Mazsolák az Öreg Hölgynél

Minden idők legizgalmasabb olasz labdarúgó-bajnokságainak egyike volt a Serie A most befejeződött évada. A legkülönösebb zárórát viszont 1961-ben tartották. Az Internazionale akkor 9:1-re verte a Juventust. Pontosabban, a torinói klub utánpótlás-csapatát.

Úgy nézett ki 1960 őszén és 1961 kora tavaszán, hogy az olasz bajnokságot simán nyeri az Inter. A milánói kék-feketék a tizenegyedik fordulóban 3:1-re győztek a bajnoki címet és a kupát védő Juventus ellen, majd a huszonkettedikben 7:0-ra „lemosták” a Laziót. A San Siro kék-fekete közönsége mámorosan ünnepelte Helenio Herrera csapatát, benne Aristide Guarnerivel, Armando Picchivel, az argentin Antonio Angelillóval és mindenekelőtt a négy gólt szerző dél-afrikai Eddie Firmanival. Igaz, Herrera „mágusnak” megromlott a viszonya Angelillóval, így a dél-amerikai csatár csak azért játszott, mert Mario ­Corso kidőlt. A hatalmas fölényben pedig döntő szerepe volt annak, hogy az 1962-es és az 1966-os világbajnokságon is szereplő Francesco Janich a 62. percben, 2:0-nál megsérült, azaz a Lazio az utolsó szűk fél órát tíz játékossal szenvedte végig.

Ám az Internazionale a legjobb úton haladt a scudetto felé, a következő öt találkozóján azonban egyetlen pontot szerzett (Lecco 1:2, Padova 1:2, Milan 1:2, Sampdoria 2:4, Bologna 0:0). Ez idő alatt a Juventus nyolc pontot gyűjtött, mert a Milantól elszenvedett 1:3 után sorra legyőzte a Torinót (1:0), a Bolognát (4:2), az AS Romát (3:0) és a Vicenzát (1:0).

Ezért aztán április 16-án, esős vasárnap délután mindenki látni akarta Torinóban a Juventus–Internazionale rangadót. A hatalmas tétre menő találkozóra 68 000 jegyet adtak ki, ehhez jött a „zebrák” hétezer bérletese. Sokan még így is kinn rekedtek, és a stadionon kívül maradt tömeg négy bejárati kaput áttört. A korabeli beszámolók szerint legalább tízezer néző jutott be a stadionba, és a bontópálok a legalul állókat a lelátót a pályától elválasztó kerítésnek nyomták. Az szerencsére beszakadt, mert így nem halt meg senki – húszan megsérültek, de ők sem súlyosan –, a közönség egy része, minimum ötezer ember, viszont megszállta az atlétikai pályát. Carlo Gambarotta játékvezető eleinte nem reagált a fejleményekre, ám fél óra múltán lefújta a mérkőzést a beözönlő drukkerek miatt.

A találkozó két pontját első fokon – 2:0-s gólaránnyal – az Internek ítélte az olasz szövetség, s ez egyáltalán nem keltett meglepetést, mivel a vendégek vétlenek voltak az események ­alakulásában, ­de a rendezők egyáltalán nem. Ám másodfokon a szövetség az újrajátszás mellett döntött, ez pedig kiborította Milánó interes részét, hiszen a szervezet legfőbb elöljárója Umberto Agnelli, a Juventus elnöke volt. A feldúlt Internazionale váratlanul kikapott a Cataniától (0:2), mire Angelo Moratti, a kék-fekete klub elnöke úgy döntött: az utánpótlás csapatát delegálja a megismételt találkozóra. A labdarúgók átlagéletkora 19,4 év volt.

Herrera beállította Sandro Mazzolát is, aki – másokkal együtt – először szerepelt az Inter felnőtt együttesében. Nagy nehézségek után. Aznap érettségizett ugyanis számvitelből a középiskolában, amelynek igazgatója hallani sem akart arról, hogy végzős diákja elhalassza a vizsgát. Ám aztán megkönyörült rajta, és kora reggel műsoron kívül fogadta a futballista tehetséget, akit a klub gépkocsiján repítettek az alma matertől a torinói stadionig.

Nem kellett volna annyira sietni.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!