Mire törekszik a Nyugat Ukrajnában?

Miklós Gábor | 2022.09.17. 09:56

Olvasási idő kb. 7 perc

A magyar internetes sajtóban naponta legalább egy olyan cikk megjelenik, amelyben a kelet-európai háborúra vonatkozó lehetséges forgatókönyveket ismertetik. Nincs olyan magára valamit is adó szakértő, aki ne tudna legalább három, egymást tökéletesen kizáró és cáfoló háborús szcenáriót előhúzni a zsebéből. Mivel ez túl könnyű feladat, itt most inkább azzal próbálkozunk, hogy a konfliktusban szereplő erők mai stratégiai céljait és hosszútávú politikai magatartását összegezzük.

Nincs olyan katonai elméleti szakkönyv, amely ne szögezné le: a háború megvívásának elengedhetetlen feltétele, hogy a hadsereg elé az ország irányítói világos politikai cél állítsanak. Ez minden sikeres katonai stratégia alapfeltétele. Van-e ilyen politikailag meghatározott stratégiájuk Ukrajna szövetségeseinek?

Oroszország vezetői számtalan alkalommal kinyilvánították: Ukrajnában a „kollektív Nyugat” ellen háborúznak. Ebben sok az igazság-elem. Ukrajna rég képtelen lenne az ellenállásra, ha nem állnának mögötte támogatói. Pénzt, fegyvert, politikai, emberi segítséget, katonai információkat és tanácsokat az ukrán fél az Egyesült Államoktól és más NATO-tagállamoktól, illetve szövetségesektől kap.

A kérdés: mennyit és meddig? Ez nyilván attól függ, hogy van-e a „kollektív Nyugatnak” hosszú távú Ukrajna-politikája, vannak-e Oroszországgal kapcsolatos közép- és hosszú távú politikai céljai és törekvései. Az még Barack Obama első elnöksége alatt kiderült, hogy nem lehetséges az orosz-amerikai viszony újraindítása, a „reset.” Ekkor már látszódott, hogy Putyin célja az egykori orosz-szovjet birodalom újjáépítése, a befolyási övezet megőrzése, s az amerikaiak kiszorítása – amennyire ez lehetséges – Nyugat-Európából is. Oroszország kinyilvánította, hogy az autokratikus, konzervatív rezsimeket támogatja, illetve azokat az erőket, irányzatokat, amelyek fellépnek a liberális kapitalizmus, a modernitás – egyben a nyugati, amerikai kulturális és életmódbeli befolyás ellen. Ezzel együtt járt a demokratikus, liberális erők elnyomása Oroszországban, a diktatúra elemeinek sűrűsödése az orosz életben. Ez volt a putyini fordulat.

Az amerikai válasz erre egyebek között az ukrajnai Nyugat-barát tendencia támogatása volt. Visszatekintve az elmúlt pár évre, látszik, hogy az amerikaiaknak nem volt hosszú távú elképzelésük arról, mit kezdjenek Ukrajnával. Politikájukat az orosz befolyás és nyomulás feltartóztatásának szándéka határozta meg. Ezek a rövid távú politikák érintették az európai energiafüggetlenséget, az európai biztonságot is. Eközben a Krím annektálása, s a két Donyec-medencei szakadár államocska megjelenése után az amerikaiak és más NATO-államok is részt vettek az ukrán hadsereg modernizálásában, s bizonyos nem-támadó fegyvereket is szállítottak nekik. Az, hogy az Egyesült Államok sok évig kétértelmű módon kezelte az ukrán NATO-tagság ügyét, s az EU nem is nagyon akart beszélni az esetleges ukrán csatlakozásról, szintén erről a távolságtartásról szól. A nyugati politika megjelent Ukrajnában, kecsegtették az ukrán társadalmat azzal, hogy valamikor a Nyugat része lehet, de túl sokat nem tettek ezért. Minden megváltozott akkor, amikor Putyin és köre elhatározta, hogy a maga módján rendezi a kérdést, s felszámolja az ukrán függetlenséget, s Ukrajnát az „orosz világ” részévé teszi és február 24-én elkezdte agresszív háborúját.

Kifárasztásos háborúra áll át Moszkva

Ma Washington Ukrajna legnagyobb gazdasági és katonai támogatója. Ellátja korszerű fegyverzettel, katonai hírszerzési információkkal, szervezi politikai támogatását, nyomást gyakorol az ingadozó államokra Ukrajna érdekében. Súlyos gazdasági szankciókkal és politikai elszigeteléssel veszi körül Oroszországot. Gyakorlatilag társ-hadviselő fél. Az amerikai beszédmód Ukrajnát a „jó oldallal” azonosítja, szinte befogadta a Nyugatba. A kelet-európai országgal kapcsolatos narratívában háttérbe szorultak a kritikus elemek, nincs szó az endémikus korrupcióról, az oligarchák uralta gazdaságról, arról, hogy a demokratikus intézmények gyengék.

