Hegyi Iván: Világmentes övezet

Hazánk labdarúgó-válogatottja legutóbb harmincöt esztendeje járt résztvevőként a világbajnokságon. Az a megrázó 0-6, amelynek tanúja voltam a második mexikói Mundial magyar nyitányán, ma már-már kedves-kedélyes emlék.

Tíz esztendővel ezelőtt, a legutóbbi vb-szereplés huszonötödik évfordulóján emlékmeccset játszott Telkiben a magyar–szovjet baráti társaság. Bizarr gála volt. Legalább olyan abszurd, mint az, hogy nyolcvan6 szövetségi kapitányáról napjainkban úgy írnak, mintha semmi köze nem lenne a lassanként áldott irapuatói csapáshoz, jóllehet annak első számú felelőse. A negyedszázados nosztalgia-találkozón Sallai, Garaba, Kardos, Nagy Antal, Détári, Kovács Kálmán együtt bulizott Besszonovval, Oleg Kuznyecovval, Jevtusenkóval, Ráccal, Belanovval, Zavarovval.

Nem mentem ki megnézni.

Ha minden jól alakulna, legközelebb negyven évvel Mexikó után láthatnék magyar vb-mérkőzést. Mérget azért a 2026-os szereplésre sem vennék; a következő sorok alighanem alátámasztják, miért nem. Íme, az 1986 óta lezajlott kilenc vb-selejtezősorozat keserű krónikája.

1988-89. 

Az utolsó reális esély a kijutásra. A menesztett Mezeyt visszahívták kapitánynak, és ezúttal nem volt elvetélt lienzi edzőtábor, ahol mínuszok közelében kellett volna imitálni az árnyékban harmincöt fokos, kilencven százalékos páratartalmú mexikói klímát, és nem volt teljes erőtlenség sem, minek következtében az irapuatói bemelegítéskor a játékosok össze akartak esni. Azt csupán sejteni, Mexikóban ki és mi csinálta ki a labdarúgókat, az viszont tudható, hogy Mezeyt másodszorra a sportvezetés készítette ki. Az illetékes elvtársak nyolcvannyolc őszén kirobbantották a bundabotrányt, amelynek idején fogdába vittek boldogot-boldogtalant, ám végül senkit nem ítéltek el, ellenben tönkretették a válogatottat. Ennek következménye lett a vallettai 2-2, majd – már Bicskei Bertalan irányításával – a máltaiak elleni hazai 1-1. Bizonyos Busuttil három gonosz gólt helyezett el honfitársaink hálójában, Pesten két „köténnyel” is meglepte hazánk fiait, mielőtt a kapuba lőtt. A széria legszégyenteljesebb pillanata azonban még hátra maradt: a spanyolországi 0-4 alkalmával a sevillai közönség kikacagta Bácsit, a cserecsatár ugyanis arra a Puskásra emlékeztetett, aki tizenhat kiló súlyfölösleggel érkezett Madridba. Másban nem idézte a leghíresebb magyart.

1992-93. 

Már a sorozat első mérkőzésén eldőlt honfitársaink sorsa, miután sikerült a Népstadionban vereséget szenvedni Izland amatőrjeitől (1-2). A válogatott nyolc mérkőzésen hat gólt ért el és tizenegyet kapott. Jenei Imre szakvezetőt közben Puskás Ferenc váltotta fel a szövetségi kapitányi poszton, de ő sem segíthetett: Reyjavíkban 0-2 következett, pedig a helyiek az előző napon aggódtak, hogy a még úton lévő kamionsofőr kapusuk lekési a meccset. A magyar csapat csak Luxemburg labdarúgóit tudta felülmúlni – ma már ez is eredmény lenne –, a további három vetélytárstól egyetlen pontot szerzett. Így aztán a végeredmény így alakult: 1. Görögország 14, 2. Oroszország 12, 3. Izland 8, 4. Magyarország 5, 5. Luxemburg 1. Azaz hozzá kellett kezdeni a lehetetlenhez: ahhoz, hogy megbarátkozzunk a selejtezők jellemző negyedik helyével.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!