Baljós tanévkezdés

Csak irracionális racionalizálás képzelhető el

Ónody-Molnár Dóra | 2022.08.31. 15:10

Olvasási idő kb. 15 perc

Minden tanévkezdés tartogat kihívásokat a közoktatásban, de az idei előtt különösen sok a megoldandó feladat. A legsúlyosabb ezek közül a tanárhiány, illetve a bérrendezés, a túlzott centralizáció miatti működési anomáliák, illetve a roma gyerekek szegregációja. Azonban egyik érintett területen sem várható trendeket megfordító változás.

A 2011-es köznevelési törvény új korszakot nyitott az oktatásban az önkormányzati iskolafenntartás felszámolásával és az intézmények autonómiájának drasztikus korlátozásával. A Széll Kálmán Terv elnevezésű megszorítócsomaggal az oktatásból óriási pénzeket szipkáztak ki, Orbán Viktor kormányának új közoktatási rendszere így az első perctől kezdve alulfinanszírozott volt, és ez az elmúlt tíz évben az apróbb korrekciók ellenére sem változott.

A gazdasági konjunktúrának köszönhetően az elmúlt években, nagyjából 2015-2016-tól kezdődően, az átlagbérek emelkedni kezdtek, de a pedagógusok fizetése nem. Idén év elején a diplomás átlagbér mindössze 60 százalékát keresik a pedagógusok. Ez olyan feszültséget generált a rendszerben, hogy januárban és márciusban sztrájkoltak is a pedagógusok, bár a kormány mindent megtett azért, hogy ezt ellehetetlenítse. (A Kúria azóta kimondta, hogy jogszerű volt a tanárok sztrájkja.) Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter aztán márciusban azt mondta, hogy „a tanárok követelései jogosak, azokkal a kormány is azonosulni tud”. Megpendítette, hogy a pedagógusok követeléseinek teljesítése a következő kormányzati ciklus egyik legfontosabb feladata, s ezt a következő hétéves költségvetésből akarják rendezni: Brüsszeltől több száz milliárd forintot igényeltek a tanárok bérének emelésére. Azóta – a negyedik kétharmados győzelem után – Gulyás konkretizálta is a kormány bérrendezési tervét: a tanárok fizetése a tervek szerint 2027-ig el fogja érni a diplomás átlagbér 80 százalékát, a több sávos emelés végrehajtásához szükség van az uniós forrásokra, amelyek egyelőre azért nem nyíltak meg, mert az Európai Bizottság a pénzek lehívásához szükséges jogállamisági feltételeket nem látja biztosítottnak. És bár az oktatás nemzeti ügy, az ágazat finanszírozása pedig tagállami hatáskör (vagyis a pedagógusok bérének emelését a hazai költségvetésnek kellene biztosítania), a kormány mégis arra játszik, hogy valahogy „megoldja okosba”, és becsatornázza az uniós forrásokat a bérkorrekcióhoz szükséges alapba.

Amióta a kormány ezt a megoldást kiókumlálta, azóta ismételgeti azt a politikai szlogent, hogy „a baloldal” azon dolgozik, hogy ne legyen pedagógus-béremelés. Az „azon dolgoznak” fordulattal feltehetően arra utalnak, hogy az ellenzéki pártok EP-képviselői a jogállamisági feltételek magyarországi teljesüléséért emelik fel a hangjukat.
A kormányzati kommunikációt tekintve nincs még egy olyan szakma, amellyel ennyit mosták volna fel a padlót, mint a pedagógusoké. A kívülállónak nehéz megértenie, hogyan tűrik ezt ennyire békésen, de ha a korfára nézünk, azt látjuk, hogy a pedagógustársadalom 80 százaléka nő, többségük 50 év feletti, közel a nyugdíjhoz. Ez nem az a csoport, amelyiktől rebellis akciók lennének várhatók, de így is furcsa, hogy – néhány szervezeten kívül – a többség eltűri ezt a hangnemet.

Pedig az új kormányzati ciklus igen erősen indult: májusban a Népszavának Parragh László, az iparkamara elnöke az alacsony pedagógusbérek kapcsán azt mondta, „a tanároknak ott a szabad nyár, délután négykor hazamehetnek”. Nyár elején Maruzsa Zoltán államtitkár pedig azt jelezte, hogy nemigen tartják a jelenlegi helyzetben a pedagógusokat piacképesnek. Marizsa az RTL-lel azt közölte: nem számol tömeges pályaelhagyással, azaz a munkaerőpiac elszívó erejével, mert a gazdaság most egyre rosszabbul megy, nehezebben fognak tudni elhelyezkedni azok a pedagógusok, akik föl akarnak mondani, „ezért aztán majd meggondolják, hogy felmondanak-e”.

A kormánymédiában Orbán Viktor nem nevesítette a pedagógusokat, de azt üzente: mindenkinek, akinek van munkája, azt tanácsolja, hogy becsülje meg, és tegyen meg mindent azért, hogy meg is maradjon, mert jön a recesszió.

Vajon mennyire nyomja rá a bélyegét az idei tanévre a tanárhiány? Hozhat-e kis kedvező változást a nyugdíjas pedagógusok visszafoglalkoztatásának könnyítése (amelyért a szakszervezetek oly sokáig hiába emelték fel a szavukat)?

Az oktatáskutató szerint sokat ez nem fog változtatni a már kialakult helyzeten.
– Sok iskola próbál majd nyugdíjas pedagógusokat visszacsábítani, de tízezrével nem lehet visszahívni embereket, a trendet pedig ez végképp nem fordítja meg, a pályaelhagyás továbbra is nagy. A nyugdíjasok visszafoglalkoztatása átmeneti tűzoltás – válaszolja megkeresésünkre Radó Péter szociológus. Márpedig – a szakszervezetek becslése szerint – 16 ezer tanár hiányzik a magyar oktatásból.
Radó Péter rámutat, hogy a tanárhiány tényleges nagyságáról nincs megbízható adat, a kormány nem akar – vagy nem tud – konkrét számokat közölni. A szakszervezetek a saját egyre szűkülő hálózatukon és a közigazgatási portálon megjelenő álláshirdetések alapján kalkulálták ki ezt a 16 ezres számot, ami meglehetősen bizonytalan közelítés.
– A tankerületi központok iskolánként, egyenként mérlegelve döntenek arról, mekkora pedagóguslétszámot engedélyeznek. Ha egy igazgató előáll azzal, hogy szüksége lenne két angoltanárra, és ezt nem engedélyezi a tankerület, akkor ez az igény meg sem jelenik álláshirdetés formájában. Ezért nagyon kevés információnk van arról, hogy mekkora a tényleges, hiányzó létszámszükséglet – magyarázza Radó Péter, ami azt is megvilágítja, mekkora káosz van a tanügyigazgatásban. – Jól felfogott érdekünk lenne számokra alapozni, de tudjuk, hogy a pedagógushiány nagy részét a tankerületek lenyeletik az iskolákkal – teszi hozzá. Ez a „lenyeletés” régóta tart, ennek az egyik következménye az óriási túlterhelés, ami az alacsony bérek mellett a másik legnagyobb problémájuk a pedagógusoknak.

„A magyar pedagógusok nemzetközi összehasonlításban alulfizetettek és túlterheltek, a szakma elnőiesedett és elöregedett, a fiatalok aránya pedig alacsony. (…) A 45 perces tanórákat 60 perces órákra átszámolva átlagosan 42,48 óra a nem vezető beosztású pedagógusok heti terhelése. Ha a 2,48 plusz munkaórát az átlagos órabérrel (1850 Ft) megszorozzuk és egy teljes évre a 140 ezer pedagógusra felszorozzuk, akkor évi mintegy 35 milliárd forintra tehető a pedagógusok által elvégzett és ki nem fizetett láthatatlan munka” – olvasható ezzel kapcsolatban egy friss, 2021-ben készült, a tanárhiányról szóló kutatásban, amelyet a T-Tudok Zrt. végzett el az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete megbízásából. Ebből a kutatásból – ahogy azt Radó Péter is megjegyzi – az is kiderül, hogy a túlterhelés egyenetlenül oszlik meg, iskolatípusonként, településenként más és más. (A Közoktatás Indikátorrendszere című kötetből azt tudjuk, hogy minél több a hátrányos helyzetű diák egy iskolában, a tanárhiány, illetve a szakirányú végzettséggel nem rendelkező oktatók aránya egyre nagyobb.)

