Függetlenségi örömünnep

Jelképesnek tekinthető, hogy a földgolyó és a futball-labda egyaránt gömbölyű. Elvégre a glóbusz odavan a „több mint sportágért”. E sorozatban a labdarúgás páratlan históriájából merítünk történeteket, ha nem lesz is mindegyik feltétlenül kerek.

Kilencszáz-hetvenkettő legnagyobb jelentőségű futballeseménye az Európa-bajnokság volt. Erre élesen emlékszünk, hiszen válogatott szinten hasonló futballsikert azóta sem ért el a magyar futball, amely az eltelt hosszú évek száma alapján, fájdalom, nem engedett a negyvennyolcból. Akkor Magyarország csapata negyedik lett a kontinenstornán, s érdemes hozzátenni nyomban, produkciójával súlyos csalódást keltett hazánkban. Mivel az 1978-as, az 1982-es és az 1986-os vb-részvétel a csoportmérkőzéseknél tovább nem tartott, nagy torna közvetlen élmezőnyéhez mindmáig utoljára 1972-ben csatlakozott a címeres mezes csapat. Az UEFA jótékony létszámemelése következtében 2016-ban is Eb-szereplőkké váltak hazánk fiai, de hiába ment a tömjénezés a tizenhat közé kerülésért, a hajdani pozíció az azt követő ledorongolások özönével együtt is összevethetetlenül különb eredmény volt.

A hetvenkettes Eb-döntőt június 18-án rendezték. Egy héttel korábban kezdődött az esztendő legnagyobb létszámú labdarúgó-rendezvénye, a Függetlenségi Kupa Brazíliában. A szervezők úgy tervezték, hogy az összes addigi világbajnok szerepel majd a monstre vetélkedőn, de az NSZK az Eb négyes végjátéka, Anglia és Olaszország pedig „egyéb okok” miatt lemondta a szereplést. Ugyanígy tett a pótlólag meghívott Spanyolország is, a magyarok elleni brüsszeli 1-0-lal, Zámbó Sándor kihagyott tizenegyese után, az Európa-bajnokság finalistájává előlépő Szovjetunió pedig úgy oldotta meg a dolgot, hogy a tbiliszi Kahi Aszatianival, a kijevi Anatolij Bisoveccel és a moszkvai Jevgenyij Lovcsevvel megerősített Zarja Vorosilovgrádot, az évi bajnokcsapatát delegálta Brazíliába. Akkor még a később kijevi Vlagyimir Onyiscsenko is a vorosilovgrádi brigádhoz tartozott, s a tíz újoncot avató válogatottban ő szerezte a meccs egyetlen gólját Uruguay együttesével szemben.

A lebonyolítás egészen különleges volt. Tizenöt csapat vívott körmérkőzést három csoportban, az elsők továbbjutottak, s hozzájuk csatlakozott az öt kiemelt: Brazília, Csehszlovákia, Portugália, a Szovjetunió és Uruguay válogatottja. E nyolcak két négyes csoportban játszottak, és az elsők vívták a döntőt, a másodikak meccseltek a harmadik helyért.

Az alapcsoportokban Argentína, Afrika, illetve a CONCACAF-zóna, továbbá Franciaország és Kolumbia; Chile, Ecuador, Irán, Írország és Portugália; Bolívia, Jugoszlávia, Paraguay, Peru és Venezuela válogatottja szerepelt. A gólcsúcsot a jugoszlávok állították fel a venezuelaiak elleni 10-0-ás diadalukkal, ám a gólparádét nem sokan látták, Curitibában mindössze 2311 néző előtt zajlott a találkozó. A „jugók” a peruiakkal már jobban megszenvedtek, ám a torna mesterlövésze, az összesen tizenhárom gólt szerző Dusan Bajevic duplájával 2-1-re nyertek. Az ellenfél szövetségi kapitánya Baróti Lajos volt, aki azonban nem vethette be Peru fénylő csillagát, a sérült extraklasszis Teofilo Cubillast, bár így is kitűnő labdarúgókat szerepeltethetett az összesen 105-szörös válogatott Hector Chumpitaztól a két holland Johannal, Cruyff-fal és Neeskensszel a Barcelonában együtt játszó Hugo Sotilig. Baróti Peru második magyar szövetségi kapitánya volt, 1957 és 1959 között a legendás Orth György dirigálta a dél-amerikai ország legjobbjait.

