A vietnámi háború idején írta Jose Manuel Torres Santiago a Nana roja para mi hijo, Lin Manuel, vagyis a Piros altatódal Lin Manuel fiamnak című költeményét, ami után a mára világhírűvé lett, több-tehetségűségét élő és megélő Lin-Manuel Miranda a nevét kapta. Mindketten Puerto Rico szülöttei. Hogy a költői ihletettségű nevének van-e köze ahhoz, hogy az Amerikában felnőtt és tanárrá lett Lin-Manuel Miranda végül mégis művészi pályára lépett? Még az is lehet. Ezt azok sugallják, akik sikerei titkát kutatják. Mert óriási sikereket ér el. Amolyan megvalósultálom-szerűeket. Egyszerre tartják a mostani idők egyik legjobb színészének, legkülönlegesebb adottságú zeneszerzőjének, színműírójának, rapparének és énekesének. Őt, aki, mielőtt versihlette nevét a Broadway majd Hollywood is megismerhette volna, tanár volt. Angol nyelvet és irodalmat tanított egykori iskolájában, hetedikeseknek. Persze arról is mást gondolt, csakúgy, mint a művészi létről, amiben hihetetlen könnyedséggel mozog.
A tanítás lényegét szerinte nem az elvártan rászegeződő tekintetek adják, hanem az érdeklődés fenntartása, amihez ugyanúgy, akár a színészetben, nem feltétlenül kell a középpontban lenni, sokkal inkább az adott pillanatban. De leginkább a jelenben. Bármennyire megfogalmazhatóvá is lett mára ez számára, azt azért egyértelműsíti, ő sem gondolta, hogy van útja az iskolából a színház világába. Mert az azért kicsit sem mondható tipikusnak, főleg, ha a színpad a Broadway színházainak egyikében van. Hogy hogyan lett valósággá ez a számára is megvalósult álomnak tűnő történés? Írt egy darabot. Ez már mással is megtörtént – mondhatnánk. Azt viszont nem igazán, hogy amit egyetemistaként írt a New York Washington Heights negyedében zajló latin életről, azt be is mutatták. Kemény hip-hop történetmeséléssel. Igaz, kilenc évbe telt, mire ez megtörtént. Addig még tökéletesítette, de a darab a bemutatóval sztratoszférai magasságokban lévő röppályára került. Igen ezt, és így, nem kevesebbet mondanak róla.
A musical minden korábbihoz hasonlíthatatlanként került be a Broadway történetébe.
Lin-Manuel Miranda pedig Pulitzer-díj jelölést kapott érte.
Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!
Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.
Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!
vagy
Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!
A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét
Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.
Elolvasom
Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra
Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.
Elolvasom
Egy választás anatómiája
Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.
Elolvasom