SPORTFÓLIÓ

Száműzött szbornaja

Hegyi Iván | 2022.08.22. 14:38

Olvasási idő kb. 9 perc

Noha hetven éve, a jugoszlávok elleni olimpiai találkozó utolsó negyedórájában 1:5-ről 5:5-re egyenlített a szovjet csapat, a megismételt mérkőzésen elszenvedett 3:1-es vereség miatt száműzték a válogatottból a labdarúgók zömét. A gulágra szerencsére senki nem jutott, mint az 1958-tól öt éven át ott készülő Eduard Sztrelcov.

Akció

Csodás idők jártak 1952-ben, Sztálin örök becsű könyve, A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban segített megfelelően eligazodni, így aztán nem csoda, ha a szovjet pártankét „a győztesek kongresszusa” elnevezést adományozta önmagának. A kommunizmus fellegvára úgy készült a helsinki olimpiára is, hogy a győztesek országa lesz. A nyári ötkarikás játékokon először szereplő Szovjetunió ettől messze volt, az Egyesült Államok 43 aranyat, 20 ezüstöt és 17 bronzot szerző küldöttsége szinte lekörözte, de az éremtábla második helyéért sem kellett megvetni az újoncot (22, 31, 20).

A labdarúgókat azonban elparentálták a hatalmas országban. A szovjet olimpiai futballcsapat már a selejtezőben köhögött, Kotkában 0:0-val zárta a rendes játékidőt a bolgárok ellen, majd a kétszer negyedórás hosszabbítás ötödik percében a vetélytárs szerzett vezetést a balszélső Ivan Kolev révén. Óriási blamázs lett volna a kiesés, de Vszevolod Bobrov egyenlített, majd Vaszilij Trofimov fordított (2:1).

Bobrov külön szám volt. Nem csupán a futballban, hanem a jégkorongban is a válogatottságig vitte, sőt a jeges legjobbak közti bemutatkozása alkalmával mesterhármast ért el Tamperében a finnekkel szemben (8:1). A hokiban olimpiai bajnoki címet nyert 1956-ban, majd az 1957-es világbajnokságon már csak négy meccsen kapott helyet a csapatban, de a finneknek bevágott négyet (11:1), az osztrákoknak meg hatot (22:1).

A labdarúgópályán sem szorult a háttérbe. Az 1952-es olimpia jugoszláv–szovjet találkozóján a „kékek” az 59. percben már 5:1-re vezettek, de nem nyertek. A záró negyedóra kezdetén Trofimov szépített, aztán Bobrov duplázott, majd egy perccel a befejezés előtt Alekszandr Petrov egyenlített (5:5). Tito nem akart hinni a fülének a rádió előtt.

A korabeli szabályok szerint a mérkőzést megismételték, s akkor ­Sztálint töltötte el a harag. Noha a második meccs első gólját Bobrov érte el, a „jugók” győztek 3:1-re, a vesztesek pedig megemlegették, hogy merészeltek kikapni. Hét játékos soha többé nem szerepelt a vörösök válogatottjában, amely legközelebb két év szünet után léphetett pályára. A pauza megtette pedagógiai hatását, mert az újrakezdés alkalmával, 1954 szeptemberében a „szbornaja” 7:0-ra legázolta Svédország együttesét. Nem mondható, hogy kicsúszott eredmény volt, mivel 1955-ben Stockholmban a szovjet csapat 6:0-ra nyert a szépen megszórt skandinávok ellen. Majd 3:2-re legyőzte az NSZK világbajnoki címvédő válogatottját, ám a diadalnál is érdekesebb, hogy tíz évvel korábban bizony sok mindenre gondolt volna a világ, csak arra nem: 1955-ben szovjet–német barátságos mérkőzést rendeznek Moszkvában. Persze az sem volt semmi, hogy Posipal, Liebrich, Eckel, Rahn, Morlock, Fritz Walter, Schäfer kapitulált a Lenin stadionban.

A jugoszlávoktól vereséget szenvedő olimpiai csapatból ketten játszottak a vörösöknél: Anatolij Basaskin és Igor Netto. Előbbi klubját, a CDSZA-t az ötkarikás kudarc nyomán feloszlatták, és csak Sztálin halála után szervezték újjá, addig a védő a másik moszkvai csapatban, a Szpartakban futballozott Nettóval együtt. Rajtuk kívül még Konsztantyin Krizsevszkij, a VVSZ Moszkva védője úszta meg büntetlenül az olimpiai kudarcot, ő még az 1958-as világbajokságon is játszott, miként a mindent túlélő Netto.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés