Doktor a dühöngőben

Voltak idők, amelyek során a magyar férfi vízilabda-válogatott nem a hetedik helyig alázta magát a világbajnokságon. Negyven éve például azért nem nyert, mert John Felix amerikai időmérő késeinek ítélte Gerendás György szabályos gólját a szovjet csapattal vívott csúcstalálkozón. Így lett 8:7-ből 7:7, aranyból ezüst. Megannyi melák zokogott, dr. Mayer kapitány pedig Guayaquilben is a Margitszigeten érezte magát. Az uszodai dühöngőben.

Az első vízilabda-világbajnokságot 1973-ban Belgrádban a magyar válogatott nyerte. Aztán kétszer második volt; 1975-ben a kolumbiai Caliban azért, mert a négyes döntő záró fordulójában 5-4-es vereséget szenvedett a szovjet válogatottól, pedig már a döntetlennel is aranyérmes lett volna, 1978-ban Nyugat-Berlinben meg azért, mert hiába maradt veretlen a tornán, a négyes döntőben kétszer is ikszelt, előbb a szovjet, majd az olasz csapattal szemben.

Semmiképp sem történhetett volna meg ez, ha a középdöntő utolsó játéknapján a szovjet–román mérkőzésen nem adják meg Alekszandr Kabanov időn túli gólját. Amennyiben 7-7 marad az eredmény, a továrisok kiesnek. De mentőövet dobtak nekik, noha nemcsak a románok, hanem az amerikaiak is óvtak a 8-7 miatt.

A negyedik vb-re a szokottnál szerényebb reményekkel utazott a magyar csapat az ecuadori Guayaquilba. Ennek oka az volt, hogy a Tonónak becézett Faragó Tamás „idegi és fizikai fáradtságra” hivatkozva lemondta a válogatottságot. A póló Peléje ­vezéregyénisége volt annak a Vasasnak, amely 1975 és 1984 között kilencszer nyert bajnoki aranyérmet, csak 1978-ban „engedte át” az elsőséget az OSC-nek. Ez idő alatt Edson Arantes do Tono ötször lett gólkirály, a legtöbb góllal (115-tel) 1982-ben. Az előző évben még játszott a válogatottban a kaliforniai Long Beachen rendezett Világ Kupán. A csapat hatodik lett, kikapott még Kuba legjobbjaitól is (9-8). Ám Faragó bekerült a torna All Star csapatába, amely így festett: Saranov (szovjet) – Gopčević (jugoszláv), Kabanov (szovjet), Rizo (kubai), Estiarte (spanyol), Msvenieradze (szovjet), Faragó.

A kivételes klasszis nagy űrt hagyott maga után, ám dr. Mayer Mihály szövetségi kapitány, a korábbi kétszeres olimpiai bajnok keményebb ember volt annál, hogy keseregni kezdjen. Egyrészt tudta értékelni, hogy az 1981 januárja óta „morális okok miatt” mellőzött Csapó Gáborral újra számolni lehetett, akárcsak Horkai Györggyel, aki Faragóhoz hasonlóan távol akart maradni a válogatottól. Ráadásul a szakvezető vésztartaléknak behívta Somossy Józsefet, aki körül ugyancsak felcsaptak a hullámok, mert az OSC-ből az OB I újoncához, a Volánhoz akart igazolni. Kiderült, már 1981-től úgy játszott az orvosegyetemi csapatban, hogy sportállást kapott a Volán Trösztnél havi 6000 forintért – Somossy szerint az OSC tudtával, az orvosegyetemi vezetők szerint a tudtuk nélkül –, és a rákospalotai klub, amelynek elnöke az akkoriban nem annyira üldözött, a Szent István körúton „maszek” divatáru-üzletet működtető Grosics Gyula volt, érthetően profitálni akart a komoly költséggel járó szerződésből.

Guayaquilban az első körben jól ment minden, a görögöket 14-5-re, a kínaiakat 14-6-ra intézte el a magyar csapat, a kubaiak megúszták 10-8-cal. A középdöntőben aztán melegebb meccsek következtek. A hollandokat 7-6-ra, a jugoszlávokat 11-10-re győzte le a válogatott, Tóth Sándor hat másodperccel a befejezés előtt lőtte a győztes gólt Popović hálójába. Nem volt semmi, amit a Mayer-óriásbébik produkáltak, hiszen tizenkilenc kiállítást ítéltek meg ellenük, míg a jugoszlávokat csak ennek a felével sújtották – nyilván ennyivel szabályosabban pólóztak –, és nyolc akciógólt értek el a tizenegyből. A Búrának becézett Budavári Imre zsinórban szerzett négyet, majd 10-10-nél a magaslati levegőből leszedett egy „jugó” passzt; itthon már spontán tervek készültek a margitszigeti Budavári-palota felépítésére.

A válogatott százszázalékos teljesítménnyel jutott a négyes döntőbe, amelybe magával vitte a hollandok elleni győzelmet. Maradt két mérkőzés: előbb az NSZK, majd a Szovjetunió ellen.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!