Ravi Shankar: tradíció és nyitottság

Katona Klári | 2023.01.14. 19:54

Címkék:

zene

Olvasási idő kb. 8 perc

Világunk minden igazi csodájával együtt maradhat csukva, ha nem tárunk ajtót másoknak. A másiknak. Mert a személyes világ ugyanúgy megnyitásra vár, mint kultúráinké. Nyitásunk ad. A másiké hozzánk ad, gazdagít. Megértést enged. Bizonytalanságok sűrűnek látszó szövevényét szaggatja szét, utat enged a kapcsolódásnak, az esélyt adó megismerésnek, a befogadásnak. Mindkét oldalon.

Mégis féljük.

A nyitottságot féljük, miközben történelmünk intőn hurcolja a külső hatásoktól tartó, így folyton védekező, hadakozó, a belső erjedéseitől végül mégsem mentesülő világok történetét. A kitáratlan ajtók mögötti, erőszakkal megnyitott világok leigázásával, durva kirablásaival együtt. Mely hosszan és fájdalmasan tartja fenn és egyre csak örökíti az egymás iránti bizalmatlanságot, az összes helytelen tettet igazoló magyarázatával együtt.

Ebből alig tanulunk.

Hogy melyikük nyitott először a másik felé? Szinte mindegy.

Nemcsak azért, mert megtörtént, hanem mert tényét és hatását nem tartották meg maguknak. Nem maradt kettejük között. Saját világuk megnyitásával – már mások javára –, együtt nyitottak ajtót a kultúráikba való szabad belépéshez és a kettejük világa közötti átjárhatósághoz.

Egyikük sem védte saját világát a másiktól. Értéssel nyitottak, hogy mély barátsággal válaszolhassanak egymásnak. Az egymás iránti tisztelet, nagyrabecsülés, bravúros játékaik lendületével vitte tovább őket. Egymás kultúráiban vágytak otthonos megélést kapni. Abból másoknak adni. A felfedezés legapróbb örömeinek láttatásával. A világ legnagyobbjai között is kivételesnek tartott hegedűművésznek ennek ellenére tizenöt évébe telt bátorságot gyűjteni a közönség előtti együtt zenéléshez. Nagy volt a tét.

Ravi Shankar és Yehudi Menuhin vállalása minden előzményt nélkülöző volt.

Kelet és Nyugat ajtaját készültek együtt szélesre tárni.

1966-ban Angliában, a Bath fesztiválon mutatták fel azt, ami a világon azt megelőzően még sosem történt meg: egy klasszikus muzsikus – nyugati zenész, ahogy annak idején ezt kifejezték – tisztán indiai klasszikus zenét játszott, indiai zenészekkel. A „lehetséges” összes üzenetét hozva nyertek bebocsáttatást. A kölcsönös befogadás örömét ünneplő játékukkal adtak rangot saját világaik megtartásával egymásnak, a zenéjükben esszenciálisan lüktető kultúráiknak. Egymás világának hirdetőivé lettek, maradtak. Sajátjukat így gazdagították.

…és a csoda megtörtént. Az ajtó megnyílt – és nyitva is marad.

Az első ajtót igaziból nem is ők nyitották egymásnak. Yehudi Menuhin Nehru elnök személyes invitálására lépett be azon a bizonyos első megnyitotton. Nehru saját ajtótárás-vágya népének szólt, s azt a művészet legjavának felmutatásával képzelte el. A világ legjobbjainak meghívásával.

Így találkozhattak.

Tényleg találkoztak.

Ebben a szellemiségben.

Ebben a teremtett szándékban.

Ravi Shankar csak elragadtatással tudott Menuhin értő közeledéséről beszélni, ami késszé tette őt zenéjük és az indiai kultúra egészének befogadására.

Így tudta megnyitni Ravi Shankar előtt a nyugati világba vezető kaput is. Hogy földi életének befejezése után, máig a legnagyobb ismertséget elért indiai művész lehessen.

A tartalommal megtöltött ismertségé.

