SPORTFÓLIÓ

Pezsgő Szilveszter

Hegyi Iván | 2022.08.09. 18:21

Olvasási idő kb. 9 perc

Hatvanhatban, amikor itthon a Vasas volt a (veretlen) bajnok, és a válogatott vb-n verte 3:1-re a címvédő brazilokat, Jugoszláviában a Vojvodina hódította el – történetében először – az aranyérmet. A szomszédos országban Az év labdarúgójának Takács Szilvesztert, az újvidéki csapat magyar csatárát választották. A szélső utóbb megannyi sikert aratott a hivatalos magyar álláspont szerint már akkor is hanyatló Nyugaton.

Akció

A Vojvodina kétszer nyert bajnoki címet ­Jugoszláviában. Először 1966-ban, másodszor 1989-ben. Az első aranyérem évében a Sportske Novosti című zágrábi lap hagyományos díját, amelyet az évad legjobb labdarúgójának ítéltek oda, az újvidéki csapat jobbszélsője, Takács Szilveszter kapta.

A hazai mozik abban az évben mutatták be a Cseres Tibor regényéből készült filmet, a Hideg napokat. A magyar katonai alakulatok 1942-es újvidéki vérengzéséről szóló alkotás egészen közelről érintette Takácsot, mert édesapját a Horthy-rezsim nem létező dicsőségét bizonyító embertelen akcióban gyilkolták meg.

Hét fiú és két lány maradt apa nélkül.

Szilveszter mégis kiváló előmenetelt produkált a futballpályán. Már tinédzserként – az 1958/59-es szezonban – bemutatkozott a Vojvodina első csapatában, majd ­húszévesen tagja lehetett Jugoszlávia olimpiai bajnok együttesének a római ötkarikás játékokon. Olyan játékosok társaságában nyert aranyérmet, mint Soskič, Durkovič, Jusufi, Zanetič, Perusič, Knez, Galič, Kostič; a többiek mindannyian döntőt vívtak az 1960-as Európa-bajnokságon, amelyre Takács még nem kapott meghívót. Soskič, Durkovič, Jusufi és Galič az 1962-ben vb-elődöntős jugoszláv válogatottnak is tagja volt, de Takács abban az évben csak egyszer szerepelt a válogatottban, mégpedig a világbajnokság után Zágrábban, 63 ezer néző előtt rendezett Jugoszlávia–NSZK találkozón. (A vb-n is Jugoszlávia–NSZK mérkőzés volt, mégpedig a negyeddöntőben. Azt a „jugók” nyerték 1:0-ra, a barátságos meccsen viszont – a nürnbergi Heinz Strehl mesterhármasával – a nyugatnémetek győztek 3:2-re.)

Takács tizenötször játszott a jugoszláv válogatottban; azért csak ennyiszer, mert 1966 végén hivatalos engedéllyel külföldre szerződött. A szocialista Jugoszláviában az volt a trend, hogy a legkiválóbb labdarúgók egész sorát engedték ki a minálunk már akkor is dekadensnek minősített Nyugatra. Közülük nem kevesen klublegendák lettek a hanyatló oldalon, mint Josip Skoblar az Olympique Marseille-nél vagy Safet Sušić a PSG-nél. A bajnok Vojvodinából Ilija Pantelić, a 18-szoros válogatott kapus is Franciaországba ment, és több mint kétszáz bajnoki mérkőzést játszott Marseille-ben, Korzikán, majd a Paris Saint-Germainben.

Az a hatvanhatos Vojvodina külön szám volt. Az ötödik forduló után még csak a nyolcadik helyen állt, ám aztán tízes veretlenségi sorozatot produkált – nyolc győzelemmel –, és a bajnokság végéig csak kétszer kapott ki (tizenhat diadal mellett). Az együttes Belgrádban múlta felül a Crvena Zvezdát (3:2), majd Újvidéken az 1966-ban – a Nantes, a Werder Bremen, a Sparta Praha és a Manchester United kiejtése után – a Real Madriddal BEK-döntőt vívó Partizant (1:0). Takács remekelt a belgrádiak ellen: a Zvezdának és az OFK-nak (4:3) egyaránt két, a Radnički Beogradnak (6:1) három gólt rúgott. S társaival együtt egészen jól keresett, hiszen a Vojvodina vezérkara játékosonként egymillió dinár pénzjutalommal honorálta a futballtörténeti bajnoki címet.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés