A magyar és az osztrák futball-válogatottak közti századik mérkőzést kétszer játszották le 1955-ben anélkül, hogy megismételték volna a meccset. A második jubileumon a vendégek hatot kaptak a Népstadionban, ráadásul tömegével kínált csempészáruk értékesítésén érték az együttes két újoncát, a kapus Rudolf Szanwaldot és a középcsatár Rudolf Pichlert.

A századik magyar–osztrák válogatott labdarúgó-mérkőzésre úgy utaztak Budapestre a szomszédok, hogy az a százegyedik. A századikat már megrendezték 1955 áprilisában a Práter stadionban. A Gerö Kupa-találkozóra érkező honfitársaink meglepetten tapasztalták az osztrák fővárosban: a házigazdák jubileumra készülnek. Nálunk még csak kilencvenkilenc egymás elleni meccsnél tartottak, valahol valakik elszámolták magukat. A blamázs elkerülése érdekében a két szövetség vezetői hallgatólagos megállapodást kötöttek, hogy Bécsben is, Pesten is lesz századik mérkőzés, a magyar fővárosban hat hónappal később, az év októberében.

Ez legalább annyira különös volt, mint a dr. Josef Gerö Kupa lebonyolítása. A névadó szabadkai magyar családban nőtt fel, de Bécsben végezte el a jogi egyetemet, és előbb az osztrák főváros, majd Ausztria labdarúgó-szövetségének elnöke, egyúttal az ország igazságügy-minisztere lett. Ötvennégyben hunyt el, jóllehet az Anschluss után megjárta Dachau és Buchenwald poklát. A róla elnevezett torna 1955. március 27-én, Brnóban a csehszlovák–osztrák mérkőzéssel (3:2) kezdődött, és 1960. január 6-án, Nápolyban az olasz–svájci találkozóval (3:0) ért véget. Az ötéves körmérkőzés végeredménye ez volt: 1. Csehszlovákia 16 pont, 2. Magyarország 15, 3. Ausztria 11, 4. Jugoszlávia 9, 5. Olaszország 7, 6. Svájc 3. Hazánk fiai egyszer kaptak ki, de az a kudarc többszörösen végzetessé vált, mert az 1956 májusában a csehszlovákoktól elszenvedett 2:4 volt a válogatott első veresége a Népstadionban, és utólag nézve, a magyarok 3:1-es prágai diadala ellenére, ez ütötte a pecsétet a csehszlovákok elsőségére.