„Az egészségben eltöltött évek számának további növelése, az egészségügyi rendszer széttagoltságának és a területi különbségeknek a csökkentése, az egészségügyi rendszer összehangolt feladatellátása, a kiszámítható, állandó helyen elérhető orvosi ügyeleti ellátás biztosítása, valamint az Országos Mentőszolgálat szerepének erősítése az országos ügyeleti ellátásban, az egészségügyi ellátás körében az ellátottak által felkérhető személyes segítő igénybevétele, a tartós ápolásra-gondozásra szorulók részére szakápolási központok kapacitásbővítése, az alapellátási praxisok szakmai megerősítése és a területi különbségek kiegyenlítése, egységes alapellátási háttérinformatikai rendszer kialakítása, a többlet gyógyító tevékenység hatékonyabb jutalmazása, továbbá az egészségügyi rendszer működésének átláthatóbbá tétele érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja“ – így kezdődik az „egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló” javaslat.

Ez első ránézésre olyan, amire azt mondja az ember, hogy végre történik valami. Másodjára, részletesebben megnézve a törvényjavaslatot, az derül ki, hogy valami valóban történik, ám az megint nem az, amire mindenki vár. De legalábbis nem abban az ütemben, mértékben, irányban, nem azokon a területeken, amelyeken a szakma szerint lépni kellene.

Éppen úgy, ahogyan egy évvel ezelőtt, az új szolgálati jogviszonyról és az orvosok bérrendezéséről szóló törvény megalkotása idején, a szakmai szervezetek utólag tudták meg, hogy mire készül a kormány. Így aztán a szakmai javaslataiknak sem tudnak érvényt szerezni. A Magyar Orvosi Kamara, mivel tárgyalási partnerként nem tudta elmondani, közleményt adott ki, amelyben mindenekelőtt üdvözli a tényt, hogy a kormányzat sokéves késlekedés után elkezdi az ellátórendszer érdemi átalakítását, de mégsem támogatja a törvénytervezetet a jelenlegi formájában. Szerinte szükség lenne hatástanulmányokra, amelyekből azonnal kiderülhetne, hogy az erőltetett ütemű átalakítás jelentős kockázatokat rejt.

Egyrészt veszélyezteti az ellátásbiztonságot, másrészt az egészségügyi dolgozók elvándorlását okozhatja.

Úgy véli, a túlzott centralizáció elveszi a helyi kezdeményezések és kreatív megoldások erejét, a hosszú döntési láncok működési zavart és pazarlást okozhatnak. A háziorvosi körzetek átalakítása ugyancsak komolyabb előkészítést igényelt volna, nemcsak azért, mert nagyon sok idősebb orvos végzi a feladatot, de azt is figyelembe kellett volna venni, hogy ne járjon a szerzett vagyoni jogok sérelmével.