A tornát a brazil függetlenség kikiáltásának százötvenedik évfordulója alkalmából rendezték, ám Emilio Medici, a katonai junta vezetője arra is gondolt, hogy az esemény, és főleg a brazil válogatott valamelyest legitimálhatja alávaló rezsimjét. A diktátorok szeretnek minél közelebbi kapcsolatot ápolni a labdarúgással, persze egyáltalán nem mindegy, hogy világranglista-sokadik együttes vagy a földkerekség valaha volt legjobb csapata áll „mögöttük”. Brazília 1970-es világbajnok alakulatát minden idők legragyogóbb művészegyüttesének tartják, és tartom magam is, így aztán Medici megpróbálta a labdazsonglőrök fényével ellensúlyozni a tömeges eltűnések és kínzások, valamint a legteljesebb sajtócenzúra sötétségét. Felfogására jellemző, hogy még a Der Spiegel importját is megtiltotta, mert a német újság túl liberális, szép magyar kifejezéssel túl libernyák volt a számára.

Mario Zagallo azonban, akarva-akaratlan, keresztbe tett Medicinek. Noha a kétszeres világbajnok balszélső úgy lett szövetségi kapitány 1970 tavaszán Brazíliában, hogy az államfő szóban nekiment Joao Saldanha addigi szakvezetőnek, az illegális kommunista párt tagjának, mert az nem volt hajlandó helyet adni a válogatott kezdő tizenegyében Dariónak, az államfő kedvencének, Zagallo sem favorizálta Dariót, és 1972-ben kihagyta a „függetlenségi” keretből a vb-aranyérmes Piazzát és Everaldót is. Az utóbbi játékos mellőzése felháborította Porto Alegre városának a Gremióért lelkesedő részét. Ez kiderült azon a brazil főpróbának szánt 3-3-as mérkőzésen, amelyen a selecao Rio Grande do Sul állam válogatottjával, gyakorlatilag az Atletico Mineiro, Gremio vegyessel találkozott, és 110 ezer néző tüntetett Everaldo mellett, illetve Zagallo ellen. A megmozdulás hatására sokaknak elment a kedvük az egésztől, és a tizenkét várost, Aracajut, Belo Horizonte-t, Campo Grandét, Curitibát, Maceiót, Manaust, Natalt, Porto Alegrét, Recifét, Rio de Janeirót, Salvadort és Sao Paulót mozgósító tornát a vártnál kisebb érdeklődés kísérte, az átlag nézőszám 30 799 volt. Pedig kiugróan magas látogatottsággal kecsegtetett az is, hogy 1967 és 1975 között egyszer sem rendezték meg a legrégebbi válogatott-vetélkedőt, a dél-amerikai nemzetek számára először 1916-ban kiírt Copa Americát.

A brazilok a Függetlenségi Kupán 115 ezer szurkoló előtt mutatkoztak be, és híveiket lelombozó 0-0-t értek el az öt magyarverő „marseille”-it, Ivo Viktort, Jan Pivarnikot, Vladimir Hagarát, Jaroslav Pollákot, Jozef Adamecet felvonultató csehszlovákokkal szemben. Pedig Zagallo nyolc 1970-es világbajnokot sorakoztatott fel: Britót, Marco Antoniót, Clodoaldót, Gersont, Rivellinót, Jairzinhót, Tostaót és Paulo Cesar Limát küldte pályára azok közül, akik az első mexikói vb-n oly elbűvölően futballoztak. Pelé már visszavonult a válogatottól, míg Felix kapus és a csapatkapitány Carlos Alberto sérült volt. A jugoszlávokkal vívott találkozó elején Paulo Cesar is kidőlt, bejött helyette a Palmeiras felfedezettje, Leivinha, aki előbb fejjel, majd Enver Maric kapus rémes kiejtése után lábbal szerzett gólt. Aztán Jairzinho ballal küldött nagy lövést a jobb sarokba, s ez feledtette, hogy 2-0-nál Branko Oblak a kapufát találta el, a kipattanó labdát pedig Bajevic a felső lécre emelte.

