Benne volt a spakliban

Szalay Tibor nagy reményű labdarúgónak indult, majd ötvenhatos távozása és ­osztrák, spanyol, török, amerikai futballkalandjai után spaklizott a New Jersey ­állambeli Passaic városában. A spaklizás a vakolat egyenetlenségeinek eltüntetése. A futballista pályafutás egyenetlenségeit nem sikerült eltüntetni.

Akció

Az 1938-as születésű Szalay Tibor az MTK-ban futballozott, de pelyhes álla miatt az első csapatban egyszer sem játszott, annál többször szerepelt az ifjúsági válogatottban. Nem akármilyen társaságban. Az az együttes 1955. október 16-án, a századik magyar–osztrák találkozó (6:1) előmérkőzésén 9:0-ra kalapálta el a „szomszédok” fiataljait. A még csak tizenhét éves Szalay a második félidőre állt be Kökény helyett, és ő lőtte a nyolcadikat. Aztán ugyanez a csapat 1956 tavaszán 4:2-re legyőzte az angolokat, 6:0-ra a jugoszlávokat. Szalay akkor már kezdett, Tatabányán az első gólt rúgta a briteknek, a Népstadionban a harmadikat a „jugóknak”.

Fellépett még olyan híres meccs előtt, amilyen az 1956. október 14-én rendezett osztrák–magyar volt; Czibor Zoltán, Kocsis Sándor és Puskás Ferenc akkor szerepelt utoljára a magyar válogatottban. A nagyok 2:0-ra nyertek, s az ifik is kitettek magukért, 3:1-es győzelmet arattak a császárvárosi katlanban, ahogyan akkoriban mondták: „a Práter poklában”.

Majd Bécsből Saarbrückenbe, onnan pedig Angliába utazott az ifjúsági küldöttség. A keretben a következő játékosok kaptak helyet: Gelei József, Várhidi Mihály (kapusok); Kovács István, Lipták György, Nemes Gyula, Pázmándy Péter (védők); Babos Sándor, Hanek János, Makay Dezső (fedezetek); Kaszás László, Keresztes Gábor, Lőrincz Tibor, Mathesz Imre, Németh Valér, Povázsai László, Szalay Tibor, Sztáni István (csatárok). A gárda október 23-án (!) a Tottenham pályáján Anglia ifjúsági válogatottjával találkozott, majd két nap múlva visszavágót játszott Sunderlandben. Mindkétszer 2:1-es brit diadallal zárult a parti, de ez volt a legkisebb gond...

A delegáció október 28-án visszarepült Bécsbe, ahol már várta az Országos Testnevelési és Sport Bizottság autóbusza, hogy az ifjakat hazahozza. Ők azonban nem jöttek. Kovács Angliában ajánlatot kapott a Wolverhamptontól, Pázmándy, Makay és Németh Svájcba, Hanek Hollandiába, Sztáni az NSZK-ba, Mathesz és Szalay a bécsi Austriához szerződött. Lipták és Nemes rendes volt, mindkettő táviratot küldött klubjának, az FTC-nek, hogy közölje: kint marad. Lipták Hollandiában, aztán az Egyesült Államokban, Nemes belga és holland klubokban – a legtöbbször a Twentében – futballozott, majd letelepedett Brüsszelben.

Kaszás esete a legkülönlegesebb. Amikor a Vasas 1957 elején nyugat-európai túrára készült, vezetői azt hangoztatták: „Reméljük, többen jövünk haza, mint ahányan elutazunk.” S tényleg így történt, mert Kaszás a nálunk hivatalosan már akkor is dekadensnek tartott Nyugaton csatlakozott a piros-kékekhez, sőt ötvenhétben a felnőtt bajnokcsapat valamennyi találkozóján a kezdő tizenegyben játszott – Kárpátival, Sárosi Lászlóval, Bundzsákkal, Berendyvel, Radullyal, Csordással, Szilágyi Gyulával, vigyázat! –, majd megint dobbantott, s immár soha többé nem tért vissza.

Hoffer József, az ifik szövetségi kapitánya és Gelei már ötvenhat karácsonyán itthon volt, őket ötvenhét januárjában követte a másik kapus, Várhidi. Mathesz 1958-ban, Povázsai 1959-ben tért haza, előbbi négyszer nyert bajnoki címet a Vasassal (1966-ban veretlenül), a válogatottban pedig a nevezetes liverpooli magyar–brazil vb-meccsen (3:1) is játszott. Povázsai a Csepelben, az MTK-ban, majd a Győri ETO-ban futballozott, és a kisalföldi együttes tagjaként bajnok, kupagyőztes, valamint 1965-ben BEK-elődöntős volt.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!