A legcsodásabb gól. Vitathatatlanul Richarlisoné. A brazil ék (akarva-akaratlanul) felpörgette Vinicius Junior átadását, majd feldobta magát a levegőbe, és oldalt „ollóval” a szerb kapu jobb oldalába zúdította a labdát. Richarlison a világbajnokság előtt sérült volt, és zokogott örömében, amikor a tévében meghallotta, hogy mégis helyet kap a katari küldöttségben. A brazilok kerete tényleg bő, nemcsak a létszám, hanem labdaművészek tekintetében is. Richarlison – lebilincselő mozdulata ellenére – nem tartozik a virtuózok közé, nem tud úgy trükközni, mint Neymar, Vinicius Junior, Antony vagy Rodrygo. Sokáig nem is nagyon építettek rá, mert a Fred, Casemiro, Lucas Paqueta középpályás trió előtt Raphinha, Neymar és Vinicius Junior játszott. Tite szakvezető innovációja, hogy a tornát megelőzően próbálgatni kezdte Lucas Paquetát és Neymart hátrébb, míg elöl bevetette a gólérzékeny Richarlisont, aki gyerekkorában csokoládét és fagylaltot árult, valamint autót mosott. Most az ő és menedzsere tulajdonában lévő cégnek tizenegy lakosztályt számláló, saját stranddal, úszómedencével, teniszpályával, sőt vízeséssel és helikopter-leszállóval ellátott háza van Rio állam déli részén, Angra dos Reisben.

A legcsúfosabb blamázs. Az argentinok 2-1-es veresége a szaúdiaktól. A dél-amerikaiak harminchat mérkőzést tartalmazó veretlenségi sorozattal érkeztek a világbajnokságra, aztán – puff neki – mindjárt az első katari mérkőzésükön alulmaradtak az arabokkal szemben. A Di Maria, Messi, Lautaro Martinez csatár hármas Gárdonyi Gézát és H. G. Wellst idézte, mert a trió minden tagja láthatatlan emberré változott. S nem éppen világsztárokkal szemben, mivel nagy összegben mernék fogadni rá: az olvasók egyike sem vágja az Al Ovaisz – Abdulhamid, Al Tambakti, Al Bulaihi, Al Sahrani (Al-Breik) – Al Malki, Kanno, Al Faradzs (Al Abed, majd Al Amri) – Al Davszari, Al Buraikan (Asziri), Al Sehri (Al Gannam) összeállítást. Sőt még azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy e nevek közül egyet sem ismert idáig.