Pelé egy évvel korábban éppen a jugoszlávok elleni találkozón tartotta címeres mezes búcsújátékát. Keretnyi magyar látta azt a 138 575 fizető nézővel zsúfolt Maracanában, mert három nappal később brazil–magyar mérkőzést rendeztek ugyanott, és honfitársaink már Rióban voltak. Mivel máshová már nem tudták betuszkolni őket, az oldalvonal mellett, a pázsiton helyezték el valamennyiüket, és Illovszky Rudolf szövetségi kapitány Géczi – Fábián, Páncsics, Vidáts, Juhász Péter – Juhász István, Szűcs – Fazekas, Bene, Dunai II, Zámbó összetételű tizenegye gól nélküli döntetlennel bizonyította hetvenkét órával később, hogy megfigyelt ezt-azt közvetlen közelről. Na, persze ahhoz, hogy bármely csapat egyenrangú partnere lehessen a Clodoaldo-, Gerson-, Rivellino-, Tostao-virtuozitású braziloknak a futball Rio de Janeiró-i szentélyében, nem elég másfél órán át tanulmányozni az ellenfél játékát, ahhoz valamit tudni is kell, ugyebár.

Géczi István jobban érezte magát hetvenegyben, mint a hetvenkettes brazil–jugoszláv napján. Azon ugyanis a Vasas a Népstadionban 5-2-re nyert az FTC ellen. Puskás Lajos, aki tartalék volt a Maracanában, mesterhármast ért el, a duplázó Várady Béla meg előzőleg azzal froclizta a nála kilenc évvel idősebb ferencvárosi kapust a válogatott edzőtáborában, hogy a rangadón az első percben gólt rúg neki. Betartotta ígéretét, a Tóth Bálint buktatásáért megítélt szabadrúgást menthetetlenül a hálóba bombázta a meccs legelején. Majd Géczihez futott: „Ugye, megmondtam, édes Pistám!”

A Hurrikánnak becézett Jairzinho Maric után az aberdeeni Bobby Clarkot szomorította el, a csatár Rivellino beívelését küldte látványos csukafejessel a hálóba. Ezzel az „egykével” győzték le a brazilok a skótokat, és jutottak a döntőbe. Ellenfelük a portugál válogatott, de úgy is lehet mondani, a Benfica volt. A bajnoki címet huszonhat győzelemmel, három döntetlennel, egyetlen vereséggel és 81-16-os gólkülönbséggel elhódító, a BEK-ben az Ajaxszal vívott 0-1-es és 0-0-ás elődöntőig jutó, a párizsi nemzetközi klubtornán a Bayern Münchent 2-1-re, a cadizin a montevideói Penarolt 3-0-ra legyőző lisszaboni együttes tíz játékost adott a finalista csapatba, közülük a huszonhét góllal portugál gólkirály Artur Jorge csak csere volt. A kezdő együttesben szerepelt a teljes védelem, José Henrique kapus, továbbá Artur Correia, Humberto, Messias és Adolfo, a középpályán Graca és Toni, elöl pedig Jordao és a portugál Pelé, Eusebio. Az 1966-ban Gracával, Eusebióval együtt vb-bronzérmes José Augusto szakvezető keretéhez tartozott még a másik Augusto, Matine, valamint Nené.

Az „európai brazilok” hat győzelemmel és egy döntetlennel masíroztak a döntőig, a csúcstalálkozóig tizenhét gólt szereztek, és mindössze négyet kaptak. A záró meccsen is helyt álltak, az utolsó előtti percig tartották a 0-0-t, ám akkor Rivellino labdáját Jairzinho, ezúttal a rokonok elé kiinduló Henriquét megelőzve, a magasból befejelte. Noha a Maracana stadionba csak 99 138 néző ment ki, mert hirtelen beköszöntött a brazil tél, a hőmérséklet harminc fokról tizenötre zuhant, Rio de Janeiro örömittas lakosai egész éjjel karneváli hangulatban ünnepelték az elsőséget.

Medici pedig, bár nem ő nyert, és hideg is volt, terveinek megfelelően sütkérezett. Elégedettségét fokozta, hogy az alkalomra készült finom szabású fehér egyenruháját szemmel láthatóan nem szennyezték vérfoltok.

Tisztelt Olvasónk!

Ön az elmúlt percekben a Jelen cikkét olvasta. Köszönjük érdeklődését!
Ha tetszett, olvassa el a többi cikkünket is, amelyek előfizetéssel érhetők el.