Katona Klári Kahlil Gibran útravalója

Mi mindent mondhattunk volna egymásnak most, hogy újra eljött és egy kicsit velünk is maradt a jókívánságok ideje… A jószándék és a szép kézírás formálta mondatok régebben ünnepi képeslapon érkeztek. Mára bárkihez pillanatok alatt elérünk. Annyiféle csatornán közelíthetünk. De mit mondjunk? S hogyan? Kinek jár a bensőségesség, kinek más nem, csak udvariasság? Kinek szól az igazi, a helyzetéhez, lényéhez, hozzánk való kapcsolódásához illő, az illedelmes figyelmességen messze túlmutató, valódi jókívánság? Mit enged, mit ad, mit vett el, mire való a lassú átalakulásokban megújult szokás? Kihez, miért szólnánk? Milyen közelségben érezzük a távolban lévőket és mennyire messze a közelünkben élőket? Melyikükről mit tudunk? Kitől mit vágynánk, úgy igazán? Tudjuk?

Alig hiszem, hogy a valódi jó kívánásához ne kellene legalább azt biztosan tudnunk, ugyanazt értjük-e boldogságon, jövőn, vágyon, szerencsén, nyugalmon, családon, az új kezdeten, az ünnep jelentésén, jelentőségén, áldottságán.

Megkérdezzük erről egymást? Nem? S vajon miért marad el? Hisz még magunknak sem jelentik mindig ugyanazt. Jelentéseik változásainkban érnek, mélyülnek. Hol velünk sekélyesednek, hol meg gazdagodnak tőlünk.

Nem könnyű hát ugyanarról beszélni.

Pedig közben mindig kiderül, mennyire fontos a valami sokat érőhöz való igazodás.

A tisztázott mihez tartás. Az értelmi, érzelmi szótár­egyeztetés.

A vágyat, egyértelmű vágyunkat erre, egy 1923-ban napvilágot látott könyv példázza. A lapjain olvashatók, mára több mint száz nyelven elérhetők. Íróját A próféta című könyvének sikerei minden idők legnagyobb eladásainak sorában a harmadikká tette, Shakespeare és Lao-ce után.

Kahlil Gibran negyven évvel korábban, 1883-ban, Vízkeresztkor, egy maronita keresztény családban született, a mai Libanon északi részén fekvő Bsharri falujában. Tizenkét éves volt, amikor anyja, Kamila, vele és két testvérével, elviselhetetlen apjukat elhagyva, Amerikába emigrált. Khalil, ahogy nevét angolosítva mondják, tanulmányait Boston jelentősen nagy szíriai-libanoni-amerikai negyedében kezdte, de miután az angol nyelvvel szokatlan gyorsasággal boldogult, párhuzamosan egy művészeti iskolában is megkezdhette tanulmányait. Innen igen hamar bevezetődött a helyi avantgarde egyik legismertebb, legelismertebb képviselője, a fotográfus, kiadó F. Holland Day köreibe. A művésztől biztatást, támogatást kapott egyértelműen mutatkozó tehetsége kibontakoztatásához. Segítségével megérkezésük harmadik évében már néhány grafikája könyvborítókra is került. Festő, író, költő léte természetes egységben fejlődött, alakult. A kezdetektől két nyelven írt. Arabul, angolul. Hogy mindkét kultúrában otthonosan mozoghasson, édesanyja, idősebb, féltestvér bátyjával közösen, úgy döntött, visszaküldi őt hazájukba, tanulmányait befejezni. Bejrút egy maronita keresztény vezetésű iskolájába íratta, hogy három éven át arab irodalmat és francia nyelvet tanuljon. Ebben a környezetben gyakorolhatta az otthonról hozottakat is. Azokból is azt, amiért nagyapja az iszlám hitből a keleti szertartásokkal gyakorolt maronita keresztény hitre való áttérésével tett – és tőle is a vallási előítéleteknek és a bigottságnak a napi életből való száműzését kívánta meg. Ezt tudva érdekesen vissz­hangzik, amit a kilencvenkilenc éve folyamatosan nyomtatásba kerülő könyvéről egy helyütt írnak: számtalan örök és időtlen impulzust ad a szívnek, észnek, léleknek.

Iskolája befejeztével Párizsba megy festészetet tanulni. A hároméves periódusnak húga halálhíre vet véget, visszatér Bostonba a családjához. A rákövetkező évben három hónapon belül elveszíti féltestvér bátyját és anyját. Útján dolgozó húga, Marianna kíséri tovább, ő marad támogatója. Egy évvel később, a régi barát, a fotográfus F. Holland Day is segít. Stúdiójában otthont ad bemutatkozó kiállításának, ahol a kapott lehetőség mellett, Mary Haskell személyében, életre szóló, értékes ajándékot kap. A gazdag dél-karolinai család sarja – aki a helyi magán leányiskola igazgatónője – onnantól kezdve szoros barátja, elkötelezett segítője, jótevője lesz és marad, aki minden befolyását Kahlil Gibran pályafutásának kiteljesítésére használja. A jelentős és folyamatos anyagi lehetőségek biztosítása mellett, angolul írt szövegeinek lektorálásával, szerkesztésével, gondozásával segítve őt. Anyagi segítségével tud visszatérni Párizsba is, hogy újabb két évig az Academie Julian falai közt tökéletesíthesse festészeti technikáját.

1912-ben New York mellett dönt, hogy letelepedése még inkább segítse életét az írásnak, festészetnek szentelni. Kiállít és két nyelven élésének megfelelőn, két nyelven publikál.

Aztán megadatik neki A próféta megírása. Aki – a kerettörténet szerint – az idegenben töltött tizenkét év után arra a hajóra vár, amely hazaviszi a szigetre, ahol született. Az egybegyűltek – akikkel átmeneti lakóhelyén hosszú éveken át a mindennapokban osztozott –, hiába szeretnék, nem tudják maradásra bírni. De végül annak az embernek a kérésére, aki megérkezése napjától hitt benne, úgy dönt, valamennyiükkel megosztja tudását az élet főbb misztériumairól. Hiszen maguk közé fogadták, nem tekintettek rá idegenként.

„Beszélj nekünk a szeretetről” – ezt kéri tőle elsőre Almira, a papnő. A válasz után tovább kérdezi a házasságról, a gyermekekről, az adakozásról, az evésről és ivásról, a munkáról, örömről és bánatról, a kényelemről, a bűnről és bűnhődésről, a törvényekről, a szabadságról, az értelemről és a szenvedélyről, a fájdalomról, a jóról, a rosszról, az időről, a barátságról, az önismeretről, a beszédről. Az imádságról, a szépségről. A halálról.

…és beszél.

Józanul.

Egyetemesen.

Létigazolással.

Kétségeket oszlatón.

A létezés értelmét értve.

Tisztán.

Kapaszkodót adva, irányt mutatva az élethez, egy másik embernek, a szeretettnek, a barátnak, az idegennek gondoltnak, szeretteknek, ismerősnek, megismerésre várónak mondható, életigenlő jókívánsághoz.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.