Arra a kérdésre, hogy ha megvalósulna Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnökének tavaszi javaslata – miszerint a kezdő béreket azonnal bruttó 400 ezer forintra kéne emelni –, illetve az, ha a kormány úgy döntene, hogy az egész szektorban szignifikánsan emelné a pedagógusok fizetését, számottevően javítana-e a helyzeten, Radó Péter azt válaszolja: „ezzel elkésett a kormány”.

– A nagyarányú béremelést tíz évvel ezelőtt kellett volna végrehajtani. A növekvő pedagógushiány trendjét ma már nem lehet csak pénzzel megfordítani, ez sokkal összetettebb intézkedéseket igényelne. A tanárok egy része nyomorog a fizetéséből, abból már nem tud megélni, ezért el fogja hagyni a pályát. De akkor, amikor arról beszélünk, hogy visszacsábítsuk őket, arra is tekintettel kellene lenni, hogy valaki, aki egykor pedagógusként dolgozott, nem csak a kereseti lehetőségeket mérlegeli, hanem azt is, mennyire tud értelmiségiként dolgozni, mennyire alkalmas a munkája arra, hogy megvalósítsa önmagát, s autonóm módon dolgozhasson. Ezek hiánya – az alacsony fizetésen kívül – mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy a végzett egyetemisták, pedagógusjelöltek egy-két éven belül elhagyják a pályát. Ahhoz, hogy a trendeken változtatni lehessen, a teljes pedagógusfoglalkoztatást és rendszerirányítást újra kellene gondolni – mondja. Hozzáteszi: ha a kormány megállapodna az Európai Bizottsággal, az uniós helyreállítási alapból akkor sem lehetne 100 százalékban a fizetéseket finanszírozni, a pénzt legfeljebb egy bérfelzárkóztatási program részeként lehetne bevonni a bérkorrekcióba. Olyan nincs, hogy az Európai Unió finanszírozza a magyar közoktatást.

– A közoktatási költségvetés 80 százaléka bérköltség. Ez egy munkaerő-intenzív ágazat. Az, hogy a kormány az unióval való megállapodástól teszi függővé a pedagógusbér-emelést és ezt is kommunikálja, a propaganda része. Ha a kormány akar javítani a pedagógusok bérhelyzetén, a közoktatás állapotán, akkor érvényesíti az akaratát. Azt tudják megoldani, amire van kormányzati akarat. A Vodafone-t akarják, a pedagógusbérek rendezését nem. Az oktatás nem prioritás – mutat rá az oktatáskutató.

Arra a kérdésre pedig, hogy mérsékelné-e a tanárhiányt az iskolahálózat racionalizálása – vagyis az, hogy a kislétszámú, csak alsótagozatot működtető iskolákat bezárnák –, azt mondja: csak nagyon sok konfliktussal, és átmenetileg. Mint ismert, a negyedik Orbán-kormány a Belügyminisztériumhoz delegálta a közoktatást, vagyis továbbra sincs az ágazatnak külön tárcája, az újsütetű oktatásért (is) felelős rendőrminiszter, Pintér Sándor pedig belengette, hogy „nem biztos, hogy kell ennyi iskola”, és központokba vonná össze a kistelepülési, vidéki felső tagozatokat.

– Az iskolaközpontok létrehozása már a 2010-es évek eleje óta napirenden van, majd a 2018-as választások után ez lekerült a napirendről – emlékeztet Radó Péter, aki szerint, ha most a közeljövőben számítani lehetne ilyesfajta intézményracionalizálásra, akkor arról már tudni lehetne, egy ilyen lépést ugyanis szerteágazó előkészítés előz meg. De úgy véli, az értelmes racionalizálás a Fidesz által épített „köznevelési” rendszerben eleve lehetetlen. S hogy miért lenne kudarcra ítélve?

– Egyfelől a szélsőséges centralizáció miatt. Már rég nincs normatív, azaz kiszámítható, tervezhető és átlátható finanszírozás, a szereplőknek nincs mozgásterük, nincsenek is érdekeltté téve abban, hogy az intézményi kapacitást és létszámot észszerű keretek között tartsák. Egy ilyen racionalizációt a helyi, autonómiával és önálló gazdálkodással rendelkező szereplők tudnak lebonyolítani, a kormány által meghatározott paraméterek szerint. Egy ilyen iskolahálózat-racionalizálás hosszú távú alkufolyamat végén érne döntéssé. Ez a centralizált rendszer alkalmatlan a racionalizálásra, legfeljebb a fűnyíróelv alapján csonkolni lehet, például úgy, hogy a kisiskolák felsőtagozatait bezárják. Ebben a rendszerben csak irracionálisan lehet racionalizálni – összegzi az oktatáskutató.
A szeptemberben induló tanévre nehezedő probléma a rezsiköltségek emelkedése. Radó Péter szerint az állami iskolákat fenntartó tankerületek ezt valahogy menedzselni fogják, hiszen a költségvetésük felülről nyitott, s a hiánygazdaság logikája szerint működik: vagyis nincs költségvetési korlátja. Várhatóan a tankerületek a rezsi kifizetését követően az összes lehetséges kiadást leszűkítik, így benyelik a létszámhiányt (részben eddig is ezt tették), elhalaszthatnak eszközvásárlásokat, elmaradhatnak a karbantartási munkák. Az oktatáskutató kis esélyét látja annak, hogy a rezsiszámla növekedés miatt online oktatásra állnának át az iskolák, mert az a finanszírozási kudarc nyílt beismerése lenne.

Az egyházi iskoláknak – ahogy eddig is – segíteni fog az állam, nyilván megkapják a rezsiköltségek növekedésére a fedezetet, ha a szükség úgy hozza. Az elit intézményei, az alapítványi iskolák, amelyek a szülőktől kért tandíjból gazdálkodnak, szintén ellesznek valahogy, nagy valószínűséggel a szülőkre terhelik majd a többletköltségeiket. Radó Péter szerint igazán nagy bajba azok az alapítványi iskolák kerülnek majd, amelyek finanszírozása nem a szülői tandíjra épül.

Klasszikus pótcselekvés

A kormány még a nyáron adta hírül, hogy több tízezer diák képességeit mérik fel szeptemberben, elindul ugyanis egy bemeneti mérés, egyelőre csak kísérleti jelleggel. A tanulók tudását a 4. évfolyamtól a 10. évfolyamig mérik, matematika, természettudomány és szövegértés területeken.

– A bemeneti mérések, ha azokat jól csinálják és minőségbiztosítottak, drágák. Ha olcsón csinálják, akkor csak értékelhetetlen adatokat állítanak elő. Az, hogy év elején és év végén is mérnek, klasszikus dilettáns pótcselekvés. Az így keletkező adatokat nem lehet majd a hosszú távú tervezésnél használni, mert ahhoz a trendek elemzése szükséges. Ez a mérés a gyerekek teljesítményéről sem informál majd, mert ahhoz túl rövid a mérési intervallum. Az új minisztérium be akarja bizonyítani, hogy jó gazdája az oktatásnak. De közpolitikai, méréselméleti szempontból dilettáns – összegzi Radó Péter.