Nagy a különbség.

De tudta, mit visz a másik világba. Tudta, mit képvisel vele. Tudta, miért viszi.

De senki se higgye, hogy ettől könnyű volt. Destroyer. Romboló. Időről időre ezt kellett magáról hallania. De továbbra is tudta, mit és miért visz a másik világba. Folyamatosan azon volt, hogy értelmet nyerjen, amiért együtt is indultak. S bár tudta, más is kell hozzá, mint csak saját szándéka, és hangoztatta is, hogy a csoda akkor történik meg, ha a művész szeretettel szolgál, s ha a hallgató ugyanígy közelít, mindent megtett azért, hogy ez megtörténhessen.

Valódi lényünk megtapasztaltatását szerette volna játékával segíteni. A felismerésig szárnyaltatni önmagát, játékostársait, a hallgatóságát. Klasszikus zenei formák, a raga és a tala adta zenei keretből az improvizáció szabadságában, a ritmusok és a dallam hajszálnyi változásaiban épülő, lélekemelő muzsikával.

A nyugati világ, amelybe belecsöppent, persze nem csak Yehudi Menuhinokból állt, aki belőle, kultúrájából, az indiai klasszikus zenéből mindent értett. Aki minden ajtót kész volt nyitva tartani. Saját és a mások világába nyílókat is. Így, miközben élete legnagyobb publikuma előtt játszhatott, Woodstock sokkolta. A nyitó napon zenélt. A sokk óriási volt. A drogok, a fiatalokon látható hatásai, aztán Jimi Hendrix gitárégetése miatt is. Miközben vallotta, hogy a tudat tágításához, a magasabb rendű észleléshez a zene szolgál igazi vezetőül. A hangszereket pedig kultúrájukban egyenesen Istenhez tartozónak gondolják, emiatt különleges tisztelettel érintik azokat.

A küldetés azonban már megkezdődött.

Amit hozott, egyre nagyobb hatást okozott. A közönség, a zenészek körében is. John Coltrane a jazz egyik legnagyobb egyénisége arra kérte, hogy tanítsa. George Harrison, a Beatles világot meghódító korszakában szegődött tanítványának. Ő pedig tanította, aztán élete végéig fiaként szerette. Őt, akinek aztán tanítóként, élete egyik legfontosabbnak tartott momentumát köszönte. Az új szemléletet adó, a világon elsőként életre hívott segélykoncertet: The Concert for Bangladesh.

Újabb ajtók nyíltak.

Az egyik legnagyobb, még kiskorában, saját világához nyílt. Ami miatt minden lehetségessé lett. Mert eredetileg nem zenét tanult. Táncosnak készült. Tízévesen testvére hívására Párizsba költözött, hogy bátyja világhírű táncegyütteséhez csatlakozzon. Nyolc éven át turnézott velük, Európát, Ázsiát, Amerikát bejárva, így korán lehetősége nyílt a más kultúrákban való elmerüléshez. Az egyik turnén Baba Allaudin Khan csatlakozott hozzájuk, és még turné közben adott először hangszert a kezébe. Tehetségét látva, szárnyai alá vette, tanítványának fogadta, hogy aztán a hét és fél éven át tartó, szigorú elvekre alapozott, izolált képzésben tanuljon hangszerén játszani. A művészet egy másik ágának világába segítve őt.

Egy végtelenül jelentős világba.

Amiről Lord Yehudi Menuhin egy helyütt így beszélt: az indiai klasszikus zene réges rég elérte és magában hordozta a kifinomultságnak azt a teljességét, amit a nyugati zene csak a huszadik századra tudott körvonalazni, Bartók és Sztravinszkij zeneszerzői munkásságának köszönhetőn.

Ennek ajándékát hozta Ravi Shankar minden igyekezetével, elkötelezettségével a nyugati világ emberének. Mi mást tett volna az, aki azt gondolta, hogy a szeretet nem érzelem, az maga a létezésünk.

Eléggé ajtónyitó gondolat…

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés