A kétéltű ember

A csehszlovák jégkorong-válogatottban 31 mérkőzésen 36 gólt szerzett. Ezen kívül győzött a Roland ­Garros és Wimbledon férfi egyesében. Szemüvegesen. Jaroslav Drobny Prágában született, 1949-ben „disszidált”, majd egyiptomi állampolgárságot kapott, végül Angliában telepedett le. Egyrészt azt kell kérdezni: mit nem csinált? Másrészt azt: hol nem volt?

Akció

Tizenhét évesen játszott először Wimbledonban, és összesen tizenhét alkalommal szerepelt a tenisz Mekkájában. Először kiesett az első fordulóban, másodszorra a harmadik körben, sérülés miatt fel kellett adnia az angol Bunny Austin elleni mérkőzését.

Volt mivel vigasztalódnia.

A sokoldalú Jaroslav Drobny ugyanis a wimbledoni premier esztendejétől, 1938-tól centert játszott a prágai ČLTK jégkorong-csapatában. Ez annak a következménye volt, hogy édesapja egy teniszklub adminisztrátoraként dolgozott, és a pályát telente fellocsolták a korcsolyázni, hokizni vágyók számára. Márpedig Csehszlovákiában ki nem akart hokizni?

Drobny egy idő után nem akart. Addigra már világbajnok lett, mégpedig szülővárosában, Prágában. Az 1947-es tornán 15 gólt ért el – nála többet csak Vladimír Zábrodský szerzett –, a záró fordulóban mesterhármast jegyzett az amerikaiak ellen. Az aranyérmet ezzel együtt az osztrákoknak köszönhette. A svédek 2:1-re legyőzték a csehszlovákokat, s bár a svájciakkal ikszeltek (4:4), az utolsó játéknaphoz pontelőnnyel, éllovasként érkeztek. Ám ugyancsak 2:1-re kikaptak Ausztria bronzérmes válogatottjától. A skandinávokon kívül minden ellenfelüket legyőző csehszlovákok lelkiállapotáról Drobny azt mondta: „Sírtunk a boldogságtól. Aztán lezuhanyoztunk, és hazamentünk. Nem volt pénzünk megünnepelni a sikert, mi tényleg szerelemből hokiztunk. Azaz a diadalért megajándékoztak bennünket egy-egy bőrkabáttal.”

A középcsatár ajánlatot is kapott. A Boston Bruins húszezer dollárt kínált neki, hogy ő legyen az első európai, aki a National Hockey League-ben játszik. „Nem fogadtam el – emlékezett Drobny –, mert ha elszerződöm a massachusettsi klubhoz, akkor nem teniszezhettem volna.”

Még egy évig élt kettős életet, az 1948-as téli olimpián mindenképpen részt akart venni. A svájci St. Moritzban a csehszlovák csapat ezüstérmet nyert, és csupán gólaránnyal szorult a második helyre. A győztes kanadai együttes ellen gól nélküli döntetlent ért el, a többi találkozóján kivétel nélkül győzött. Ám 80 szerzett gólja mellett 18-at beszedett, míg a tengerentúliak 69-et ütöttek, és csak ötöt kaptak.

Igaz, Észak-Amerikát nem a legjobbak képviselték az ötkarikás tornán. Team Canada néven a Királyi Légierő csapata, a montreali, torontói, vancouveri játékosokkal kiegészített Ottawa Flyers játszott. Hőskori körülmények között, mert a vetélkedőt szabadtéri jégpályán rendezték, s olykor alpesi hófúvás nehezítette a küzdelmet, mint a Kanada–Nagy-Britannia találkozón (3:0). További problémát okozott, hogy a svájci közönség egyáltalán nem mutatkozott hűvösnek, sőt játékvezetői tévedések alkalmával vad hógolyózásba kezdett, a bírák nem győztek elhajolni a löketek elől.

 

Drobny a nyolc meccsen tíz gólt ért el, majd abbahagyta a hokit, mert már korábban szemsérülést szenvedett, amikor „belenézett” egy botba. A teniszben ilyen veszély nem fenyegette, de a füvön, salakon, kemény pályán egyaránt szemüvegben játszott.

Pazarul.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!