Döntő derbi délben

Jelképesnek tekinthető, hogy a földgolyó és a futball-labda egyaránt gömbölyű. Elvégre a glóbusz odavan a „több mint sportágért”. E sorozatban a labdarúgás páratlan históriájából merítünk történeteket, ha nem lesz is mindegyik feltétlenül kerek.

A ház ura, azazhogy elvtársa nem sokat tett a karácsonyi előkészületekhez, főként, ha Kispesten lakott. Onnan Újpestre átvillanyosozni még ma sem lenne kis idő, de hetven évvel ezelőtt kiváltképp sokáig tartott. Ráadásul a Honvéd és az az év februárja óta Textilesnek nevezett MTK bajnoki döntőjét december 24-én déli tizenkettőkor rendezték a Megyeri úton 1950-ben. Jó korán kellett tehát elindulni, és azért csak a tömegközlekedés jöhetett szóba, mert ötventől szinte eltűntek az utakról a magántulajdonú autók. Kijött ugyanis egy rendelet, mi szerint üzemanyagot kizárólag utalvány ellenében lehet kapni, utalványhoz viszont csak az juthatott, akinek az illetékesek igazolták, hogy munkájához nélkülözhetetlen a gépkocsi. Ilyen dokumentumot nagyon kevés embernek állítottak ki, a többségnek föl kellett ajánlania autóját megvételre az államnak.

Gondolhatják, milyen üzlet volt.

A 13 ezres lakossági gépkocsipark a töredékére csökkent, ellenben mély megnyugvással tölthetett el mindenkit, hogy 1950 karácsonyára a Pécs vidéki szénmedence, a komlói és a nagymányoki bányaüzem bányászai és értelmiségi dolgozói teljesítették az ötéves terv első esztendejének termelési előirányzatát. Mi köze ennek a futballhoz? Ne hamarkodjuk el a kérdést. Mert ahogyan akkoriban írták: „Vannak még mindig olyanok, akik úgy vélik, hogy a jól, pontosan, erősen elrúgott labda semmi összefüggésben nincs a politikai fejlettséggel. Milyen szűk körű, korlátolt felfogás ez! Az ilyen felfogás szétdarabolja az embert: ez a politikus, az pedig a labdarúgó része, az egyiknek a másikhoz nincs semmi köze. Az igazság ezzel szemben éppen az, hogy a sportmunka is sántítani kezd, ha az eszmei-politikai nevelőmunka kihagy.”

Na, ugye.

A kispestiek nem is kullogtak hátul, vezették a listát, és harcos nyilatkozatban ítélték el „az amerikai imperialisták koreai rablótámadását”. Ám december 24-én a Textiles-támadásokat kellett elhárítaniuk, legalábbis annyira, hogy döntetlennél ne érjenek el rosszabb eredményt az újpesti stadionban. A Honvéd tíz győzelemmel, valamint egy-egy döntetlennel és vereséggel állt a bajnokság záró mérkőzése előtt, míg vetélytársa kilenc győzelmet, két döntetlent és egy vereséget számlált. De hisz ez csak tizenkét-tizenkét meccs.

Bizony, mert ötven őszén egyidényes volt az NB I a következő indokolás alapján: „A Szovjetunióban nincs felemás bajnokság, nincs 1949-50. évi bajnok. Minden évnek megvan a bajnoka, s ezért a címért tavasztól őszig küzdenek a csapatok. Az őszi-tavaszi bajnokság régi csökevény, az angol éghajlati viszonyok mellett kialakult angol bajnoki rendszer lemásolása.”

Ezért határozta el a hatalomhoz dörgölőzni már akkor is kész MLSZ, hogy „egyfordulós bajnokságot rendez az NB I, II, III és az alszövetségi bajnokságokban, majd 1951-től valamennyi bajnokságban a tavaszi-őszi rendszer lép életbe”. A Honvéd–Textiles rangadó pedig azért maradt karácsonyra, mert a kispesti csapatnak októberben halaszthatatlan programja volt, a baráti hadseregek tornáján találkozott a bolgár, a lengyel és a csehszlovák harcostársakkal Pozsonyban, Brnóban, Prágában. Szerencsére a derbi pótlásának napján nem tombolt a hideg, a Meteorológiai Intézet plusz 5, plusz 10 Celsius-fok közötti hőmérsékletet prognosztizált déltájra. Ahhoz képest, hogy a Textiles labdarúgói hógolyóztak az edzésen egy héttel korábbi örök rangadójuk, az ÉDOSZ-nak nevezett FTC elleni találkozójuk előtt...

A Népsport emelkedetten vezette fel a nagy meccset: „A mérkőzés a legérdekesebbek közé tartozik, amelyet valaha is lejátszottak a magyar labdarúgás történetében. Az már előfordult, hogy a bajnoki cím csak az utolsó fordulóban dőlt el. Arra azonban nem volt még példa, hogy a bajnoki címet az utolsó mérkőzésen a táblázat első és második helyezettje döntse el egymás között.”

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

A Jelen egy pártoktól és médiacégektől független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. Mélyen elkötelezettek vagyunk a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók támogatásával maradhat fent. Mi nem adományt kérünk, hanem színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk az előfizetésért cserébe.

A Jelen oldalán kizárólag a szerzőink saját írásai olvashatók. Nem foglalkozunk hírek utánközlésével és újracsomagolásával. Legfontosabb küldetésünk, hogy színvonalas elemzések, riportok, interjúk és vélemények közlésével segítsük megérteni a közéleti események összefüggéseit. Ha most továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor a Jelen független szerkesztőségének további munkájához is hozzájárul.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!