Ugyanazt érzem, amit Őze Lajos mondott a Megáll az idő című Gothár-film füstös kricsmijében a kevertről: „Ezt még ezek sem tudták elrontani.” Noha lapzárta idején még az sem tudható, melyik két csapat lesz a negyeddöntő hetedik és nyolcadik szereplője, a labdarúgó-világbajnokságról kijelenthető, hogy megfelel küldetésének, lázban tartja a fél világot.
Még akkor is, ha Gianni Infantino FIFA-elnökénél unottabb arccal ember nem nézett még futballmeccseket. Tisztára, mintha herótja lenne. Sokszor nekünk is az van a rengeteg VAR-szünettől, amelyek annyira érdekfeszítők, mint hajdanán az a hír volt, hogy „összeült a Szövetkezetek Országos Szövetségének kongresszusa”.
Értekezlet most is van. Tanácskozás egy régi szerelemmel.
A labdarúgás nemzetközi szövetsége mindent megtesz, hogy aláássa a glóbusz szinte végtelen vonzalmát a több mint sportág iránt – immár a követhetetlen nyolc, kilenc, tíz, ki tudja, hány perces hosszabbításokkal együtt –, de ha elindul a zsuga, a szívünk majdnem megszakad.
Nem a fájdalomtól.
Habár a németek nincsenek jó kedvükben. Másodszor egymás után estek ki a csoportkörben, most leginkább azért, mert elmulatták a japánok elleni meccsüket, aztán a spanyolok kisakkozták őket a felkelő nap országa elleni vereségükkel. Ilyen ismétlődő leszerepelés után azt azért nem mondanám, hogy semmi baj a német válogatottal, mert van gond elég, legfőképpen az, hogy a csapatnak nincs centere. Rendszerint Thomas Müllert küldte előre Hansi Flick szövetségi kapitány, talán azt hitte, a Müllerek közül Gerd van a keretben. Thomas nagy játékos (volt?), de csak a nemzet gólpasszadója lehet, a bombázója nem.
Márpedig – most nagyon okos leszek – ezt a játékot gólra játsszák. Már azok, akik nyerni akarnak. Meg eredendően is. A németeknél meg sok a Flick-flakk, kevesebb a racionalitás. Hitték volna, hogy egyszer ez is bekövetkezik?
Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!
Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.
Olvassa el ezt a cikket,
csak 199 Ft!
vagy
Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!
Bodnár: Már az is segítene a forinton, ha Nagy Márton csendben maradna
Ismét átlendültünk a 400 forintos euró világába, pedig év elejére már stabilizálódni látszott az árfolyam. Az amerikai bankcsődök azonban kedvezőtlenül hatnak az olyan kockázatosnak ítélt devizákra, amilyen a forint, állítja Bodnár Zoltán, volt jegybankalelnök, a DK árnyékkormányának tagja, aki azt is hozzáteszi, hogy az infláció nagyon lassú fékeződésére ható tényezőket semlegesítheti a márciusi árfolyamromlás. A rizikó enyhítéséért sokat tehetne a kormány azzal, ha nem vívna nyilvános harcot a Nemzeti Bankkal, és ha sikerülne végre teljesíteni az uniós pénzek lehívásának feltételeit.
Elolvasom
Mit tesz velünk a korrupció?
A korrupció a mindennapjaink részévé vált és mindenkit érint. Mit érez mindebből egy átlag magyar?
Elolvasom
Mogyoró Kornél: Tizenöt centivel közelebb Istenhez
Mogyoró Kornél vállalja, hogy ő igazi zenei kaméleon. Elsősorban a jazz és a világzene az, ami érdekli, de szívesen játszik kortárszenét, popot, rockot, crossovert, játszott már technopartin és színházban, gyerekzenekarban is. Azt mondja, a zene lényege nem a stílus, nem a hangok mennyisége, hanem az, hogy az előadó fel tudja-e emelni magát és a nézőket úgy, hogy tizenöt centivel közelebb kerüljenek Istenhez.
Elolvasom
Az egyetemek sorsára jutnak a gimnáziumok?
A magyarországi gimnáziumok fele már egyházi fenntartással működik. Friss hír, hogy az Óbudai Egyetem átvenné a budapesti Szinyei Merse Pál Gimnáziumot. A tendencia egyértelmű: 13 év alatt a magyar kormány az állami oktatási intézmények jelentős részétől megszabadult.
Elolvasom