SPORTFÓLIÓ

Sziklaöklű Joe

Hegyi Iván | 2022.08.03. 14:14

Olvasási idő kb. 9 perc

A német Max Schmeling 1936-ban a tizenkettedik menetben kiütötte az amerikai Joe Louist. Két évvel később a „barna bombázónak” három perc sem kellett a revanshoz. A két nehézsúlyú profi bokszmérkőzést összesen 170 ezer néző látta a helyszínen, a New York-i Yankee stadionban.

Akció

A visszavágó igazán nem tartott sokáig. Max Schmeling 2 perc 40 másodperc után nekidőlt a kötélnek, láthatóan rosszul volt, mire segédje gondolkodás nélkül bedobta a törülközőt.

Előtte Joe Louis a kis időben is háromszor a padlóra küldte.

Rossz hír, nagyon rossz hír volt ez a korabeli Magyarország két finom szövetségese, Adolf Hitler kancellár és Joseph Goebbels propagandaügyi miniszter számára. Két évvel korábban, 1936-ban még lehetett nyomni a rémisztő rizsát az árja felsőbbrendűségről, miután Schmeling a tizenkettedik menetben kiütötte a színes bőrű Louist. A német adókon hajnali 1 óra 6 perckor kezdődött „az ökölvívók éjszakája”. Európai idő szerint 2 óra 57 perckor léptek szorítóba a felek, 3 óra 50-kor pedig azt harsogta a német rádióriporter: „Verd ki a lelket a négerből!”

Schmeling megtette, amit ez ügyben megtehetett. Noha az első három menetben súlyos pofonok sokaságát kapta amerikai vetélytársától, a negyedik menetben váratlanul lecsapta Louist, aki pályafutása során először fogott padlót. Ettől kezdve nem volt pardon. Az Est azt írta: „Louis dagadt feje úgy festett, mint egy barna léggömb.” A tengerentúli bombázót, aki hatvankilenc profi mérkőzése közül hatvanhatot megnyert, és csak hármat vesztett el – közben, bagatell, huszonötször védte meg világbajnoki címét –, úgy kellett kivinni a ringből. Nemhogy nem tudott megállni a lábán, még fél óráig eszméletlenül feküdt az öltözőben.

Harlemben zavargások törtek ki.

Az izgalom áthatotta a világot, az amerikai orgánumok „a század viadalának” nevezték a meccset. A Sporthírlap is emelkedetten harangozta be a találkozót: „Ez a mérkőzés feltétlenül a legnagyobbak közé tartozik. Két csodálatosan felkészült, az emberi erő, ököl, szív és teljesítőképesség legtetejét képviselő sportoló hallatlan küzdelme.”

A New York-i Yankee stadion zsúfolásig megtelt, noha a ring melletti ülésekért 40, a továbbiakért 27 és fél, 16 és fél, 11 és fél dollárt kértek, csak az aréna legtávolabbi pontjain lévő helyeket lehetett elfoglalni 3 és fél „dezsőért”. Egy átlagos amerikai családfő heti keresete akkoriban 17 és negyed dollár volt. A tiszta bevétel 547 531 dollárra rúgott, a két ökölvívó összesen negyedmillió dolláros pénzdíjon osztozott fele-fele arányban. Schmeling immár 1 millió 638 ezer 600 dollárt bokszolt össze, és jóval nagyobb győzelmet aratott, mint 1930. június 12-én, amikor a negyedik menet után, övön aluli ütésért leléptették ellene a litván származású, de már New Yorkban született Jack Sharkeyt. Az akkori döntés 80 ezer néző haragját váltotta ki, a hatalmas közönség előbb „csalást” és „botrányt” emlegetett, majd csak határozott rendőri közbelépésre hagyta el a stadiont.

Az történt, hogy közvetlenül a gongütés előtt Schmeling – mélyen gyomor alatti sorozás következtében – ájultan esett össze, és hosszú percekig hiába élesztgették. Amíg a zsűri tanácskozott, az arénában ki lehetett volna tenni a Nagyfeszültség táblát. A tömeg zúgott, de akkor még nem derült ki, hogy az esetleges ­diszkvalifikálás vagy Sharkey harcmodora miatt lázong. Majd az ötödik menet kezdetét jelző gongszó után a mérkőzésvezető hangtölcséren át kihirdette: Sharkeyt leléptették, Schmeling a világbajnok. A felháborodás elementáris erejű volt, majd a lassan magához térő német kótyagosan említette: sajnálja, hogy így lett világbajnok.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés