Eljött a vég

Jelképesnek tekinthető, hogy a földgolyó és a futball-labda egyaránt gömbölyű. Elvégre a glóbusz odavan a „több mint sportágért”. E sorozatban a labdarúgás páratlan históriájából merítünk történeteket, ha nem lesz is mindegyik feltétlenül kerek.

 

Az utolsó 90 perc. Mármint ebben a sorozatban, túl a negyven epizódon. A jövő héttől új széria kezdődik. Ám most visszatérünk negyvenhez. Kilencszáz-negyvenhez. A jelenlegi hatalom el- és lekötelezettjei szerint a kommunista rendszer nyírta ki a magyar futballt. E meghökkentő megállapításnak súlyosan ellentmond az 1954-es vb-ezüst-, az 1964-es Eb-bronzérem, az Európa-bajnokság 1972-es négyes döntője, három olimpiai bajnoki döntő, ami a futballban korántsem a csúcs, de milyen reménytelenül messze vagyunk már attól is, hogy a BEK-elődöntőkről, KEK-döntőkről, VVK-diadalról, a 9:2-es KK-döntőről vagy arról a Népstadionról ne is beszéljünk, amelyben az „átkosban” 141 alkalommal volt legalább 60 ezer néző.

A mai rezsim példaképében, a Horthy-rezsimben is volt magyar vb-döntő, KK-győzelem, európai Bajnokok Tornája-elsőség, ám aligha tartozik a hagyományőrzés és a futballfejlesztés iskolájához, hogy 1940-ben felszámolták az MTK profi csapatát, a Hungáriát, majd 1941-ben magát az MTK-t is. Pontosabban, a klub közgyűlése „egyhangúan kimondta a klub feloszlatását, miután a Hungária hazafias múltjához és hírnevéhez méltó eredményes sportbeli működés gazdasági előfeltételei nem biztosíthatók. A közgyűlés a Hungária FC hivatásos játékosállományát minden anyagi igény támasztása nélkül szabaddá tette attól a szemponttól vezéreltetve, hogy ezek a kiváló és a nemzeti színek képviseletében is számos küzdelemben megedződött játékosok minden átmeneti nehézség kiküszöbölésével s zavartalanul a magyar labdarúgósport szolgálatára állhassanak, annak felvirágoztatásában eredményesen munkálkodhassanak.”

Az előzményekhez tartozott, hogy 1939. június 20-án, tehát hónapokkal a második világháború kezdete előtt, kormánybiztost neveztek ki az MLSZ élére, mert „a hibák és hiányosságok egyre jobban kimélyítették azt az ellentétet, amely újabban a magyar labdarúgósport és a keresztény középosztály között kifejlődött. S az ellentéteket csak súlyosbította az a körülmény, hogy a nemzetnevelésben hathatós tényező szerepére hivatott magyar labdarúgó sport vezetői közé nagy számmal kerültek be olyanok, akik a magyar ifjúság nemzeti szellemben való vezetésére nem alkalmasak”. Gidófalvy Pál, a megfelelő kormánybiztos tudta a dolgát, és két héttel a Hungária megszűnése után, 1940. július 23-án már azt terjesztette elő: a Hungária úti pálya bérleti jogát a főváros az MTK részére ne hosszabbíthassa meg. Az első húsz esztendő leteltével újabb tízéves szerződéses periódus következett 1931-től, de közbejött néhány zsidótörvény, 1938 és 1942 között szám szerint huszonegy.

Erre valóban kormányzati példát lehet alapozni, mindenekelőtt az örök humánum nevében.

Színtiszta emberség áradt abból is, miként fogadta a Nemzeti Sport, hogy a Hungária helyett a Diósgyőri Gépgyár csapata szerepel az NB I-ben: „A Hungária feloszlásával megüresedett helynek a DiMÁVAG-gal való betöltése általános megelégedést keltett a sport társadalmának legszélesebb rétegeiben.” Amikor a Hungária feloszlott, az álszent sportlap azt írta: „Ha most vizsgálódás alá vesszük a Hungária feloszlásának érzelmi hátterét, okait és körülményeit, akkor meg kell állapítanunk, hogy azokkal – legnagyobb részben – mi nem is foglalkozhatunk. Megítélésünk szerint bizonyos fokig helyes a feloszlást kimondó határozatnak a gazdasági okokra való hivatkozása. Minthogy azonban a feloszlás mögött jelentős részben nem pusztán gazdasági okok húzódnak meg, másrészt pedig a gazdasági okok is politikai eredetűek, ezeket mi nem tárgyalhatjuk. Nekünk, mint sportlapnak nem szabad politizálnunk, de nem is akarunk politikával foglalkozni. Aminthogy sok évtizedes múltunk alatt ezt az elvet mindig teljes mértékben be is tartottuk.”

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

A Jelen egy pártoktól és médiacégektől független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. Mélyen elkötelezettek vagyunk a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók támogatásával maradhat fent. Mi nem adományt kérünk, hanem színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk az előfizetésért cserébe.

A Jelen oldalán kizárólag a szerzőink saját írásai olvashatók. Nem foglalkozunk hírek utánközlésével és újracsomagolásával. Legfontosabb küldetésünk, hogy színvonalas elemzések, riportok, interjúk és vélemények közlésével segítsük megérteni a közéleti események összefüggéseit. Ha most továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor a Jelen független szerkesztőségének további munkájához is hozzájárul.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!