Katona Klári Michelle Pfeiffer / Dr. No

 Michelle  Pfeiffer / Dr. No

Fotó: Wallpaperaccess

Végtelenül összetettnek látszunk, közben annyira egyszerűek lennénk. Vagyunk – mondanám, a szó legjobb értelmében. Hogy mégis annyi értetlenség, bizonytalanságokig vivő kétség, megválaszolhatatlannak látszó kérdés kíséri legszebb pillanatainkat is, az úgy látszik, valamiféle rezgés-válasz a környezetre, a körülményre, a köröttünk zajló helyzetekre, amiken magunkban hordozott egyszerűségünk, tudásunk, bizonyosságunk fennakad. Azt gondolom, a félrecsúszott igenléseink miatt. A sok szempontból bölcsnek gondolt, de alapvetően magunk ellen ható igenléseink miatt történik így. Mert féltjük a kapcsolatainkat, a barátainkat, a szerelmet. Mert tartunk a munkakapcsolatok veszélybe sodrásától, a rossz megítéltetéstől, elfogadtatásunk sikertelenségétől, az esetleges elutasítottságtól, és ki tudja még, mitől. Igenlésünk felmerülő elhagyása annyi fenyegetést mutat fel, a kudarc számtalan esélyét. Mert mi mástól tartanánk, ha nem a kudarctól. Hogy pont a nekünk ártó igenlések elhagyásával kerülhetnénk el? Ezt nem igazán hisszük. Kétkedve fogadjuk azt is, ha valaki szemünk láttára nemet mond, a besimuló igenlés varázslatos erejének ellenállva. Helyzetét kétkedésünkkel egy csöppet sem támogatva, könnyítve. Akár közeli emberről van szó, akár olyasvalakiről, akit a tőle elválasztó távolság sem véd véleményünk segítséget semmiképp nem hordozó energiájától.

Dr. No is azok közül való, akik az egyet nem értést azoktól is megkapják, akik nem is ismerik. Mert ugyan életükről, döntéseikről valójában fogalmuk sincs, ismertségük miatt mégis azt hiszik: ismerik. Dr. No hosszasan tudna erről mesélni. Akinek gúnyneve egyértelműen árulkodik attitűdjéről. Arról, hogy mennyire készen van az elvárt igenlések adott ponton való észszerűtlensége ellenében dönteni, cselekedni. Egy olyan szakmában, egy olyan környezetben, ahol a legkevésbé sincsenek bérelt helyek. Ahol a megszerzettekre igazán okos lenne vigyázni. De nem vigyáz. Helytelent szolgáló igenléssel semmiképp. Pedig nem mondhatnám, hogy ezt könnyűnek tartja. Viszont a benne élő irányzék szerint él. Ennek árát megfizetni sem bánja. Még a gúnyneve ellen sem harcol Dr. No. Polgári nevén, Michelle Maria Pfeiffer.

Pénztáros lány volt. Meg szépségkirálynő. Meg a legellentmondásosabb szerepekben megmutatkozó. Mindig szép. Akinek tehetsége annyiszor volt a szépségétől árnyékolt. Emiatt kezdetben előszeretettel választott olyan szerepeket, amelyekben a kinézet nem volt elsődlegesen fontos. Amúgy tizennyolc évesen szeretett pénztáros lenni. Jól fizető állás volt. S ha azon a bizonyos napon egy sárgadinnyét vásárló hölgy nem kínozza az árat, a minőséget s minden más lehetségest kifogásoló nyavalygással, amivel egy pénztáros mit sem tud kezdeni, ki tudja, mikor lépte volna meg azt, amiről úgy mesél: „Egy pillanat alatt söpört bennem végig a gondolat. Mit fogok kezdeni az életemmel? Úgy igazán. Aztán bumm, csett, ennyi. Továbbállok. Színésznő leszek.”

És már ott sem volt.

Múlhatatlan hálával szívében az asszony iránt.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!