Hegyi Iván: „Ruszkik, haza! Szergej marad!”

Olyan volt, mintha Vinícius Junior tűnne fel a felcsúti focikacsapatban: 1990 januárjában Újpestre igazolt Szergej Szvetlov, az olimpiai és világbajnok szovjet hokis. Első meccsén a lilák 9:1-re elkenték az FTC-t a zsúfolt Budapest Sportcsarnokban. A csatár mutatványai láttán az újpesti és a semleges szurkolók a térdüket csapkodták.

Akció

Az év igazolásával kezdődött az 1990-es esztendő. Újpesten valaki „kiszúrta”, hogy Szergej Szvetlovot eltiltották Moszkvában. Természetesen nem derült ki, miért meszelték el, a ­peresztrojka nem szüntette meg a titkokat a Szovjetunióban, ahogyan aztán Jelcin és Putyin Oroszországában is maradt rejtély bőven. A diszkréten informáló hírek arról szóltak: a csatárnak nézeteltérései támadtak Vlagyimir Jurzinovval, a Dinamo szakvezetőjével, a válogatott másodedzőjével. A konfliktus mibenlétét nem részletezték, noha ilyen kvalitású hokist nem szoktak csak úgy félretenni, pláne annyira nem, hogy a jégkorongban jegyzetlen Magyarországra engedjék.

Szvetlov tényleg nem volt akárki. A Dinamo első támadósorában játszott Anatolij Szemjonov és Szergej Jasin oldalán, a Dinamo pedig harminchat éves hosszú szünet után nyert újra szovjet bajnoki címet az 1989/90-es évadban. A kipenderített korongozó 375 bajnoki meccset nyomott le a belügyi klubban és 154 mérkőzésen szerepelt a válogatottban.

Amikor először került be a legjobbak közé, a harmadik csatártrojkában kapott helyet. A finnek ellen 1980 szeptemberében 4:1-re megnyert helsinki mérkőzésen Helmut Balderis és Alekszandr Malcev a negyedik sorban siklott Jurij Lebegyevvel. A kétszeres olimpiai és kilencszeres világbajnok Malcev a valaha volt legtöbbszörös (321-szeres) válogatott szovjet jégkorongozó, és ő az első a gólszerzési örök listán is, 213 „dugóval”. Nyolcvanban a harmincegyedik évét taposta, már jöttek a fiatalok, mint Vlagyimir Krutov, Szergej Makarov, aztán 1981-től a „KLM-ből” az L, Igor Larionov.

Szvetlov nemcsak Malcevvel, hanem Borisz Mihajlovval, Vlagyimir Petrovval és Valerij Harlamovval is egy csapatban játszott, hogy aztán az 1987-es Kanada Kupán a „KLM” társaság, valamint Andrej Homutov, Vjacseszlav Bikov és Valerij ­Kamenszkij mögött színezzen Szemjonovval és a szintén dinamós Andrej Lomakinnal a harmadik sorban. Szédítő vetélkedő volt: a Kanada–Szovjetunió döntő első meccsén hosszabbítás után 6:5-re nyert a „nagy vörös gépezet”, a második mérkőzésen kétszeri hosszabbítás után 6:5-re a kanadai csapat. A harmadik, mindent eldöntő találkozó a változatosság kedvéért 6:5-tel zárult, győzött Kanada Mario Lemieux-nek a hagyományos játékidő vége előtt nyolcvanhat másodperccel ütött góljával. Pedig nyolc perc elteltével a „vörösök” vezettek 3:0-ra Makarov, Alekszej Guszarov és Vjacseszlav Fetyiszov alakításával a 17 026 nézővel zsúfolt hamiltoni Coliseumban. Wayne Gretzky azt mondta: „Nem biztos, hogy a legjobb csapat nyerte a tornát. Az viszont biztos: a legnagyszerűbb jégkorong volt, amit valaha láttak.”

Egy évvel később Szvetlov olimpiai bajnoki címet ünnepelhetett. A Szovjetunió csapata úgy vitte el a pálmát Calgaryban, hogy egyetlen vereségét, a finnek elleni 1:2-t akkor szenvedte el, amikor már az eredménytől függetlenül elhódította az ötkarikás elsőséget. Egy nappal korábban a svédeket 7:1-re verte a virtuóz csapat, Fetyiszov már a huszonhatodik másodpercben gólt lőtt. Aztán éjszaka alighanem „legurult” néhány melegítő vodka a fagyos kanadai télben...

A csatárt Pesten régi motorosok várták. Az Újpest ugyanis leigazolta az akkor már negyvenegy éves Malcevet, valamint a vele egykorú Valerij Vasziljevet, aki 285-ször bekkelt a szovjet válogatottban, és két olimpiai, valamint nyolc világbajnoki aranya mellett arra is büszke lehetett, hogy 1979-ben, majd 1981-ben részese volt Kanada kőgazdag profijainak irtózatos szovjet kiütésében (6:0, 8:1). Az öregfiúk persze csak levezettek minálunk, de a huszonkilenc esztendős Szvetlov még a legjobb korban volt. Az Újpestben Malcev apó hátvédet játszott Vasziljev oldalán, Szvetlov két csatártársaként a harminckét éves cseh ­Jindřich Kokrmentet, valamint annak honfitársát, a harminchat esztendős ­Milos Tarantot vetette be Rákóczi Rudolf edző.

Szvetlov az FTC ellen mutatkozott be, méghozzá felejthetetlenül, hiszen hét­ezer néző csodát látott a Budapest Sportcsarnokban. A bruttó 20 ezer forintos fizetésért – azaz a tudásához képest bagatell összegért – szerződtetett korongművész az első harmadban szerzett három gólt, és adott egy gólpasszt Ancsin Jánosnak. Létszámhátrányos helyzetben. Húsz perc múltán 4:0 volt az Újpest javára, majd a folytatásban kettős emberelőnybe került az FTC. Szvetlov állt a bulihoz, elhozta a korongot, és a büntetés két percén át magánál tartotta a pakkot. Öten üldözték, mármint egyszerre, mert fél percenként követőket váltottak a fradisták, de a Forma-1-es cselművészt sehogyan sem tudták elkapni. A jelenet a hatvanas évek műkorcsolya-világbajnokságainak gálaműsoraira emlékeztetett, azokon ugyanis a nyugatnémet Sepp Schönmetzler eljátszotta, hogy nem tud korcsolyázni, és olyan sikereket aratott, mint Charlie Chaplin a mozikban. Szvetlov egyáltalán nem bukdácsolt-botladozott, de a hatás szintén frenetikus volt, a ferencvárosi nézőkön kívül mindenki a térdét csapkodta, akár a bohócok tréfáin a Fővárosi Nagycirkuszban.

Az Újpest 9:1-re nyert, a Nemzeti Sport szikár értékelése szerint „a kiemelkedően játszó Szvetlov vezérletével ilyen különbséggel is megérdemelten”. A negyedik kerületi tábor azt harsogta: „Ruszkik, haza! Szergej marad!” S persze az újpesti drukkerek kéjes örömmel gúnyolták szegény Póznik kapust, továbbá az amúgy is a begyükben lévő Mileticset, valamint Hudákot, Hajzert, Pindákot, Terjéket. A fölényes sikerrel az a helyzet állt elő, hogy két nappal később a liláknak már a döntetlen is elég lett volna a döntőbe jutáshoz. Megint hétezren mentek ki a BS-be, de a szlalomozó szupersztár – bár időnként a pályán volt – eltűnt, mint a kámfor. Állítólag a bölcs zöld-fehér játékosok elhívták szórakozni, és berúgatták, akár a szamarat. Másnaposan pedig még egy világklasszis sem tud korcsolyázni-korongozni...

Az FTC 5:2-re győzött, a két újpesti gólt Kokrment és Tarant ütötte. Az első helyért a Lehellel találkoztak a zöld-fehérek, s Jászberényben előbb 8:1-re, aztán 8:3-ra, végül 6:0-ra kikaptak, nem mondhatni, hogy a végsőkig kiélezett döntőt vívtak. A vidéki fellegvár első sora kizárólag szovjet hokisból állt, bár egyikük képességei sem közelítették meg Szvetlov kvalitásait. Ezzel együtt a Mihonyik – Vaszjunyin, Donyika, Vlaszov, Kulikov, Puskarjov hatos elsöpörte az FTC-t, a stílszerűen 6:0-s meccsen valamennyi gólt ez a sor jegyezte, Alekszandr Vlaszov mesterhármast ért el.

Szvetlov rövid időt töltött Magyarországon. Az Újpestben 16 mérkőzésen 26 gólt és 25 gólpasszt számlált, fizikailag, technikailag és korcsolyázó tudásban más dimenziót képviselt, mint a hazai mezőny tagjai. A szovjet válogatottban soha többé nem játszott. Az 1990-es világbajnok együttesben nem szerepelt, mert abba Magyarországról nem lehetett bekerülni. A vb-n a következők brillíroztak: Artur Irbe, Vjacseszlav Fetyiszov, Mihail ­Tatarinov, Homutov, Bikov, Kamenszkij, Makarov, Szergej Fjodorov, Pavel Bure. Az utóbbi kettő húsz, illetve tizenhárom évadot nyomott le az észak-amerikai profi ligában. Fetyiszov is tízet, de ő és a többiek mindenekelőtt a szovjet válogatottból ismerősek. Szvetlovot az 1991-es világbajnok csapatba megint nem hívták, majd 1992-től már nem volt Szovjetunió a vb-n sem.

Az átvándorlás közben tömegessé vált az NHL-be, a Bolsoj Jégbalettnek vége lett. Szvetlov Németországig ment, és a Düsseldorf közelében lévő ­Ratingen, majd a Bochumtól hét kilométernyire található Herne csapatában hokizgatott 1996-ig. A ratingeni együttest Oroszlánoknak hívták. Minimum egy mammut játszott abban. De olyan mammut, amely fürgén mozgott, mint a nyúl, siklott, mint a kígyó, és úgy élt a jég hátán, akár egy jegesmedve. Ha akadna kétség a különös teremtménnyel kapcsolatban, volt szerencsénk őt a saját szemünkkel látni.

Annak pedig általában hinni szoktunk.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.