Hegyi Iván: Ancelotti csillagos ötöse

Egy edző, öt bajnokság

Még nincs olyan edző, aki Európa öt legerősebb labdarúgó-bajnokságában – az angolban, a franciában, a németben, az olaszban, a spanyolban – egyaránt elsőségre vezette csapatát. Hamarosan azonban meglehet a csillagos ötös, amennyiben Carlo Ancelotti befut a La Ligában vezető Real Madriddal.

A France Football című szaklap 2019-ben közzétette minden idők legkiválóbb edzőinek rangsorát. A Top Ten így festett: 1. Rinus Michels (holland), 2. Alex Ferguson (skót), 3. Arrigo Sacchi (olasz), 4. ­Johan Cruyff (holland), 5. Pep Guardiola (spanyol), 6. Valerij Lobanovszkij (szovjet), 7. Helenio Herrera (argentin), 8. Carlo Ancelotti (olasz), 9. Ernst ­Happel (osztrák), 10. Bill Shankly (skót).

Cikkünk főhősének nem kellett szégyenkeznie a „szerény” nyolcadik helyezés miatt, hiszen 11. volt a skót Matt Busby, 12. az olasz ­Giovanni ­Trapattoni, 13. a portugál José Mourinho, 17. az olasz Nereo Rocco, 20. Guttmann Béla, 27. a német Jürgen Klopp, 33. a spanyol Vicente del Bosque, 43. a romániai magyar Kovács István, 44. a spanyol Luis Aragones, 46. a német Otto Rehhagel. A felsoroltak közül világszínvonalon futballozott Cruyff, Guardiola, Happel, Trapattoni, Del Bosque, Aragones és a 26-szoros olasz válogatott Ancelotti. Utóbbi a Parmában, az AS Romában és a Milanban játszott, a válogatottban góllal debütált az uruguayi „mini vb-n” a hollandok ellen 1981-ben (1-1). Az Örök Város csapatával BEK-döntős, a milánói vörös-feketékkel kétszeres BEK-győztes volt. Nyilván sokan emlékeznek az 1989-ben és 1990-ben duplázó, korszakos együttesre, benne Franco Baresivel, Paolo Maldinivel, Roberto Donadonival és a három bolygó hollandival, Marco van Bastennel, Ruud Gullittal, Frank ­Rijkaarddal. Meg Ancelottival, akiről a nemzetközi nagymester Sacchi így beszélt: „Tanár volt. Garancia volt. Nagyszerűen helyezkedett, több lépéssel előre gondolkodott, bármilyen poszton megbízhatóan játszott.”

Ancelotti milanos karrierje azért is külön szám, mert a középpályás a másik milánói csapatért rajongott gyerekkorában. „Az Internek drukkoltam – idézte fel a kölyökidőt –, a bálványom Sandro Mazzola volt. (Nem rossz választás – a szerző.) Noha azon Mazzola nem szerzett gólt, a leginkább egy 1967-es ­Mantova–Internazionale meccs maradt meg bennem, mert a bejáratnál kiderült, hogy elvesztettem a belépőmet. Nyolc évesen sírni kezdtem, majd a jegyszedő megszánt, és a második félidőre beengedett. A szünetben 1:1 volt az állás, aztán az Inter öt gólt rámolt be, 6:1-re nyert.”

Edzőként Ancelotti öt olasz csapatot is dirigált, az Internazionale nem volt köztük. A Reggianánál kezdte, a Parmánál, a Juventusnál és a Milannál folytatta. A vörös-feketékkel elérte a csúcsok csúcsát: ahogyan játékosként, úgy edzőként is diadalt aratott az első számú európai klubtornán. Kétszer. Először 2003-ban Manchesterben, ahol a Serie A-t pontrekorddal (82) nyerő Milan olasz döntőt vívott a Juventusszal, majd 2007-ben Athénban, ahol a milánóiak visszavágtak a Liverpoolnak a 2005-ben Isztambulban 3-0-ás vezetésről tizenegyesekkel elvesztett BL-csúcstalálkozóért. Az ötszörös BL-győztes Paolo Maldini azt mondta:

„Az emberek úgy tartják, én voltam a Milan zászlaja. Lehet. De ­akkor Ancelotti volt a milánói szél.”

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!