Büntetőblokk

A tizenegy a futballban magától értetődő szám. Sorozatunk címe lehetne tehát Euro 11 is. A lényeg: tizenegy történetet mesélünk el a remények szerint júniusban kezdődő és részben Magyarországon zajló labdarúgó Európa-bajnokság több mint hatvanéves históriájából.

Az a hetvenkettes első félév a legjobb négyről és a kihagyott tizenegyesekről szólt. Az FTC az UEFA Kupában jutott az elődöntőbe, és főként azért nem lett finalista, mert a Wolverhampton Wanderers elleni párbajban Szőke István mind itthon, mind Angliában elrontott egy büntetőt, így a brit csapat 2-2-vel és 2-1-gyel abszolválta a páros mérkőzést. „Csanádi edző érthetetlenül ismét Szőkével rúgatta a tizenegyest, aki – akárcsak Budapesten – ezúttal is Parkes kapust találta telibe” – dörgött a visszavágó után a Népsport.

Ez történt áprilisban. Majd májusban Bukarestben 2-1-re vezetett a magyar válogatott a románok ellen, amikor Kocsis Lajos az első félidő utolsó percében büntetőt rúghatott. Az Eb-negyeddöntő első mérkőzésén a Népstadionban 1-1 volt az eredmény úgy, hogy a jobbhátvéd Ludovic Sătmăreanu, azaz a nagyszalontai Szatmári Lajos fejelte a vendégek egyenlítő gólját. A meccs előtt Romániában felvetődött, hogy a bekket ki kellene hagyni a csapatból, mert úgysem küzd teljes erővel a magyarok ellen... Odakinn a labdaművész Kocsis mesés csel után szerezte a második magyar gólt, majd tizenegyesét Raducanu kapus hárította. A második félidőben 2-2-re egyenlítettek a románok, harmadik mérkőzés következett semleges pályán. Belgrádban. Szőke feledtette Wolverhamptont, és egy finom Kű-átlépés, majd egy körültekintő Bene-passz után pompás jobb sarkos lövéssel döntötte el a 87. percben, 1-1-nél a találkozót.

Lehetett utazni a négyes döntőre, Belgiumba.

Egy évvel korábban ezt senki nem gondolta volna, mert a bolgároktól elszenvedett 3-0-ás vereség után elszállni látszott a remény, de a Szófiában lemondó Hoffer József helyére visszahívott szövetségi kapitány, Illovszky Rudolf sínre tette a kisiklott együttest. A három őszi Eb-csoportmérkőzésen három győzelmet és 8-0-ás gólkülönbséget produkált a csapat, hogy aztán a legjobb nyolc között három húzásban mattolja a románokat is. Illovszkyt 1967-ben nyolc győzelem, valamint egy-egy döntetlen és vereség után kezdték fúrni nem túl bölcs sportvezetői körökben, ám talán még korábbi parádés mérlegénél is nagyobb bravúr volt a négyes döntőbe jutás a képtelen helyzetből. A mából visszatekintve pedig egyenesen csodaszámba megy az az 1972-es esztendő, mert azóta a közelébe sem sikerült jutni az Eb-négynek, a kontinentális végjátékot három hónappal követő olimpiai döntőnek és persze európai kupa-elődöntőnek sem; napjainkban az FTC-t egyetlen BL-pontért is ünnepelni ajánlott.

Illovszkynak egyébként gondjai voltak, mert Fazekas Lászlóra és Vidáts Csabára sérülés miatt nem számíthatott, de annyira azért nem állt rosszul, mivel a keret tagjai közül Dunai Edét és Karsai Lászlót elbocsátotta az olimpiai válogatott edzőmeccsére Jerevánba. A belga tájak helyett örmény földre látogatók azzal együtt sem lehettek különösebben boldogok, hogy a jereváni rádió azt közölte: a magyarok nagy csatában 5-4-re legyőzték a helyi Ararát csapatát.

A „brüsszeliek” sem repestek az örömtől. A magyar–szovjet elődöntőn honfitársaink szembeszökő fölényben futballoztak, a második félidő elején mégis Anatolij Konykov szerzett vezetést. A kijevi Dinamo későbbi sztárja akkor még a donyecki Sahtyorban futballozott, mégpedig a másodosztályban, ennek ellenére Alekszandr Ponomarjov szakvezető beválogatta őt. Jól, azazhogy nagyon rosszul tette. A legtöbb játékost, ötöt, Kijevből hívta keretébe, mert már megkezdődött a szovjet futball átalakulása úgy, hogy a kreativitás és az innováció ukrán eredetű volt. Az év szovjet labdarúgója címet 1972-ben már Oleg Blohin kapta, noha az ifjú csatárt az Eb-re még nem vitték el, egy hónappal a kontinenstorna után játszott először a válogatottban. Az esztendő legjobbja címet 1977-ig egymás után hatszor, majd még kétszer, 1980-ban és 1981-ben hódította el, s övé lett 1975-ben az európai Aranylabda.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

Az egy éves születésnapját ünneplő Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A Jelen újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók segítségével maradhat fent.

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének munkájához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!