Egészségügyi átalakítás: emberség, szív, együttérzés nélkül

Szabó Brigitta | 2022.11.30. 10:06

Olvasási idő kb. 14 perc

Nem az a kérdés, hogy hozzá kell-e nyúlni az egészségügyi ellátórendszerhez, mert beteg, orvos, szakdolgozó, családtag, mindenki tudja, hogy muszáj, hiszen már csak a rutin tartja össze. Ugyanakkor az átalakításról szóló, a kormány által előkészített törvényjavaslat megint úgy került az Országgyűlés elé, hogy éppen azokat nem kérdezték meg róla, akik napi szinten élik a rendszer hiányosságait, nehézségeit. A Magyar Orvosi Kamara és a Magyar Orvosok Szakszervezete szerint a tervezet nagyon súlyos ellátási problémákat okozhat.

„Az egészségben eltöltött évek számának további növelése, az egészségügyi rendszer széttagoltságának és a területi különbségeknek a csökkentése, az egészségügyi rendszer összehangolt feladatellátása, a kiszámítható, állandó helyen elérhető orvosi ügyeleti ellátás biztosítása, valamint az Országos Mentőszolgálat szerepének erősítése az országos ügyeleti ellátásban, az egészségügyi ellátás körében az ellátottak által felkérhető személyes segítő igénybevétele, a tartós ápolásra-gondozásra szorulók részére szakápolási központok kapacitásbővítése, az alapellátási praxisok szakmai megerősítése és a területi különbségek kiegyenlítése, egységes alapellátási háttérinformatikai rendszer kialakítása, a többlet gyógyító tevékenység hatékonyabb jutalmazása, továbbá az egészségügyi rendszer működésének átláthatóbbá tétele érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja“ – így kezdődik az „egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló” javaslat.

Ez első ránézésre olyan, amire azt mondja az ember, hogy végre történik valami. Másodjára, részletesebben megnézve a törvényjavaslatot, az derül ki, hogy valami valóban történik, ám az megint nem az, amire mindenki vár. De legalábbis nem abban az ütemben, mértékben, irányban, nem azokon a területeken, amelyeken a szakma szerint lépni kellene.

A törvényjavaslatban megfogalmazott legfontosabb változások

  • A teljesítményükhöz képest kapnának bér az orvosok és az ápolók, ami akár 40 százalékos növekedést, de 20 százalékos csökkenést is jelenthetne.
  • Sor kerülne az egészségügyi szakdolgozók bérrendezésére, az alap- és középfokú végzettségűek átlagosan 32 százalékos, a diplomások 55 százalékos emelést kaphatnának. Ezzel párhuzamosan a bérpótlékok egy része megszűnne, másik részük beépülne az alapbérbe.
  • A centrumkórházak lennének a munkáltatók, s szabadon vezényelhetnék az intézményeik között az orvosokat, a szakdolgozókat. Egy megyében egy irányító egészségügyi intézmény működne. Hogy egyes kórházak milyen ellátásokat nyújthatnak majd, azt a Belügyminisztérium rendeletben szabályozza.
  • A városi kórházak a megyei irányítók telephelyei lennének, s főleg a sürgősségi, a belgyógyászati, az egynapos sebészeti, a szülészeti ellátás tartozna hozzájuk.
  • Az orvosi ügyelet megszervezése, Budapest kivételével, az Országos Mentőszolgálat dolga lenne.
  • Központosítanák a laborszolgáltatásokat, amelyeket a Nemzeti Orvoslaboratóriumi Diagnosztikai Nonprofit Kft. végezne.
  • A háziorvosi körzethatárokat az Országos Kórházi Főigazgatóság jelölné ki, ezzel kezelnék a betöltetlen praxisok miatti ellátási problémákat.
  • Az 1200 főnél kisebb háziorvosi körzeteket 2028-ig megszüntetnék.
  • Az önkormányzati szakrendelőket államosítanák.
  • Az önkormányzatok lemondhatnának az alapellátás biztosításának jogáról.
  • A tartós ápolásra szorulók ellátását és az ahhoz tartozó infrastruktúrát átadnák a szociális szférának és az egyházaknak, az ellátás szakápolási központokban, az állami fenntartású egészségügyi intézményekben a korábbi ápolási osztályokból jönnének létre.

Éppen úgy, ahogyan egy évvel ezelőtt, az új szolgálati jogviszonyról és az orvosok bérrendezéséről szóló törvény megalkotása idején, a szakmai szervezetek utólag tudták meg, hogy mire készül a kormány. Így aztán a szakmai javaslataiknak sem tudnak érvényt szerezni. A Magyar Orvosi Kamara, mivel tárgyalási partnerként nem tudta elmondani, közleményt adott ki, amelyben mindenekelőtt üdvözli a tényt, hogy a kormányzat sokéves késlekedés után elkezdi az ellátórendszer érdemi átalakítását, de mégsem támogatja a törvénytervezetet a jelenlegi formájában. Szerinte szükség lenne hatástanulmányokra, amelyekből azonnal kiderülhetne, hogy az erőltetett ütemű átalakítás jelentős kockázatokat rejt.

Egyrészt veszélyezteti az ellátásbiztonságot, másrészt az egészségügyi dolgozók elvándorlását okozhatja.

Úgy véli, a túlzott centralizáció elveszi a helyi kezdeményezések és kreatív megoldások erejét, a hosszú döntési láncok működési zavart és pazarlást okozhatnak. A háziorvosi körzetek átalakítása ugyancsak komolyabb előkészítést igényelt volna, nemcsak azért, mert nagyon sok idősebb orvos végzi a feladatot, de azt is figyelembe kellett volna venni, hogy ne járjon a szerzett vagyoni jogok sérelmével.

Ezt olvashatja még a cikkben:

Mi az, ami a Kamara szerint vállalhatatlan?

Miért rossz ötlet a szakrendelők államosítása?

Miért kerül veszélybe az ellátás a szakszervezet szerint?

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés