Yara Shahidi: A változás követe

Katona Klári | 2022.08.24. 13:58

Címkék:

ember

Olvasási idő kb. 8 perc

Kilenc évesen annyira pöttöm kislány volt, hogy egy cserfes ötévesnél nem is látszott többnek Eddie Murphy oldalán, a Seholország című vígjátékban. Hogy tíz év múlva Amerika szerte ismert, jelentős aktivistaként tartják majd számon, nemzetközileg is jegyzik – miközben maga is meglepődve veszi tudomásul, hogy számít, mit mond –, akkor és ott látva őt, megjósolhatatlan volt. Bár szülei mindig azt tanították neki, hogy minden lehetséges. Fekete édesanyja és iráni édesapja elkötelezett humanitáriusokként élték életüket és nevelték gyermekeiket, akiket a szociális munkába, a közösség javát szolgáló elkötelezettségeikbe már kicsi koruktól bevonták. Így már gyerekként ráláttak a társadalmi igazságosság jó néhány szem előtt tartandó kérdésére, a világban ki tudja, hányféle módon megmutatkozó szükségre, a világ több országában létező, lányok számára elérhetetlen oktatás problematikájára, a rasszizmus döbbenetesen sokféle, váratlan megnyilvánulására. Mígnem a jelenségek észlelése és megfigyelése mellett, szociális érzékenységében is tudatossá vált.

Mindig is azt gondoltam, hogy a gyerekek sokkal előbb és sokkal többet tudnak önmagukról, vágyaikról, mint azt feltételezzük. Hogy kialakulásuknak, önállóságuknak gátat sokszor igazán csak a felnőttvilág félelmei szabnak. A féltés és óvás nevében kialakított, szűkre szabott keretek, az óvatossággá zabolázott képzelet mentén rendezett helyzetek létrehozásával. Melyek aztán többé már nem engedik a valós képet látni róluk. Olyasmit például, amit Yara a Harvard diplomájának átvétele után mondott: „Négyéves korom óta tudom, hogy egyetemet akarok végezni. Tizenhét évesen pedig már azt is, hogy mit akarok tanulni. Ez teljesült most.”

A legtöbb felnőtt még azt is kétségbe vonja, hogy a gyerekeknek élénk emlékei lehetnek a gyerekkor akár egészen korai időszakából is. Amit a gyerekek egy idő után nem is bizonygatnak. Elhallgatnak róla, rossz esetben elhiszik, hogy nem emlékezhetnek. Tudom, mert engem is próbáltak lebeszélni, de még azzal a magyarázattal sem sikerült elbizonytalanítaniuk emlékeimben, hogy hiszen még beszélni sem tudtam akkor, amikor az történt, amiről mesélek. Ezért is hallgattam történet-darabkáit ujjongva. Mert élő bizonyítéka annak, hogy ez így van. Nem véletlen ­önállóságának kivételesnek ható további alakulása sem. Eszmélése, tudatossága. Gyermekszínészként annak átlátása, hogy nem mindegy, mit vállal el, vállalásaival mit támogat. Minek a létezéséhez ad hozzá. Hogy szerepválasztásainak igenis, jelentősége van. Eredményei, visszajelzései mind ezt is igazolják. Tökéletesen visszatükrözve az erről való gondolkodását. Mert az első látásra csak szórakoztatást adó sorozat a Black-ish, amiben ismert lett, a kezdetektől sem kerülte el az egészen fajsúlyos problémafelvetéseket. A középosztálybéli, jól szituált fekete család történetének mesélése közben az asszimilációtól, a társadalomban való aktív részvételen át, egészen a választásokig, mindent szóba hoz, felvet. Mindent meg is vitattat a történetet játszó család élethelyzetein keresztül. Bátran, nyíltsággal. Az elindított alkotói gondolatok építő párbeszédeket kezdeményeztek. Hatására másfajta beszélgetések kezdődtek az otthonokban. A hatás erőteljességét, amit ott szereplőként képviselni tudott, Yara Shahidi a mindennapokba is átvitte. Tovább vitte. Vállalásokkal. A szociális média különböző csatornáin keresztül. Mert képviselni kell a fiatalságot. Akik, ahogy ő sem, nem akarnak tétlen részesei lenni a társadalomnak. Hallatni akarják a hangjukat. Ehhez saját hangja érvényesítéséhez is a lehető legtöbb csatornát kellett biztosítania.

Tiltakozó beszédeket kezdett mondani jelentős menetek élén, mint a Women’s March vagy a March For Our Lives – utóbbi volt, amit a fegyvertartási törvény megváltoztatásáért indítottak. Tudták, miért. A rossz szabályozás kortársaik életébe került. Túl megrendítő és szívszorító történések ahhoz, hogy ne mozduljanak.

Fordulópont lett a 2018-as washingtoni menet, amit egyre több követett országszerte, és a vietnámi háború elleni tiltakozásokat megközelítő nagyságrendűvé lett. Mozgalommá nőtte ki magát. Meg is változtatta erről az amerikai párbeszédet. A fiatal vezetők megmutatták a tiltakozásban rejlő erőt. Országos felszólításuk a cselekvésre olyan összefogást mutatott, amely meghozta az első változásokat.

Még mindig csak tizennyolc éves, amikor ugyanebben az évben, a választások előtt, a felelős állampolgári magatartásra ösztönző kampányát létrehozza. Persze már tizennégy évesen is azt mondta, egyszerűen nincs olyan, hogy túl fiatal vagy a változás kezdeményezéséhez. Gondolatiságának egyenes folytatása volt hát, ahogy kidolgozott elgondolása alapján, hónapokon át képezte első szavazásukhoz érő kortársait. Négymillió új szavazó eléréséért dolgozott a „18×18” program segítségével. Kérdéseket felvetve, megvitatva. Lehetőséget teremtve arra, hogy együtt készüljenek fel, önmagukat képezve az aktív polgári létre úgy, hogy közben változni és változtatni is képessé váljanak. Egy előtte még soha nem tapasztalt szavazási részvételt ért el a fiatalok köréből, alapítóként. Tisztán emberi oldalról közelítve meg a társadalmi és politikai elkötelezettség szükségességét. Hogy ne csak politikai, de kulturális változások megtörténésének is előmozdítói lehessenek. A kulturális változások fontossága alábecsült, miközben sokkal tartósabb hatással vannak életünkre, mint egy-egy azonnal érzékelhető politikai változás.

„Kifogyott az emberségből az emberiesség”. Aktivista létét ennek átlátása mozgatja. A folyamat megfordítása lett célja. Hogy emberséggel telve létezzünk, úgy szólaljunk meg. Elgondolásainkat is az vezérelje.

A történelem során elkövetett hibák és eredmények ismeretében egy olyan tizennyolc évesként, akit személyes felelősségvállalással élők vesznek körül, végtelenül inspiráló egy olyan szisztéma alakításáért dolgozni, ami sokkal inkább az emberekért, a képviseletükért van – így fogalmazott. Ehhez ismernie kell a mozgatókat és a lehető legtöbb területet kell átlátnia, hogy sok más szükséges mellett, ehhez a változáshoz is hozzájárulhasson és segíthesse, hogy az valóban végbemehessen. Ezért választotta egyik főszaknak a Harvardon a szociológiát. A társadalom alapos tanulmányozásához. Filozófiával, antropológiával kiegészítve, gazdasági alapismeretekkel bővítve.

Nemrég végzett.

Már felnőttszámba megy.

Mégis, minden cselekedetével a gyerekek tiszta érzékelésére emlékezteti a felnőtt világot.

Hangja messzire hallatszik. Talán megébreszti őket.

Vagy azoknak a gyerekeknek a hangja, akik őt hallgatva kezdtek el hangosabban szólni.

A világ sorsáért. Sorsunk alakításáért.

Mert miatta hiszik, általa tudják, hogy hangjuk kicsiként is nagy, ha már a változás követei.

Ez is érdekelheti még

Megerősödtek a populisták Európában, de nem sikerült áttörniük

Tóth Ákos

Habár minden jel arra mutatott, hogy Európában számottevően megerősödnek a szélsőjobboldali és populista pártok, de nem valószínű, hogy ezek az erők az Európai Tanácsban blokkoló erőt tudnának képezni a jövőben – hangzott el a Political Capital (PC), a Friedrich-Ebert Alapítvány (FES) és a Jelen közös rendezvényén, ahol Kőváry Sólymos Karin, a Brnoi Egyetem doktori hallgatója és a Jan Kuciak Oknyomozó Alapítvány kutatója, valamint Róna Dániel, a 21 Kutatóközpont vezetője elemezte a hagyományos pártok számára egyelőre nehezen kezelhető helyzetet a PC és a FES közös tanulmánya alapján, Lakner Zoltán politikai elemző, a Jelen főszerkesztőjének moderálásával.

Elolvasom

Európai Bizottság: a kkv-k számíthatnak a brüsszeli mentőövre

Fóti Tamás

Az Európai Bizottság (EB) minden évben megrendezi – közösen az éppen soros EU elnökséggel – a kis- és középvállalatok találkozóját. Több száz cég tulajdonosa vagy vezetője egyeztethet az európai döntéshozókkal, az Európai Parlament képviselőivel, a résztvevők megosztják egymással tapasztalataikat és elvétve siralmaikat, ha elégedetlenek a kkv-kre vonatkozó direktívákkal, ösztönzőkkel, szabályzókkal.

Elolvasom
Keresés