Mitől emelkednek ilyen gyorsan az árak?

Holoda Attila: Mára kifogytunk a pénzből, mert megvettük a drága orosz gázt

Tóth Ákos | 2022.12.05. 10:08

Olvasási idő kb. 18 perc

Az állami energiahivatal a lehető legrosszabb pillanatban állapította meg a távhőhöz szükséges eurós árat, Szijjártó Péter akkor pedálozik orosz gázért, amikor annak a legmagasabban van az ára, miközben az elmúlt időszakban a napi ár már 30 euróra is lement – mondja Holoda Attila energetikai szakértő a Nyugati pályán legújabb podcast adásában, amelyben Győrffy Dóra közgazdásszal azt elemezték, hogy milyen hatással vannak az uniós szankciók az inflációra, miként reagált Európa és miként a magyar kormány a háború miatt megváltozott helyzetre. A szakemberekkel Ónody-Molnár Dóra, a Jelen újságírója beszélgetett.

Rendkívül éles vita zajlik a nyilvánosságban annak megítéléséről, hogy vajon az Oroszországra kivetett szankciók kinek fájnak jobban, az Európai Uniónak vagy pedig Magyarországnak. A kormány az energiaárak emelkedését és az elszabadult inflációt a szankciókkal magyarázza, elég csak a „szankciós bombákat” ábrázoló plakátkampányra vagy a nemzeti konzultációra gondolni. Szakemberek azonban ezt cáfolják. Közéjük tartozik Győrffy Dóra közgazdász, egyetemi tanár, aki szerint a szankciók egyértelműen Oroszországnak fájnak jobban, amit az is igazol, hogy míg az EU gazdasága jövőre valószínűleg 0,5 százalékkal növekedni, addig Oroszországé 5-6 százalékkal csökkenni fog. Holoda Attila egy hasonlattal érzékeltette azt, hogy a szankciók mindkét félre hatnak: ha valaki elhatározza, hogy nem vásárol többet a megszokott pékségében, akkor kár éri a bolt, mert kevesebb árut ad el, de kényelmetlenséget okoz a vásárlónak is. A kérdés az, kinek fáj mindez jobban. Az uniós szankciók esetében a válasz nem kétséges: Oroszországnak.

Ugyanakkor sokan úgy látják, hogy az emelkedő energiaárak és az infláció az EU versenyképességét is rontják a globális piacon. Ez azonban Győrffy Dóra szerint nem feltétlenül van így. Azt mondja, amikor a szankciók hatását elemezzük, nem a 2021-es békeéveket kell összehasonlítani a jelenlegi helyzettel, hanem abból érdemes kiindulni, hogy mi történne akkor, ha Oroszország elfoglalná Ukrajnát. Ebben az esetben az Uniónak hatalmas összegeket felemésztő biztonsági kihívásokkal kellene szembenéznie, s ezek összessége jóval súlyosabban érintené, mint a szankciók hatásai.

Ugyanakkor a helyzet bizonyos értelemben még az előnyére is válhat az EU-nak, mivel az európai gazdaság alkalmazkodik, felgyorsult az energiaátmenet, idén rekordmennyiségű napelemet és szélenergiát termeltek, s ezek a változások, még ha megvannak is a maguk költségei, hosszabb távon bizonyosan megtérülnek. Egyetért ezzel Holoda Attila is, aki arra hívta föl a figyelmet, hogy válságok sorozata ért most össze. Emlékeztetett arra, hogy a pandémiát követő leállás időszakában nagy mértékben csökkent az energiahordozók ára, emiatt aztán a termelők nem kerestek és fektettek be új kiaknázható lehetőségekbe, aminek az lett a következménye, hogy már 2020 nyarától elindultak fölfelé az energiaárak. Persze, tette hozzá, senki nem tudja, hogyan alakult volna a helyzet, ha nem tör ki a háború, mindenesetre 2021 őszén és telén már jóval 200 euró felett volt a földgáz ára, s ehhez képest „olyan nagy emelkedést” a háború már nem is jelentett.

