hajszál-csőrendszerrel biztosítják, melyen káprázatos módon továbbítódnak közöttük a kémiai és elektromos impulzusok. Így lehetnek és vannak „anyafák”, amelyek a hálózat segítségével táplálják a facsemetéket. Ők az erdőmegújulás zálogai. Védelmi rendszerük is van, amely akár egy kártevő invázió jelzésére is képes. Amikor a védelmi mechanizmus működébe lép, a levelekbe küldött kémiai anyagokkal azonnal távoltartást biztosíthatnak maguknak.

Judi Dench eddig főként érzelmi, ösztönös megérzéseken alapuló kötődése a fákhoz minden új tudásdarabkával csak mélyül és mélyül.

Alex Metcalf találmánya megengedi a kéreg mögött zajló élet hangjainak meghallgatását, a gyökerektől az óriás tölgy belsejében a levelekig felfelé „utazó” víz csörgedezését is. Kertje közepének ékességéről, a kétszáz éves tölgyről is sok mindent megtud. Dr. Matt Disney egy háromdimenziós eszközzel kideríti, hogy ágai tizenkét kilométernyit tesznek ki, messze megelőzve ezzel az eddig vizsgált közel tizenötezer fát. Leveleinek számát kétszázhatvanezerre becsülte. Ennyi levéllel szívja magába a széndioxidot. A fa huszonöt tonnányit nyom, ami az jelenti, ennyi széndioxidot tárol. „Kétszáz év alatt mennyit segített már ennek a bolygónak” – mondja ki a fa iránti teljes csodálatával Judi Dench. Aki magára egy valódi, keményen dolgozó emberként tud csak gondolni. De frissen szerzett tudása fényében ez most elhalványul. Amit a fák tesznek, szolgálatuk planétánkért ámulatba ejti. S az, hogy szomjukat oltják, éreznek, egymást támogatva küzdenek a túlélésért, folyamatos kommunikációban. A fákat szerető Angliában mintha egy tudatalatti szinten ezt már hosszabb ideje értenék.

A Földön több fa van, mint amennyi csillag a galakszisunkban. Angliában ebből hárommilliárd él. Nagyjából negyvenhét jut minden brit emberre. Judi Dench nem számolja a ráesőket. A róluk való tanulással megélt év után amúgy is már mindegyikükre egészen máshogy tekint.

„Fogalmam sincs, ilyen tudás mellett, hogy élhettem ennyire tudatlanul?” – mondja szinte csodálkozva magán.

„Mindegy” – fűzi hozzá.

„Már tudok.”

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.