Megy a Farkas

Jelképesnek tekinthető, hogy a földgolyó és a futball-labda egyaránt gömbölyű. Elvégre a glóbusz odavan a „több mint sportágért”. E sorozatban a labdarúgás páratlan históriájából merítünk történeteket, ha nem lesz is mindegyik feltétlenül kerek.

Huszonnyolcezer néző gyűlt egybe 1974. február 28-án a Fáy utcai salakon és lelátókon, hogy elbúcsúzzon tizenkét bajnoki címtől, 932 NB I-es Vasas-mérkőzéstől, 121 válogatottságtól, három világ- és két Európa-válogatottságtól, hat vb-részvételtől, két olimpiai bajnoki aranytól, kilenc KK-győzelemtől, valamint egy MNK-diadaltól.

Farkas Jánostól, Ihász Kálmántól, Mészöly Kálmántól.

A szemek könnyesek voltak a meghatottságtól, és szinte senki sem tűnődött el azon, hogy a magyar labdarúgó-történet legnagyobb merényleteinek egyike ért a végére éppen. Farkas és Mészöly egyaránt harminc, Ihász harminckét éves volt, amikor abbahagyatták velük a futballt.

A történet 1971. június 13-án kezdődött. Akkor az MTK 3-0-ra nyert Angyalföldön, s kiderült, hogy minden idők két legnépszerűbb piros-kék labdarúgója, Farkas és Mészöly a meccs előtt meg utána is „kimaradt”. Machos Ferenc edző, aki játékosként három bajnoki címet nyert a két extraklasszissal közösen, s megjegyzem, maga Machos is az volt, nem bocsátotta meg a hámból kirúgó tandemnek, hogy éppen őt hagyja cserben. A következő héten Kispestre látogatott a Vasas, Machos pedig leszögezte: „Változás lesz a csapatban. Mészöly és Farkas a fegyelmezetlenség miatt nincs is velünk az edzőtáborban.” A Népsportban az is megjelent: „A Vasas-játékosok szintén elítélik Farkas és Mészöly viselkedését.”

Erről mindaddig úgy hittem, hogy „kamu”, amíg Puskás Lajos 2018-ban, a Pályamű című, az új Illovszky Rudolf stadion megnyitására megjelent könyvem készítésekor el nem ismerte: valóban fellázadt a többiek egy része, méghozzá az ő vezetésével. Az már a sokadik Farkas-, Mészöly-ügy volt, a zúgolódók úgy érezték, a sztároknak mindent szabad, miközben nemegyszer miattuk „égnek”. Arra persze senki nem gondolt, hogy a páros megsértődik és visszavonul, márpedig a káprázatos középhátvéd és a szuperszonikus csodacsatár a fegyelmi tárgyalás előtt írásban közölte, a továbbiakban nem kíván a Vasasban sportolni. Ez aztán „megütötte” a vezérkart, és Machos bőszen távozott a fegyelmiről, mondván: „Megdöbbenve tapasztaltam, hogy a kérdések nem a nyilvánvalóan súlyosan vétkes játékosok felé záporoznak, hanem felém. Azt sem értettem, a vezetők miért igyekeznek rábírni Mészölyt és Farkast elhatározásuk megváltoztatására. Azt hiszem, nem kell különösebben hangsúlyoznom, hogy mindkettőjüket képzett, nagy tudású labdarúgónak tartom. Olyannak, akire – tehát egy jó Mészölyre és egy jó Farkasra – minden mérkőzésén nagy szüksége lenne a klubnak. Kettejük ismételt kimaradozása azonban alapjaiban veszélyezteti a csapat morálját. Ezért az ügynek ilyen szellemű elintézésével nem érthetek egyet, s ha nem születik elvszerű döntés, le kell vonnom a megfelelő következtetéseket.”

Végül a Vasas öt bajnoki mérkőzéstől tiltotta el a renitenseket, és meggyőzte őket, hogy folytassák. Erre azért is szükség volt, mert a gyors reagálású Dél-Amerikából táviratilag tudatták, ha Farkas és Mészöly nincs a keretben, akkor sztornó az 1972 kora telére tervezett chilei, ecuadori, kolumbiai, perui túra. Machos megbékélt, odakinn már együtt kártyázott két, szent életűnek nem nevezhető cimborájával, s jó volt a lapjárás, mert a Vasas ötször győzött, kétszer döntetlent ért el, és csak egyszer kapott ki a távoli portyán. Nem mellesleg, azon a napon, amikor az öt meccs kihagyását tartalmazó, fékezett habzású döntést a tizenharmadik kerületi klub meghozta, Kocsis Lajos részegen jelent meg a riói brazil–magyar mérkőzésre készülő válogatott összetartásán a Népstadionban. Illovszky Rudolf kapitány hazaküldte az ittas „Csikót”, Farkast és Mészölyt pedig meg sem hívta a keretbe. A Vasasból Tamás, Fábián, Vidáts és Puskás látta dülöngélni a kapatos kispesti karmestert.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

Az egy éves születésnapját ünneplő Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A Jelen újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók segítségével maradhat fent.

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének munkájához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!