Katona Klári Maya Angelou - Szárnyalás

Maya Angelou - Szárnyalás

Fotó: Deborah Feingold

Mondhatom, egyáltalán nem tudom megítélni, mennyire ismert Maya Angelou itthon. Csakis ezért lephetett meg, hogy a nálunk lezajlott választás másnapján az egyik magyar civil szervezet őt idézte. Őt idézte meg gondolati segítségül egy jó jövőbe lépés megalkotásának mérlegeléséhez.

Az írót, a költőt, aki a poézis finom rétegeit ismerő érzékenységgel lett jelentős polgárjogi aktivista is. Sok más mellett, amitől útja teljessé és érvényessé lett. Maga és milliók számára. Mert bejárta a mélységeket és magasságokat. S tőle tudhatón, minden állapotot türelemmel, megértéssel és olthatatlan tanulási szándékkal megtapasztalva. Bármi jött is, azt esélynek tekintette. A kudarcot is, ami azáltal tanít, amiként kezeljük. Tanít mindazzal, amit átéléséből leszűrünk. Ahogy azzal is, hogy miként boldogulunk a hatása alól való kikerüléssel. Nem kevésbé azzal, hogy megtörténte értékeinkhez való viszonyunkat átírja, vagy sem. Tanításunk lesz, hogy közülük mennyit adunk fel, mennyit nemesítünk.

Dr. Angelou volt szakács, villamosvezető, a pontosság kedvéért San Francisco első fekete villamosvezetője, aztán színésznő, táncos, aminek sosem tanult, s még kurva is. Meg szerkesztő és tanár. Halála előtt egy évvel, nyolcvanöt évesen is tanított még. A Wake Forest University professzoraként. Az egyetemen, ahol először ismerte fel magában a tanítás iránti elkötelezettségében ébredő szenvedélyt, ahol aztán négy évtizeden át tanítványok generációit inspirálta, hogy jó és annál is jobb gondolkodóvá, íróvá s a lehető legjobb állampolgárrá váljanak.

Hosszú és megpróbáltatásokkal teli volt az út, mielőtt Amerika egyik legszeretettebb írója lett. A magát gyerekkorában öt évre megnémító lánynak első önéletrajzi könyve negyvenegy éves korában jelent meg, rá két évvel később pedig már első verseskötete is napvilágot látott, amit azonnal Pulitzer-díjra jelöltek. Olykor még remegett belül, amikor a szabadságot hirdette. Más számára is. Amit azután nyert el, hogy önéletrajzi könyvében minden elhallgatni valónak tartottat feltárt. A könyv promóciós turnéján, a titkok terhétől szabadon, a hallgatósága előtt felemelt fejjel, kiegyenesített derékkal, egyenes tartással üzente: „Nézz rám. Nézz meg. Semmi sem győzött le.”

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!