Mintha A hét című hajdani tévéműsort mutatták volna be 1989-ben Lisszabonban, ahol a Benfica 7-0-s csapást mért a Honvédra. Az Újpestet 1960-ban – szintén BEK-találkozón – „csak” hattal szórta meg a Luz stadionban a portugál csapat. Nem volt könnyű egyik november sem...
Nem a száraz november kapcsán kezdtem el az alkoholhasználati zavarból felépülők és a hozzátartozóik helyzetén gondolkodni. A kérdés régóta foglalkoztat. Miután a baráti körömben többen visszafogták az alkoholfogyasztást, többször hallottam, hogy XY már nem annyira jó fej, nem lehet vele bulizni és azóta ilyen, amióta barátnője van. Ennek hatására megkértem Dávid Ferencet, a Kék Pont Alapítvány projekt koordinátorát, hogy segítsen megérteni a hozzátartozók, elsősorban a mindenkori partnerek szerepét a felépülés folyamatában.
A bizonytalanság-élmény érzése manapság sokunkban jelen van. Számos probléma nehezíti az életünket: nyakunkon a rezsiválság, a növekvő infláció, a szomszédos háború, de még a járványhelyzet sem múlt el teljesen. Ebben a helyzetben mindenkinek szüksége lehet kapaszkodóra, valamiféle ellenállóképességre. Hogy miként találhatunk rá ezekre, miért fontos ebben a helyzetben az önismeret, ezekről is beszélgettünk Deák-Kovács Tímea pszichológussal, irodalomterapeutával, a PTE Elméleti Pszichoanalízis Programjának doktorjelöltjével, a Mindcoffee alapítójával.
Mit hallgatok? - kérdezik tőlem újra meg újra.
Mindent. Műfajtól, előadótól függetlenül. Szabadságot kapva. Mert a műfajoktól való függetlenítés engedett először igazi különleges zenei élményekhez jutni. Rájuk találni, az élményt megélni: fantasztikus. Megosztani valakivel, pedig a legnagyobb örömök egyike.
Mit hallgatok? - kérdezik tőlem újra meg újra. Mindent. Műfajtól, előadótól függetlenül. Szabadságot kapva. Mert a műfajoktól való függetlenítés engedett először igazi különleges zenei élményekhez jutni. Rájuk találni, az élményt megélni: fantasztikus. Megosztani valakivel, pedig a legnagyobb örömök egyike.
A mennyben és a pokolban is járt 1963-ban a Ferencváros futballcsapata. A zöld-fehérek az év júniusában tizennégy hosszú esztendő után először nyertek bajnoki címet, majd a BEK első fordulójában kiestek a Galatasaray-jal szemben, az őszi félidényes bajnokságban pedig úgy maradtak le az első helyről, hogy nyerő pozícióban az utolsó két mérkőzésen kikaptak a Szegedtől és a Dorogtól.
Gyerekek. Gyerekeink. A jövő zálogai. Jövőnk zálogai. Azok lesznek? Azok lehetnek? Állhatna ennyi, egy szóval sem több az Áthallások cikksorozatnak az újságban fenntartott két oldala közül legalább az egyiken. Egy szóval sem több, csak ennyi, az üres oldalon. Akkor is lenne min elgondolkodnunk.
Tizenkét labdarúgó távozott 1967 végén a Szegedi VSE-től, ehhez képest az NB II-es – azaz harmadosztályú – együttes az MNK legjobb négy csapata közé került 1968-ban. Alacsonyabb régióból addig csak a BLASZ I-es Testvériség tudott a hazai kupa elődöntőjébe jutni (1964-ben).
