
Az Európai Bizottság által készített jelentés szerint 2021-ben a korai iskolaelhagyók aránya Magyarországon 12 százalék volt, szemben a javuló tendenciát mutató 9,7 százalékos uniós átlaggal és a 9 százalékos uniós szintű célértékkel – és ez csak egyetlen a sok rossz adat közül.
Néhány nap múlva értékeli az Európai Bizottság azokat az intézkedéseket, amelyeket a kondicionalitási mechanizmus keretében vállalt a magyar kormány, hogy végre hozzájusson az uniós forrásokhoz. Sajtóhírek szerint ezekkel a lépésekkel az Európai Bizottság továbbra is elégedetlen, így feltehetően azt fogja javasolni, hogy a Magyarországnak elvileg járó költségvetésnek egy részét, nagyságrendileg 3000 milliárd forintot fagyasszanak be.
Sokan érezhetik úgy, hogy ez igazságtalan lépés Magyarországgal szemben, pedig ez egy évekig tartó, hosszú folyamat egyik végpontja. Az uniós intézményekkel való huzakodás ugyanis nem most kezdődött, hanem 2010 és 2014 között, amikor Orbán Viktor a hatalomra jutását követően megszállta az állami intézményeket, új alkotmányt írt, átszabta a választási- és a médiatörvényt. Már akkor jól látható volt, hogy az emberi jogokra és a jogállamra alapuló európai értékekkel szembe helyezkedve fog kormányozni. Az egyik legsúlyosabb probléma Magyarországon, hogy a kormány döntéshozó úthengere mindenkin átgázol, s Orbán az első kétharmados felhatalmazás után kiiktatta a törvényalkotást megelőző társadalmi egyeztetést is.
És hogy jön ez a jogállamisági kérdésekhez?
Ha az oktatást érintő kormányzás 12 évén végig nézünk, jól látható, hogy a társadalmi párbeszéd hiánya milyen súlyos következményekkel járt. Egy példa: 2012-ben az Orbán-kormány 18-ról 16 évre szállította le a tankötelezettséget, ennek hatására megnövekedett a lemorzsolódás és a végzettség nélküli iskolaelhagyók aránya. Hiába szóltak a közgazdászok és az oktatáskutatók, hogy ez a lépés nagyon súlyos következményekkel jár majd a hosszú távú magyar munkaerőpiaci kilátásokra, Orbán oktatási kérdésekben csak arra hallgatott, aki azt mondta, amit ő hallani akart.
És túl azon, hogy ezt az intézkedést konzultáció nélkül hozta meg, az EU-nak tett ígéretére is magasról tett. 2010-ben ugyanis az uniós tagországok vállalták, hogy bizonyos oktatási célokat elérnek 2020-ra. Ezek egyike volt a lemorzsolódók számának csökkentése. Magyarország is vállalta, hogy eléri a 10 százalékot. De hogyan is vehette komolyan ezt a célt, amikor leszállította a tankötelezettség korhatárát? Ahogy a másik uniós célt sem sikerült elérnie Magyarországnak, vagyis azt, hogy 2020-ra a 30-34 éves korosztály 34 százalékának diplomája lesz.
Ebben sincs semmi meglepő: 2010 óta a felsőoktatással kapcsolatos jogszabályi változásokat is úgy hozta meg az Orbán-kormány, hogy nem adott teret az egyeztetésnek.
Az uniós tagországokban zajló folyamatokról az Európai Bizottság Oktatási és Képzési Figyelője számol be. A kiadvány bemutatja, hogy milyen megvalósult és folyamatban lévő főbb szakpolitikai döntések vannak az adott országban, és azt is megmutatja, hogy az egyes tagállamok hogyan teljesítik az európai oktatási térségen belül elfogadott uniós szintű célokat. Az Európai Bizottság nemrégiben publikálta a friss kiadványt, amelyből szomorú kép bontakozik ki a magyar oktatásról.
Ezt olvashatja még a cikkben:
Mik a Bizottság főbb megállapításai?
Mi az anyag legsokkolóbb adata?
Miről szól elismerően az elemzés?
Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!
vagy
Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!