Vívás olasz módra

Új rovatot indítunk, különleges emberek és történetek sorakoznak a sport világából. Elsőre felnyitunk egy családi albumot, amelynek első képei 1936-ból, utolsó jelenetei 2021-ből származnak. A nyolcvanöt éves história főszereplője a kardozó Montano família.

Nemrégiben Tokióban, az olimpiai döntőbe jutásért vívott kardcsapat-meccsen a magyarok 16:12-es előnyénél cseréltek az olaszok. Beküldték Aldo Montanót. Negyvenkét évesen. Az öreg nem mozgott rosszul, 6:5-ös szakaszt produkált Szatmári András, majd 7:5-ös etapot Decsi Tamással szemben. Végül nyert az itáliai együttes, a koros – vagy kortalan – beugró megváltoztatta a mérkőzés menetét.

Még nagyobb bajt hozott Nemcsik Zsoltra tizenhét évvel korábban. A 2004-es athéni olimpia egyéni döntőjében honfitársunk kezdetben 5:1-re, majd a csörte vége felé 14:13-ra vezetett, ám Montano fordított, és elhódította az aranyérmet. Az elődöntőben laza 15:6-tal intézte el a fehérorosz Dmitrij Lapkest, de az éles helyzetekre is felkészült szépen.

Volt honnan merítenie.

Nagyapja, a legidősebb Aldo Montano, szintén döntőt vívott (szó szerint) az 1936-os olimpián. A berlini játékokon, amelynek megnyitóján – a Nemzeti Sport lelkes beszámolója szerint – „2300 Hitler-ifjú talajtorna-gyakorlatával ragadtatta tapsra a nézőket”, magyar–olasz mérkőzés volt a kardcsapat-verseny első helyéért. Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kabos Endre, Kovács Pál, Rajcsányi László, Rajczy Imre összeállítású honfitársaink 9:6-os diadalt arattak az itáliaiak fölött, akik – Giulio Gaudini, Aldo Masciotta, Gustavo Marzi, Aldo Montano, Vincenzo Pinton mellett – felvonultatták Athost is. Athos Tanzinit. Porthos, Aramis, D'Artagnan nem volt, talán ezért alakult ki a három tusnyi különbség. Majd a Hitler-ifjak és -öregek átrendezték Európát, kiirtották lakossága egy részét, a náci Németországgal szövetséges magyar hon- és fajvédők odaadó közreműködésével több százezer magyart is, ezért a következő ötkarikás játékokat csak 1948-ban rendezték meg.

Mintha nem telt volna el annyi év, megint magyar–olasz kardcsapat-döntő zajlott. Kabos már nem vívhatott, mert behívták munkaszolgálatosnak mint másodrendű zsidót, és a „senkiháziakat” szállító teherautó éppen a Margit-hídon haladt, amikor az felrobbant, miután a németek aláaknázták. Rajczy, aki vallás- és közoktatásügyi miniszteri titkárként tevékenykedett a zsidótörvények előkészítésében, majd életbe léptetésében egyaránt kulcsszerepet játszó, L. Simon-példakép Hóman Bálint mellett, azaz közvetve részese volt Kabos halálának is, 1945-ben Argentínába emigrált.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

Az egyéves születésnapját ünneplő Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A Jelen újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók segítségével maradhat fent.

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének munkájához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!