Kérdés persze, hogy lett volna-e a szankciókon kívül más választása az Uniónak. Holoda szerint nem, mert a háborúhoz pénz kell, márpedig Oroszország az energiaértékesítéssel fedezi a háború költségeit. Érthető, hogy az Unió ezt alternatív energiaforrások beállításával szűkíteni szeretné. Holoda szerint az jelzi, hogy ráléptek Putyin Achilles-sarkára, hogy az orosz elnök a közelmúltban egy beszédében már azt pedzegette, hogy tulajdonképpen szívesen adna az Északi Áramlat kettő még épen maradt vezetékén az EU-nak földgázt. A tiltások következménye az is, hogy a haderő megroggyant, mert az oroszok nem kapnak modern, korszerű technológiát, chipeket, s ez kihat mindenre a fegyvergyártástól a mezőgazdaságig.

Győrffy Dóra szerint a szankcióknak az lehetett volna az alternatívája, hogy az EU nem csinál semmit, legfeljebb látszatintézkedéseket hoz. Csakhogy a Krím-félsziget 2014-es megszállása óta tudni lehet, hogy ez csak felbátorítja az agresszort.

Holoda Attila ezt azzal támasztotta alá, hogy az oroszok épp a Krím 2014-es annektálása után kezdték el növelni a részesedésüket az európai import gázellátásból, amely addig a korábbi „klasszikus” hármas felelálláson nyugodott, vagyis egyharmada norvég, egy másik harmada orosz forrásból származott, végül a harmadik része az összes más lehetőségből. Csakhogy az orosz részesedés 2015-ben már 36 százalék volt, ami 2019-re 40 százalék fölé emelkedett, vagyis az EU nem reagált időben. Szerinte ez az energiakitettség jelentősen hozzájárult Putyin háborús stratégiai elképzeléseihez.

Európa jól reagált, Magyarország nem

Viszont, ha megkésve is, Európa most észbe kapott, legalábbis erre utal az, hogy míg a háború kitörése előtt 400 millió köbméter gáz érkezett Oroszországból, most már csak 80. Ehhez Holoda Attila szerint az kellett, hogy az Unióban erősen visszaessen a gázfogyasztás, a tavalyi évhez képest 15-17 százalékkal, vagyis nagyon sokan áttértek a földgázhasználatról az áramhasználatra. Ezen kívül bejöttek az új energiahordozók, például a cseppfolyós földgáz, vagyis jelentősen nőtt az LNG-beszállítás, amelyről korábban mindenki azt mondta, hogy nem lehet alternatívája a vezetékes gázszállításnak, mert sokkal drágább. Csakhogy az oroszok alaposan föltornászták a gáz árát, most ugyanannyiba kerül a vezetékes, mint a cseppfolyós gáz.

Van tehát alternatív forrás, van megújuló energiaforrás, illetve takarékosság – e hármas kombináció eredményezte az EU hatékonyságát.

– Én azt mondtam korábban, hogy az orosz gázt csak két-három, de inkább ötéves időtartományban lehet kiváltani, most pedig azt látjuk, hogy a teljes igény kevesebb mint negyede érkezik Oroszországból, az Unió föltöltötte a tartalékait és folyamatos a gázellátása – tette hozzá Holoda, s e ponton Győrffy Dóra megjegyezte: a pánik végül is, nagyon hasznosnak bizonyult.

– Nyáron még azt hallottuk, persze az orosz propaganda jelentős ráerősítésével, hogy az EU meg fog fagyni, de ez kellőképp megijesztette a politikusokat és a társadalmakat is, és a közös összefogás eredménye, hogy az EU nyugodtan nézhet a tél elé – jelentette ki a közgazdász, rámutatva ugyanakkor arra is, hogy ennek az alkalmazkodásnak a jelei Magyarországon nem igazán látszanak, épp ellenkezőleg.

Győrffy Dóra

Persze akadnak változások. Holoda Attila szerint a magyar kormány azt szereti hangoztatni, hogy mi kizárólag az oroszoktól tudunk gázt venni, mert onnan tudjuk elszállítani, sehonnan máshonnan, de ez közönséges hazugság. 2019 elejétől kezdve ugyanis jelentősen átrendeződött a földgázforrás-ellátottság iránya, hiszen nemcsak az alternatív források megtalálása fontos az átállás szempontjából, hanem a szállítás útvonalának megteremtése is. Az elmúlt időszakban Horvátország, Románia, Szlovákia, Ausztria és Szerbia felől jön a gáz, s a mai importmennyiségnek mindössze a negyede érkezik klasszikus orosz forrásból. És mivel az EU-s tagállamok gőzerővel kezdték el fejleszteni az LNG-terminálokat, valamint azokat a korábbi vezetékeket, amelyek a különböző országok gázinfrastruktúráját összekötik, így most az a helyzet állt elő, hogy végeredményben Magyarországra akár Norvégiából is érkezhetne gáz. Az persze igaz, hogy annyiban függünk az orosz ellátástól, s ebben igazat mond Szijjártó Péter is, hogy a magyar kormány leszerződött 4,5 milliárd köbméternyi éves mennyiségre, 15 évre.

– De ki mondta azt, hogy szerződjünk velük? Pontosan azt vártuk az elmúlt 15 évben, hogy mikor ér végre véget a korábbi hosszú távú orosz-magyar szerződés, amely elköteleződést jelent Oroszország felé. Amíg az EU alternatív lehetőségeket keresett, mi leszerződtünk az agresszorral újabb 15 évre. Ez abszurdum – szögezte le Holoda Attila.

E ponton Ónody-Molnár Dóra, a beszélgetés moderátora fölidézte, hogy a kormány szerint jó és előnyös szerződéseket kötöttek, amire Holoda Attila csak így válaszolt:

– Kodály és Bartók országában egyszerűen bűn, ennyire rossz ritmusérzékkel rendelkezni. A Magyar Energetikai- és Közműszabályozási Hivatal a lehető legrosszabb pillanatban állapította meg a távhőhöz szükséges eurós árat, Szijjártó Péter akkor pedálozik orosz gázért, amikor annak a legmagasabban van az ára, miközben az elmúlt héten a napi ár már 30 euróra lement. S miközben rajtunk kívül mindenki kereste a földgáztárolási lehetőségeket, mi mára kifogytunk a pénzből, mert megvettük a drága orosz gázt, vagyis most az a helyzet állt elő, hogy ma például Ausztria felől azért nem érkezik felénk gáz, mert pénz híján nincs, aki megvegye – jelentette ki az energetikai szakértő, aki elmagyarázta hogyan áll össze egy átlagfogyasztó számlája.

Amikor a kormány azzal hencegett, hogy Magyarországon a legolcsóbb az energia ára, ez azért lehetett így, mert a molekulaárról és a kilowatt áráról beszéltek, de a rendszerhasználati díjról még véletlenül sem. Ez utóbbi fontos tétel: ahhoz, hogy a termelőtől vagy a kereskedőtől eljusson hozzánk a földgáz vagy a villamosenergia, nagy nyomású, nagy feszültségű rendszereket kell működtetni. Ugyanakkor vannak kisebb elosztó rendszerek, ezek jutnak el közvetlenül a lakásokhoz, de ehhez karbantartásra, ügyfélszolgálatra, vagyis nagy munkaerőigényre van szükség. Ráadásul ezekhez a rendszerekhez gázmotoros kompresszorok és elektromos berendezések is kellenek, amelyekhez az elektromos áramot a működtetők is a piacról veszik, s ha ott tízszeres-húszszoros az áremelkedés, az súlyosan érinti azt a társaságot is, amely eljuttatja a lakásainkba az energiát.

Persze az emberek általában nem nézik, mi mennyi, csak a végeredményt. Holott, ha alaposabban áttekintjük a folyamatokat, a kormány mindig aszerint változtatta a molekula és a kilowatt árát, valamint a rendszerhasználati díjat, hogy Mészáros Lőrinc éppen melyik területen volt érdekelt. Amikor megvásárolta a Mátrai Erőművet, átrendezték a számlát, s az energiaár lett a nagyobb tétel, a rendszerhasználati díjat pedig csökkentették. Amikor kiszállt ebből az üzletből, s most rendszerhasználati eszközöket működtet, a rendszerhasználati díj lett nagyobb, az energiaár pedig kisebb.

Kérdés, hogy az energiaügyi tárca létrehozása változtat-e ezen a helyzeten. A válasz csak látszólag egyértelmű, hiszen Holoda Attila szerint rendkívül sokféle érdek kapcsolódik össze ezen a területen.  Jelenleg még az ipari minisztérium felel az energiastratégiáért, a külügyminisztérium a nemzetközi szerződésekért és Paks 2-ért, az MVM viszont már az állami tulajdonért felelős miniszter alá tartozik, továbbá ott van két szuperhivatal, önálló jogalkotási jogkörrel, a Magyar Energia- és Közműszabályozási Hivatal és a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága. Ez utóbbihoz olyan koncessziós területek tartoznak, mint a kaszinóké, az erdőké, az autópályáké és a teljes bányászaté. Mindezek fölött áll a miniszterelnök, aki szereti saját maga kevergetni a lapokat a szereplők között. Ez így persze nem normális, jegyezte meg Holoda Attila, aki szerint az új energiaügyi tárca és az energiahivatal között nyilván lesz egyfajta versengés afölött, hogy ki állapítsa meg az árakat és így tovább, de a többi szervezet a maga súlyával még mindig ott van, vagyis: szerinte nem fog javulni a helyzet.

Nem a szankciók tehetnek a brutális magyarországi inflációról

Magyarországon a kormány a szankciókra vezeti vissza a magas inflációt is. De valóban így van ez? Győrffy Dóra szerint korántsem, a magyar infláció ugyanis kétszerese az uniós átlagnak. Ennek okai 2016-ig nyúlnak vissza, amikor az MNB az úgynevezett magas nyomású gazdaság elméletét bevezette a döntéshozatalba, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy tudatosan gyengíti az árfolyamot, a kamatokat az infláció alatt tartja, s ennek következményeként 2020 januárjában, a pandémia előtt már 4,7 százalékosra, vagyis az EU-átlag háromszorosára nőtt a magyar infláció.

Erre rátett a pandémia utáni helyreállítás időszaka, illetve a kormánynak az az elképzelése, hogy ráerősít a ciklusra, vagyis amikor a növekedés felívelő szakaszban van, akkor azt még feljebb próbálja tornászni. A 2021-es felívelő időszakban ráadásul elkezdődött a választásokra való felkészülés, elképesztő nagyságrendű pénzt szórtak ki az államkasszából, így megnőtt az államháztartási hiány: 2020-ban 7,8, 2021-ben pedig 6,8 százalékosra, ami ráerősített az inflációra, hiszen rengeteg pénz került a gazdaságba.

Márciusra aztán iszonyatosan meggyengült a forint, akkor ment először 400 forint fölé az euró árfolyama, s ettől az import megdrágult. Végül nem hagyható ki a folyamatból az élelmiszerár-stopok negatív hatása sem, amely alapvetően járult hozzá az élelmiszerárak robbanásához, hiszen a kereskedők a veszteségüket egyszerűen ráteszik más termékekre, s ebből korábban elképzelhetetlen árkülönbségek adódnak. Magyarországon az infláció most a harmadik legmagasabb az EU-ban, jövőre valószínűleg már messze a legmagasabb lesz. Míg az Unió más tagállamai úgy 6-7 százalékos inflációt jeleznek előre, a magyar valahol 13 és 16 százalék közt valószínűsíthető.

Ráadásul az infláció „még egy nagyot fog robbanni”, mégpedig akkor, amikor eltörlik az ársapkákat, hiszen a kereskedők nem fogják visszacsökkenteni a korábban már megemelt termékeik árát csak azért, mert az addigi veszteségük eltűnik – magyarázta Győrffy Dóra.

Holoda Attila a helyzet bonyolultságát és a kormányzati kommunikáció turpisságait illusztrálva emlékeztetett arra, hogy ehhez a folyamathoz nincs közük a szankcióknak, hiszen március elején a magyar miniszterelnök a Kossuth rádióban még arról beszélt, hogy a magas energiaárak nem a háború miatt vannak, hanem már jóval hamarabb kialakultak, majd szeptember végén már mást állított, jelesül azt, hogy ha megszűnne a háború, akkor az infláció és az energiaár is egyből a felére zuhanna vissza.

– Igen ám, de ha feleannyira esne vissza az energia ára, ami nyilvánvalóan nem fog bekövetkezni, hiszen a gázkészletekbe beletartoznak a 200 eurós áron vett orosz készletek is, akkor az emberek föllélegeznének, elkezdenének vásárolni, ami viszont még tovább növelné az inflációt – magyarázta.

A helyzetet Magyarországon tovább rontja a kormány gazdaságpolitikája, amely az energiaintenzív területeket fejlesztésére irányul. Győrffy Dóra szerint ahhoz, hogy Magyarország, ahogy az most célként megfogalmazódik, akkumulátorgyártó nagyhatalom legyen, az idehozott technológián kívül négy dolog kell: olcsó áram, olcsó földgáz, alacsonyan képzett, bőséges mennyiségű munkaerő és végül, rengeteg víz. Csakhogy valójában ezekből hiány van, vagyis a gyárak létrehozása azt jelenti, hogy növekszik az ország energiaszükséglete, villamosenergiából például 2030-ig 30 százalékkal, ehhez ki kell építeni a hálózatot, az energiát meg kell termelni, továbbá rengeteg földgáz kell, s a klímaváltozás miatt várhatóan egyre növekvő aszályos időszakokban dönteni kell majd aközött, hogy a mezőgazdaság vagy az akkumulátorgyárak vízigényét szolgálják-e ki.

Sajnos most úgy tűnik, jegyezte meg Győrffy Dóra, hogy a kormány ez utóbbiak vízigénye mellett döntött, s miközben ezek a gyárak elképesztő mennyiségű, többszáz milliárd forintos állami forrást kapnak, az ott dolgozók nem magyarok, hanem jellemzően Vietnámból, Mongóliából, a Fülöp-szigetekről, Kínából érkező vendégmunkások. Győrffy Dóra szerint azonnali korrekcióra lenne szükség, mert a globális értékláncokban a gyártási fázisban van a legkisebb haszon, a gödi akkumulátorgyár például csak 2 százalékos profitrátával dolgozik és az után fizet adót, miközben rengeteg kedvezményt is leír. Ugyanakkor a most Debrecenbe tervezett gyárnak egy negyed paksnyi energiára lenne szüksége, kérdés, hogy ennek a rendszerét hogyan építik ki, s egyáltalán, szerinte szinte elképzelhetetlen, hogy a gyár 2025-től már működhessen, mint ahogy azt tervezik.

– A kommunista tervhivatalban már a ’80-as években is teljesen természetes volt annak elfogadása, hogy le kell állni az energiaintenzív iparosításról, mert ehhez nincsenek meg az adottságaink, s ehhez képest most újból itt tartunk – jelentette ki a közgazdász, amire Holoda Attila megjegyezte: szerinte valamiféle ámokfutás szemtanúi vagyunk a gazdaságfejlesztésben, amely nem követ semmilyen irányt, sem a foglalkoztatáspolitikát, sem a hozzá kapcsolódó oktatás-fejlesztést, sem az energiapolitikát.

– Kicsit olyan ez, mint amikor Rákosiék a vas és acél országáról beszéltek, csakhogy akkor is kiderült, hogy az rossz irány, s most mintha megint itt tartanánk, elölről kezdődne minden – tette hozzá.

 (Cikkünk és a Nyugati pályán podcast az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének támogatásával készült. A cikkben és a podcastban elhangzó vélemények nem feltétlenül tükrözik az Egyesült Államok kormányának álláspontját.)

A podcast elérhető a YouTube-on, illetve a Nyugati pályán Facebook-oldalán.

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés