Száraz november: Sokkal nagyobb figyelmet kéne kapniuk a függők hozzátartozóinak

Kormos Lili | 2022.11.08. 09:22

Címkék:

alkohol

Olvasási idő kb. 17 perc

Nem a száraz november kapcsán kezdtem el az alkoholhasználati zavarból felépülők és a hozzátartozóik helyzetén gondolkodni. A kérdés régóta foglalkoztat. Miután a baráti körömben többen visszafogták az alkoholfogyasztást, többször hallottam, hogy XY már nem annyira jó fej, nem lehet vele bulizni és azóta ilyen, amióta barátnője van. Ennek hatására megkértem Dávid Ferencet, a Kék Pont Alapítvány projekt koordinátorát, hogy segítsen megérteni a hozzátartozók, elsősorban a mindenkori partnerek szerepét a felépülés folyamatában.

A Word Population Review 2022-es felmérése szerint Magyarország megelőzte Oroszországot, Moldovát és Fehéroroszországot is az egy főre jutó alkoholbetegek számában. Az alkoholhasználati zavar, vagy közismertebb nevén az alkoholizmus, tehát tényleg az egész társadalmunkat átszövő problémává vált, és bár alig találni olyan embert, akinek akár a saját életében, akár a családjában, akár a baráti körében ne éreztetné a negatív hatását, az alkoholhoz fűződő viszonyunk még mindig ellentmondásos, de mondható problémásnak is. Sok a tévhit, sok a félreértés, az emberek változatlanul nem eléggé tájékozottak az a témában, tegyük hozzá, nincs is megfelelő tájékoztatás. Az állami megerősítésre pedig fölösleges várni mindaddig, amíg a miniszterelnök a pálinkát az alapvető élelmiszerek közé sorolja.

Az egyik közkeletű félreértés szerint alkoholista az, aki eszméletlenre issza magát, aztán másnap nem győz elnézést kérni, ha a másnaposság fizikai kísérőjelenségeitől meg tud egyáltalán szólalni. Az egész jelenséget valahogy még mindig nagyon látványosnak képzeljük, vagyis, aki iszik, arra rá van írva, hogy problémája van az alkohollal. Sokan meglepődnének, ha kiderülne, hogy mennyi, a munkahelyén, a magánéletében, a baráti kapcsolataiban is jól funkcionáló ismerősének van alkoholhasználati zavara, az meg pláne érzékenyen érintené őket, ha megtudnák, hogy maguk is az érintettek közé tartoznak.

De miért is használom az alkoholhasználati zavar kifejezést mondjuk a függőség, vagy épp az alkoholizmus helyett? Miközben az utóbbinak van némi megbélyegző felhangja, addig az előbbi ma is létező, használatban lévő fogalom, csak már nem egyedül fed le egy komplex problémahalmazt.

– A különböző függőségek kezelésével foglalkozó addiktológia radikális fordulatokon ment keresztül az elmúlt három évtizedben, vagyis már rég nem azzal a formanyelvvel dolgoznak, máshova helyezték a fókuszt, és kialakult egy új ág, amit felépüléscentrikus addiktológiának hívnakezt már Dávid Ferenctől, a Kék Pont Alapítvány munkatársától tudom meg, ahogy azt is, hogy ez a paradigmaváltás hozta magával például azt is, hogy a használat-zavar már nagyjából a függőséggel egyenértékű kifejezéssé vált az addiktológiában.

Dávid Ferenc

– Ez azért izgalmasabb, mert inkább egy spektrumot fejez ki, mint egy igen-nem eldöntendő kérdést. Lehet valakinek a használati zavara alacsony kockázatú, mert megiszik naponta egy vagy akár három sört. Mivel napi rendszerességű, és túlmutat a heti háromszor egy egységnyi alkohol elfogyasztásán, ezért valamilyen szinten használati zavarról van szó. A skála másik végén pedig ott a súlyos használati zavar, amikor képtelen vagy fölkelni pia nélkül, és semmit nem csinálsz, csak ülsz egy lakásban és piálsz reggeltől estig mondja Dávid, majd hozzáteszi, hogy a két kategóriát legélesebben elválasztó határvonal nem más, mint a kontroll.

Ameddig az érintettben létezik bármilyen fajta kontroll, addig azt konzultációs munkával, egyéni vagy akár csoportterápiával is meg tudják erősíteni, és van számára út a mértékletesség felé. Azonban az, aki tizenöt vagy harminc napot nem képes úgy végig csinálni, hogy ne igyon, már elvesztette a kontrollt, és mivel a szakemberek jelenlegi tudása szerint ezt nem lehet újratanulni, ezért neki a józanságban, a teljes absztinenciában kell kiteljesednie.

Ahogy azonban korábban már írtam, az addiktológia egy dinamikusan alakuló tudományterület, így már a kontrollvesztés-absztinencia elméleten is mutatkoznak repedések. Bár biztost még nem lehet mondani, de a szintén sokakat érintő evészavarok némiképp kikezdték a teóriát, miszerint a kontroll nem tanulható újra, hiszen abban az esetben nem lehet teljes absztinenciát kérni, az étkezés tehát mégis valamiféle irányítás alatt épül vissza az érintettek életében. Adódik tehát a kérdés, hogy mindezt meg lehet-e csinálni az alkohollal is? Egyelőre még nem tudni, de a szakma és számos tudományos kutatás ebbe az irányba tapogatózik.

Ezt olvashatja még a cikkben:

Milyen újítást hajtott végre a felépüléscentrikus addiktológia?

Hogyan változott meg a hozzátartozók szerepe a terápiában?

Miért kell az ő problémáikkal külön foglalkozni?

Mi a hozzátartozók felelőssége?

A társadalmi minták nem segítenek a leszokásban

A gyerekkor szerepe a függőség kialakulásában

Mit adunk az alkohol helyett?

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

Hajlik-e az iráni rendszer vagy törik?

Krajczár Gyula

Az Iránban szeptember óta tartó tüntetések nyomán az ország főügyésze, Mohammad Jafar Montazeri bejelentette, hogy megszüntetik az úgynevezett erkölcsi rendőrséget, s elkezdik tanulmányozni a nők nyilvános kendő- és ruhaviselési szabályait tartalmazó törvényt. Most még nehéz megítélni, hogy tényleges, komoly engedményről van-e szó. Az biztos, hogy a lázongások egyelőre nem enyhülnek, s a rezsim egyre szélesebb skálán keresi a normalizálás eszközeit.

Elolvasom

Űrverseny 2.0: Amerika és Kína célba vette a Holdat

Krajczár Gyula

Többszöri halasztás után november 16-án Floridából útjára indult az Artemis I nevű Hold-misszió. Ezzel kezdetét vette a 2017-ben indult új amerikai Hold-program első űrbéli szakasza. A küldetésen még nem utazik ember, az Orion űrjárműben rengeteg szenzorral feljavított próbababák foglalnak helyet. A parancsnoki székben ülő test a Commander Moonikin Campos névre hallgat.

Elolvasom
Keresés