Sándor Mátyás, Sztrogof, Toshack

Jelképesnek tekinthető, hogy a földgolyó és a futball-labda egyaránt gömbölyű. Elvégre a glóbusz odavan a „több mint sportágért”. E sorozatban a labdarúgás páratlan históriájából merítünk történeteket, ha nem lesz is mindegyik feltétlenül kerek.

Cardiff nem tartozik a futball kultikus helyei közé, annál feltűnőbb, hogy olykor hőskölteményeket írtak a walesi városban. Például a Kupagyőztesek Európa Kupája 1970/71-es évadában. Az idő tájt a Cardiff City 5-1-gyel és 2-1-gyel intézte el a Nantes-ot, amelyben két későbbi francia szövetségi kapitány, Henri Michel és Roger Lemerre játszott. Ha Nantes nagy szülötte, Jules Verne később születik, elképzelhető, hogy a Sándor Mátyás és a Sztrogof Mihály mellett megírja a John Toshackot is. A huszonegy éves center 1970 őszén Cardiffban két, Nantes-ban egy gólt szerzett a francia csapat ellen, majd az év novemberében 110 ezer fontért szerződtette a Liverpool.

Egyrészt jó pénz, másrészt nagy érvágás volt ez a walesi klubnak, ráadásul a negyeddöntőben a Real Madrid következett. A balhátvéd Gary Bell a párosítás után azt mondta: „Láttam őket néhányszor a televízióban, de soha nem is álmodtam, hogy ellenük játszhatok”. Jellemző a királyi gárda tekintélyére, hogy a Nantes-tal vívott találkozón 17 905 szurkoló, míg a Fehér Balett vendégjátéka alkalmával telt ház volt a Ninian Parkban. A kapacitás több mint 60 ezerre rúgott, az örök nézőcsúcsot 1959. október 17-én, a Wales–Anglia találkozón jegyezték 62 634 látogatóval. Minden jó, ha a vége jó: az angol talizmán, Jimmy Greaves góljára Graham Moore az utolsó előtti percben válaszolt, az 1:1 után úgy ünnepelt a nagy közönség, mintha nyertek volna a vendéglátók.

Hetvenegy márciusában, tehát ötven évvel ezelőtt, a Cardiff játékosait alaposan meglepte, hogy másnap 47 500 nézőről írtak az újságok. Nigel Rees, a tizennyolc éves balszélső csalódottan magyarázta, miből fakadhat a különbség: „Annyian tolongtak a tribünön, hogy belerengett a föld, és nagyon is számított, hány néző van, mert negyvenezer fölött minden ezer rajongó után egy font bónuszt kapott valamennyi játékos. Amikor megláttuk a hivatalos nézőszámot, azt gondoltuk, felmondunk. Mindannyiunktól elvettek tizenkét és fél fontot.”

Az ifjú Reest azért is érintette érzékenyen az eset, mert alig nyolc héttel korábban, Ronnie Bird sérülése után debütált az első csapatban, s a Madrid-meccs előtt máris meghívták a Skócia fiataljai ellen készülő ifjúsági válogatottba. A mérkőzést egy napon rendezték a KEK-találkozóval, ezért a szélső megkérdezte Jimmy Scoular szakvezetőt, mit tegyen. A Cardiff edzője felhívta a figyelmét, honnan kapja a fizetését. Erre lemondta az ifjúsági válogatottságot, hálából a klub kibabrált vele is.

A 12,50 fonton ne húzzuk el a szánkat, hiszen a Cardiff az angol másodosztály harmadik helyén állt, és azért szerepelhetett a KEK-ben, mert az európai tornára a walesi kupa győztese is benevezhetett. Azt gyanítom, kevesen vágják fejből a döntő szereposztását és eredményét, elvégre Walesben sem váltott ki heves futball-lázat a két mérkőzés, a chesteri Sealand Roadon 3087, majd a visszavágón 5567 drukker tekintette meg a Cardiff City 1-0-ás, illetve 4-0-ás győzelmét.

Rees, amikor még nem sejtette, hogy a többiekkel együtt megrövidítik, a legnagyobb lelkesedéssel vetette magát a küzdelembe, és Brian Clark az ő beíveléséből érte el a KEK-mérkőzés egyetlen gólját. „Soha más gól nem okozott olyan nagy örömöt, amilyet a Real Madrid elleni fejesem szerzett nekem” – áradozott Clark. Az 1-0-ás diadal után a South Wales Echo című lap azt írta Cardiff hőseiről: „Bármi történik is Madridban, már senki sem vehet el tőlük semmit.”

A visszavágón ugyanúgy 60 ezer néző volt, mint a Ninian Parkban, de a Bernabeu stadionban nem szállították le 47 500-ra a „hivatalos” létszámot. A Junquera – Zunzunegui, Benito, Grande, idősebb Manuel Sanchis – Pirri, Zoco, Velazquez – Amancio (Miguel Perez), Grosso, Maranon (Fleitas) összetételű Real Madrid 2-0-ra győzött, a vendégek csak egy félidőn át tudtak ellenállni. Ám a szoros csata is kész csoda volt, hiszen a cardiffi játékosok közül egyedül Leighton Phillips jutott el a walesi válogatottságig, igaz, belőle törzsgárdista vált: 58-szor szerepelt a nemzeti együttesben. Játszott a magyarok ellen is, mégpedig az 1974 őszén és tavaszán rendezett Eb-selejtezőn, amelyen Cardiffban 2-0-ra, a Népstadionban 2-1-re nyertek a walesiek. Az előbbi találkozón Moór Ede, az utóbbin Szőcs János irányította a válogatottat, miután elődje megbetegedett. A beugró ad hoc összeállított csapata úgy kapott ki, hogy Mészáros kapus 0-0-nál hárította Toshack tizenegyesét, és Mike Smith walesi szövetségi kapitány a mérkőzés után azt mondta: „Nem játszottunk igazi tudásunkhoz mérten.” A Népszabadság így kommentált: „Íme, ilyen drága árat kell fizetni azokért a kárba veszett évekért, amelyek során az illetékesek ölbe tett kézzel nézték, hogyan züllik le az egykor oly nagy sikereket arató magyar labdarúgás.”

Nem ma írták.

Ám olyankor látott napvilágot a lesújtó kritika, amikor a kihagyottakból ilyen csapatot lehetett volna kreálni: Géczi – Martos, Kovács József, Szűcs Lajos, Juhász Péter – Nyilasi, Müller, Tóth András – Fazekas, Várady, Zámbó.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

A Jelen egy pártoktól és médiacégektől független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. Mélyen elkötelezettek vagyunk a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók támogatásával maradhat fent. Mi nem adományt kérünk, hanem színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk az előfizetésért cserébe.

A Jelen oldalán kizárólag a szerzőink saját írásai olvashatók. Nem foglalkozunk hírek utánközlésével és újracsomagolásával. Legfontosabb küldetésünk, hogy színvonalas elemzések, riportok, interjúk és vélemények közlésével segítsük megérteni a közéleti események összefüggéseit. Ha most továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor a Jelen független szerkesztőségének további munkájához is hozzájárul.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!