90 esztendő 90 percei

Kilencven éve nyert először, az idén harmincötödik bajnoki diadalát ünnepli a világ leghíresebb futballcsapata, a Real Madrid. A mostani, már négy fordulóval a befejezés előtt biztossá vált elsőség után Hegyi Iván sorra veszi a „mellesleg” 13-szoros BEK- és BL-győztes, az idén megint (immár 17-edszer) döntős fehérek La Liga-sikereit.

1931/32. Az első és egyetlen veretlenül elnyert bajnoki cím. A kapus Ricardo Zamora, a házi gólkirály Manuel Olivares, az edző honfitársunk, Hertzka Lipót volt. A Madrid FC – ekkor még így hívták – Barcelonában, az örök rivális elleni 2:2 után ünnepelhette meg diadalát.

1932/33. Újabb nehéz ügy Barcelonában: a Real Madrid átigazolta Josep Samitiert, a liga legjobban fizetett játékosát, aki a katalán csapatban 174 bajnokin 133 gólt szerzett. A vétel aranyéremmel, a csatár 1934-ben rendezett búcsúmeccse gólesővel párosult: Madrid FC–Espanyol 8:2.

1953/54. Alfredo di Stefanót már azelőtt elhappolta a Real Madrid a Barcelonától, hogy az argentin csatár egyetlen meccset is játszott volna Katalóniában. (Az első ábrándos terv szerint egy évadot itt, egyet ott töltött volna.) A Szőke Nyíl első El Clasicóján a királyi gárda 5:0-ra verte a Barcelonát. Di Stefano 27, Kubala László 23 gólt szerzett abban az évadban. Ekkor kezdték írni a Fehér Balett legendáját.

Fotó: realmadrid.com

1954/55. Di Stefano és Roque Olsen mellé újabb argentin, Hector Rial érkezett. Jól jött: Di Stefano (25) után a legtöbb gólt (20) jegyezte. Abban az évadban nevezték el a madridi stadiont a hivatalban lévő klubelnök Santiago Bernabeuról.

1956/57. A francia Raymond Kopa is csatlakozott, ám Zaragozában, ahol eldőlt a bajnoki cím, Enrique Mateos volt a hős: mindkét madridi gólt ő szerezte (2:1).  

1957/58. Még nem volt elég külföldiből: a Real Madrid szerződtette az argentin Dominguezt és az ­uruguayi Santamariát is. Utóbbit 1958 áprilisában, a Vasassal vívott BEK-elődöntő (4:0, 0:2) visszavágóján a Népstadion százezres közönsége is láthatta.

Fotó: realmadrid.com

1960/61. Puskás Ferenc első spanyol bajnoki címe és második gólkirálysága a La Ligában. A belső hármas tagjai közül Puskás 28, Di Stefano 21, Luis del Sol 17 gólt ért el. A csapat 89:25-ös gólarányt és – 1960. szeptember 18., valamint 1961. április 9. között – 26 meccses veretlenségi sorozatot produkált. Egyúttal megalapozta első ötös győzelmi szériáját a La Ligában.

1961/62. A jelmondat az lehetett volna: megszorítás nélkül. Tisztára, mint a magyar kormány – kevésbé hiteles – szövege hatvan évvel később. A királyi gárda csak az első fordulóban hibázott: a másodiktól az utolsóig egyfolytában az élen állt.  

1962/63. Puskás „Pancho” ezúttal 26 góllal lett a La Liga mesterlövésze. A Barcelona–Real Madrid rangadón mesterhármast ért el, a királyi gárda 5:1-re nyert a Nou Camp vendégeként.

1963/64. Puskás ezúttal a Bernabeu stadionban vágott be hármat a Barcelonának (4:0). Összesen 21 „dugóval” nyerte el a legjobb gólszerzőnek járó Pichichi-díjat.

1964/65. Több mint tíz év után az első madridi bajnoki cím Di Stefano nélkül. Puskás is már csak 11-et pöttyintett, míg a „Don Alfredo” helyén játszó Ramon Grosso 17-et.

1966/67. Puskás utolsó évada a Real Madridban. A bajnokságban már nem játszott, az új fiúkkal is BEK-védő csapat a szezon elején és végén egyaránt tízmeccses veretlenségi sorozatot állított elő. Az együttes egyébként is csak a La Corunától (0:1) és a Zaragozától (1:2) kapott ki.