Nahalka István, méréselméleti kérdésekben jártas oktatáskutató is így látja ezt. A hír kapcsán közösségi oldalára azt írta: „Újabb tesztelések. Bemeneti és kimeneti egy éven (mit egy éven! féléven) belül. Nem tudjuk, mi a célja a mérésnek, nem tudjuk, miért volt szükség a kompetenciamérést megtöbbszörözni. Nem tudjuk, hogy hagyományos, csak számítógéppel kivitelezett mérés lesz-e, vagy már adaptív mérés. Nem tudjuk, milyen szakmai előkészítés volt ezzel kapcsolatban. Nem tudjuk, hogy egyáltalán összehasonlíthatók lesznek-e a különböző mérések eredményei. Sokáig sorolhatnám még, hogy mit nem tudunk (bár érdekes lenne tudni, hogy kik tudják mindezeket). Azt viszont tudjuk, hogy már megint nem egyeztettek a széles szakmából senkivel, nem lettek bevonva a döntés előkészítésébe pedagógusszakmai és érintett civil szervezetek. A legnagyobb kérdés, hogy arra szolgál-e majd a mérés, hogy az egyes gyerekekről mutasson ki dolgokat, milyen téren mennyire fejlődtek, hol vannak a pozitívumaik és hiányosságaik. Azon fogok röhögni majd óriásit, hogy a kimeneti mérésnél (6-7 hónappal a bemeneti után!) ki fog derülni, hogy a gyerekeknek legalább a 40 százaléka alacsonyabb pontszámot produkál, mint a bemeneti mérésen. És ez nem azért van, mert „butulnak”, hanem azért, mert az ilyen mérések ilyen óriási mérési hibával rendelkeznek. Szerintem nem volt oktatási szakértő, aki ezt a mérést szorgalmazta, javasolta és legbelül is helyeselte volna, úgyhogy félek tőle, hogy ez Pintér miniszter találmánya. És most szívhatjuk.”

Még több olvasnivaló a témában.

Európai Bizottság: a kkv-k számíthatnak a brüsszeli mentőövre

Fóti Tamás

Az Európai Bizottság (EB) minden évben megrendezi – közösen az éppen soros EU elnökséggel – a kis- és középvállalatok találkozóját. Több száz cég tulajdonosa vagy vezetője egyeztethet az európai döntéshozókkal, az Európai Parlament képviselőivel, a résztvevők megosztják egymással tapasztalataikat és elvétve siralmaikat, ha elégedetlenek a kkv-kre vonatkozó direktívákkal, ösztönzőkkel, szabályzókkal.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Győri diák nyerte az Európai Unió esszépályázatát

Fóti Tamás

Az Európai Unió kis- és közepes méretű vállalatainak idei éves találkozóján, Prágában hirdették ki a fiatalok számára kiírt esszépályázat győztesét. A beérkezett több mint 30 pályamű közül meghívták a nemzetközi zsűri által legjobb háromnak ítélt szerzőjét, és közülük került ki a győztes. Idén magyar siker született, Vass Viktória nyerte el a legjobb pályázat díját.

Elolvasom

Szupermérföldekre került az uniós pénztől a magyar kormány

Lakner Zoltán - Tóth Ákos

Az Európai Bizottság egyrészt továbbra is fenntartja a kohéziós alapokból Magyarországnak járó összeg egy részének visszatartására vonatkozó javaslatát, másrészt jóváhagyta az úgynevezett helyreállítási tervet, amelynek célja a Covid-válság hatásainak enyhítése. A kohéziós alapok kapcsán az Európai Bizottság a jelek szerint ezúttal nem hagyta átverni magát, míg a helyreállítási alap esetén a magyar kormány számos pozícióját feladta, így például jöhetnek a szélerőművek és számos, a közoktatás deszegregációját szolgáló intézkedést is végre kell hajtania. Nagyon úgy tűnik, hogy a kontroll folyamatos lesz, minden egyes fillér, illetve euró csak a beruházás végrehajtásának ellenőrzése után érkezhet.

Elolvasom
Keresés