Angolosan érkeztek

A tizenegy a futballban magától értetődő szám. Sorozatunk címe lehetne tehát Euro 11 is. A lényeg: tizenegy történetet mesélünk el a remények szerint júniusban kezdődő és részben Magyarországon zajló labdarúgó Európa-bajnokság több mint hatvanéves históriájából.

Az 1980-as Eb idején az európai klubfutballt Anglia uralta. A Bajnokcsapatok Európa Kupját 1977-ben, 1978-ban, 1981-ben, majd 1984-ben a Liverpool, 1979-ben és 1980-ban a Nottingham Forest, 1982-ben a birminghami Aston Villa nyerte, az Aranylabdát 1978-ban és 1979-ben a Hamburgban futballozó Kevin Keegan hódította el. Ez is beszédes, mert nyolc egymást követő évadon át a HSV volt az egyetlen csapat, amely 1983-ban meg tudta szakítani a szigetországi BEK-szériát.

A klub Világ Kupával más volt a helyzet. Az angolok 1977 és 1980 között nem álltak ki a Libertadores Kupa győztese ellen, és abból a szempontból jól tették, hogy 1980 és 1984 között a dél-amerikaiak egyaránt jól orrba vágták őket. Nacional–Liverpool 1-0, Flamengo–Liverpool 3-0, Penarol–Aston Villa 2-1, Independiente–Liverpool 1-0, nem éppen fényes lista, s közben a Gremio is 2-1-gyel lepte meg a Hamburgot az ellenállhatatlanul trükköző, nem mellesleg duplázó Renato Gaucho főszereplésével.

Az angol válogatottnak még sanyarúbb sorsa volt. Az 1970-es vb-szereplés után elbukott az 1974-es, majd az 1978-as világbajnokság selejtezőin, ahogyan nem tudta kvalifikálni magát az 1972-es és az 1976-os Eb négyes döntőjére sem. Tíz év után az 1980-as Európa-bajnokság volt az első nagy torna, amelyen megjelenhettek Anglia legjobb labdarúgói. Akkora lelkesedés kísérte a „Ten Years Aftert”, hogy az itáliai kontinensviadalra készülő játékosokat a futball iránt érzéketlen Margaret Thatcher miniszterelnök koktélpartin fogadta az elutazás előtt. A fotósok kedvéért szinte valamennyi kerettag csókot nyomott a Vaslady arcára, ám ennek kizárólag a fényképészek örültek a résztvevők közül. A labdarúgókért annyira odavolt az ország, hogy Emlyn Hughesnak, Mick Millsnek és Phil Thompsonnak még a kilengést is megbocsátotta, e három futballista ugyanis megszökött az összetartásról, és bérelt helikopterrel az epsomi derbyre repült, mert a lóversenyek lóversenyét még Eb előtt sem lehet kihagyni, ugyebár.

Az angolok két korábbi Európa-bajnokkal, az 1964-ben győztes spanyol és az 1968-ban aranyérmes olasz válogatottal kerültek egy csoportba, a „sötét ló” a „vörös ördögök” csapata, a belga volt. A spanyolokat Kubala László szövetségi kapitány dirigálta, ám együttese nyeretlen maradt az Eb-n, ezért a szakvezető tizenegy év után megvált posztjától. „Túl nagy az elvárás, pedig a Real Madrid már nem a régi, és a Barcelona sem az – kesergett. – Megtisztelő a megbízatás, de a felelősség felőröl.”

A britek közvetve itthon is balhét keltettek, mert a televízió egyenesben közvetítette a West Ham United–Arsenal angol kupadöntőt, de nem adta a Diósgyőr–Vasas MNK-döntőt, amelyet vidékre helyeztek ki. A zsúfolásig megtelt veszprémi sporttelepen nagyjából annyian voltak, mint az Anglia–Belgium mérkőzésen Torinóban, ahol mindössze 15 186 fizető néző gyűlt egybe a lelátókon úgy, hogy a szurkolók harmadát angolok tették ki. Amikor Jan Ceulemans kiegyenlített, beállítva a találkozó 1-1-es végeredményét, e viszonylag kis csoport kemény magja vad dúlást rendezett. Korabeli brit leírás szerint „a maguk köré tekert angol zászlót megfertőző részegek ütni kezdtek mindenkit, aki a közelükben volt”. Az elázott szigetországi szurkolók akciója, naná, felbőszítette az olaszokat, hatalmas csetepaté kezdődött, tizenegy személyt kórházba kellett szállítani, sokakat őrizetbe vettek.

A Corriere dello Sport így számolt be a történtekről: „A robbanást kiváltó gyújtószikra a harmincadik percben szerzett belga gól volt, az egyenlítés természetesen csöppet sem tetszett a brit szurkolóknak. Féktelen haragjukat az a néhány semleges olasz néző váltotta ki, aki megpróbálta csendre inteni őket. Csak ez kellett a sörmámortól habzó, önérzetükben sértett, hidegvérű angoloknak! Egy pillanat műve volt az egész, és már csak a verekedő tömeg gomolygása látszott, öklök, de botok is emelkedtek és sújtottak. A rendfenntartó erők pedig csupán három-négy perc múlva léptek közbe, miután a közönség hangosan követelte beavatkozásukat. De amíg a rendőrök az egyik szektorban, úgy-ahogyan, rendet teremtettek, addig a másikban tört ki újabb heves verekedés. Mivel messze nem volt telt ház, a részeg szurkolók könnyen mozogtak, itt is, ott is erőszakkal próbáltak »tekintélyt« szerezni maguknak.

Állítólag nagyobbakat rúgtak a lábuk ügyébe került nézőkbe, mint honfitársaik odalent a labdába. Miután már vér folyt, és öt sebesültet elszállítottak, a rendőrség a nagyobb baj megelőzése érdekében kénytelen volt könnygázhoz folyamodni, így néhány perc alatt lehűtötte a kedélyeket. A szél azonban a gázfelhőket a pálya felé sodorta, és a játékosok egymás után kezdték a szemüket dörzsölni, mivel zsebkendő nem jár a mezhez. Különösen Ray Clemence, az angol kapus szenvedett a könnyektől, olyannyira, hogy Aldinger nyugatnémet játékvezető néhány percre megszakította a játékot.”

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

A Jelen egy pártoktól és médiacégektől független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. Mélyen elkötelezettek vagyunk a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók támogatásával maradhat fent. Mi nem adományt kérünk, hanem színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk az előfizetésért cserébe.

A Jelen oldalán kizárólag a szerzőink saját írásai olvashatók. Nem foglalkozunk hírek utánközlésével és újracsomagolásával. Legfontosabb küldetésünk, hogy színvonalas elemzések, riportok, interjúk és vélemények közlésével segítsük megérteni a közéleti események összefüggéseit. Ha most továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor a Jelen független szerkesztőségének további munkájához is hozzájárul.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!