Hatvanhatban, amikor itthon a Vasas volt a (veretlen) bajnok, és a válogatott vb-n verte 3:1-re a címvédő brazilokat, Jugoszláviában a Vojvodina hódította el – történetében először – az aranyérmet. A szomszédos országban Az év labdarúgójának Takács Szilvesztert, az újvidéki csapat magyar csatárát választották. A szélső utóbb megannyi sikert aratott a hivatalos magyar álláspont szerint már akkor is hanyatló Nyugaton.
A német Max Schmeling 1936-ban a tizenkettedik menetben kiütötte az amerikai Joe Louist. Két évvel később a „barna bombázónak” három perc sem kellett a revanshoz. A két nehézsúlyú profi bokszmérkőzést összesen 170 ezer néző látta a helyszínen, a New York-i Yankee stadionban.
Nyolcvan évvel ezelőtt nagy megnyugvással vette tudomásul a magyar közvélemény, hogy lemondott Aschner Lipót, az Újpest elnöke. Igaz, a mecénás évtizedekig irányította a lila-fehér egyesületet, sőt ahogyan iparát, úgy sportklubját is világhírűvé tette az akkor még önálló, főváros közeli településnek. Ám nincs mit szépíteni: a korabeli szóhasználat szerint „mocskos zsidó” volt.
Voltak idők, amelyek során a magyar férfi vízilabda-válogatott nem a hetedik helyig alázta magát a világbajnokságon. Negyven éve például azért nem nyert, mert John Felix amerikai időmérő késeinek ítélte Gerendás György szabályos gólját a szovjet csapattal vívott csúcstalálkozón. Így lett 8:7-ből 7:7, aranyból ezüst. Megannyi melák zokogott, dr. Mayer kapitány pedig Guayaquilben is a Margitszigeten érezte magát. Az uszodai dühöngőben.
Hatvanhárom forró nyarán az FTC vissza akart vágni a kínos moszkvai hatosért, de csak agresszivitásban vette fel a versenyt, a Dinamo 3:2-re győzött a Népstadionban. Orosz Pál hét hónappal később játszhatott újra, mert talpas belemenéséért az MLSZ eltiltotta. A heves összecsapás közben a lelátón zúgott a „csürhe ruszkik”.
Szalay Tibor nagy reményű labdarúgónak indult, majd ötvenhatos távozása és osztrák, spanyol, török, amerikai futballkalandjai után spaklizott a New Jersey állambeli Passaic városában. A spaklizás a vakolat egyenetlenségeinek eltüntetése. A futballista pályafutás egyenetlenségeit nem sikerült eltüntetni.
Ötven évvel ezelőtt két felülmúlhatatlan sportcsillagot ünnepelt Amerika és a világ: a csodaúszó Mark Spitzet, aki hét aranyérmet nyert a müncheni olimpián és Bobby Fischert, aki elnyerte a sakkvilágbajnoki címet. Előtte 1886-ban volt amerikai címvédő, a Prágában született osztrák bevándorló, Wilhelm Steinitz.
Nyolcvan éve annak, hogy először nyert aranyérmet a labdarúgó NB I-ben a Csepel. Pontosabban a Weiss Manfréd FC. Az acél- és fémművek 1937-ben vált a testedző kör tulajdonosává, és két évvel később pályát avatott a szigeten. Igaz, a premieren az ellenfél intézőjének is be kellett szállnia, így is csak kilenc emberrel kezdte a nevezetes mérkőzést a Szentlőrinci AC.
A csehszlovák jégkorong-válogatottban 31 mérkőzésen 36 gólt szerzett. Ezen kívül győzött a Roland Garros és Wimbledon férfi egyesében. Szemüvegesen. Jaroslav Drobny Prágában született, 1949-ben „disszidált”, majd egyiptomi állampolgárságot kapott, végül Angliában telepedett le. Egyrészt azt kell kérdezni: mit nem csinált? Másrészt azt: hol nem volt?
Albert Flórián 1974. június 6-án már a Budapest–Vidék öregfiúk-mérkőzésen játszott, miután egy héttel korábban elköszönt a válogatottól. Búcsúmeccsét (Magyarország–Jugoszlávia 3-2) Székesfehérváron tartották. Az MLSZ akkoriban úgy volt Budapesttel, mint manapság a fővárosban minimálisan – egy tizennyolcad részben – favorizált kormánypárt. Neheztelt rá.