Az amerikai politika ma nyilvánvalóan Ukrajna katonai győzelmében bízik. Az amerikai katonai szakértők Oroszország hadseregének csődjéről beszélnek – elsietve. A jelek szerint a Biden-adminisztrációnak csak egyfajta kimeneti elképzelése van: az ukránok kiverik az oroszokat a területükről, az orosz gazdaság pedig összeroppan a szankciók súlya alatt. Ez kevéssé megalapozott stratégia és figyelmen kívül hagyja az orosz társadalom tradícióit, azt, hogy az orosz elit számára ez nem távoli helyi háború, hanem a fennmaradásért folyó küzdelem.

Nem lehetséges Ukrajna-politika Oroszország-politika nélkül. Az amerikai politikusok most Oroszországot kizárólag a jelenlegi háború tükrében látják. Néha furcsa nyilatkozatokat hallani, amelyek az orosz állam összeomlását, széthullását, belátható csúfos katonai vereségét látják, miközben fogalmuk sem lehet arról, mi alakulhat ki a romokon. A Henry Kissinger által ajánlott „Realpolitik” nem jön számításba. Nem tudjuk, hogy rövid távon az amerikai vezetés milyen célokat tűzött ki maga elé. Lehetséges, hogy ilyenek nincsenek, s valóban elszántak arra, hogy úgy felfegyverzik az ukránokat, hogy azok felszabadíthassák elvesztett területeiket. A Krímet is? Tudjuk-e, hogy vannak-e az amerikaiaknak csatornáik, amelyeken kommunikálnak az orosz vezetéssel? Vannak-e kapcsolataik a Putyintól független elitcsoportokkal? Akárhogy is, de ezeknek az erőknek, valamint más globális szereplőknek (EU, Kína, India, Japán) tudniuk kell, hogy Amerika hogyan képzeli el a Putyin utáni Oroszországgal való együttélést. Van-e ilyen újjáépítési terv? Biztos, hogy újra-tervezésre van szükség, ha a világ el akarja kerülni az atomháborút, vagy a végeérhetetlen helyi háborúskodásokat, mint amilyen a befejezhetetlen azeri-örmény konfliktus is.

Európa, azaz az EU nem olyan egyértelmű főszereplő, mint az Egyesült Államok. Részese, finanszírozója a szolidaritási akcióknak, az Oroszország elleni büntető akcióknak. Fokozatosan lebontotta az orosz függéseket, de ezekből sok megmaradt – elsősorban a stratégiai energiaszektorban. Az európai tagállamokban sokféle hagyomány él és ezek mind befolyásolják az Ukrajnával és Oroszországgal való viszonyt. Az unió sok gazdasági és katonai támogatást ad az ukránoknak, de ebben a konfliktusban nem képes egységes államszövetségként fellépni. Van benne egy radikálisan oroszellenes csoport, vannak mérsékelten ukrán-párti államok, továbbá vannak szinte közömbös szereplők. S van Orbán Viktor. Az EU nemcsak, hogy nem egyértelmű, de nem is egységes és nem is önálló szereplő. Ezért nem alakíthatott ki sem tartós önálló energiapolitikát, sem más olyan politikákat, amelyek mentesítenék a tagállamokat az orosz birodalmi nyomulástól és a gazdasági-politikai zsarolástól. Az orosz politikai befolyás állandóan jelen van az EU-országokban. Alig képzelhető el, hogy az EU saját politikai tervekkel és stratégiai javaslatokkal álljon elő.

Még több olvasnivaló a témában.

Európai Bizottság: a kkv-k számíthatnak a brüsszeli mentőövre

Fóti Tamás

Az Európai Bizottság (EB) minden évben megrendezi – közösen az éppen soros EU elnökséggel – a kis- és középvállalatok találkozóját. Több száz cég tulajdonosa vagy vezetője egyeztethet az európai döntéshozókkal, az Európai Parlament képviselőivel, a résztvevők megosztják egymással tapasztalataikat és elvétve siralmaikat, ha elégedetlenek a kkv-kre vonatkozó direktívákkal, ösztönzőkkel, szabályzókkal.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Győri diák nyerte az Európai Unió esszépályázatát

Fóti Tamás

Az Európai Unió kis- és közepes méretű vállalatainak idei éves találkozóján, Prágában hirdették ki a fiatalok számára kiírt esszépályázat győztesét. A beérkezett több mint 30 pályamű közül meghívták a nemzetközi zsűri által legjobb háromnak ítélt szerzőjét, és közülük került ki a győztes. Idén magyar siker született, Vass Viktória nyerte el a legjobb pályázat díját.

Elolvasom

Szupermérföldekre került az uniós pénztől a magyar kormány

Lakner Zoltán - Tóth Ákos

Az Európai Bizottság egyrészt továbbra is fenntartja a kohéziós alapokból Magyarországnak járó összeg egy részének visszatartására vonatkozó javaslatát, másrészt jóváhagyta az úgynevezett helyreállítási tervet, amelynek célja a Covid-válság hatásainak enyhítése. A kohéziós alapok kapcsán az Európai Bizottság a jelek szerint ezúttal nem hagyta átverni magát, míg a helyreállítási alap esetén a magyar kormány számos pozícióját feladta, így például jöhetnek a szélerőművek és számos, a közoktatás deszegregációját szolgáló intézkedést is végre kell hajtania. Nagyon úgy tűnik, hogy a kontroll folyamatos lesz, minden egyes fillér, illetve euró csak a beruházás végrehajtásának ellenőrzése után érkezhet.

Elolvasom
Keresés