Rendkívül bonyolult helyzet alakult ki azután, hogy az Európai Bizottság szerdán bejelentette, hogy továbbra is fenntartja szeptemberi pénzmegvonási javaslatát, miközben közölték azt is, hogy a maguk részéről elfogadták az úgynevezett Helyreállítási Tervet. A hírt mindenki a saját vérmérséklete szerint értelmezi, az ellenzék Orbán Viktor, de legalábbis az uniós kijáróemberünk, Navracsics Tibor miniszter távozását sürgeti, miközben a kormány – persze egyáltalán nem meglepő módon – sikerről beszél. Persze azt, hogy a teljes fegyverletétel sikernek minősül-e, ki-ki maga döntse el, s habár uniós diplomaták már csak szakmájuknál fogva is ennél jóval óvatosabban fogalmaznak, de némi elégedettséggel ők is a magyar kormány „meglepően erős kompromisszumkészségét” emlegetik.

Nézzük külön-külön a két bejelentést, amelyek – csak azért, hogy a történet a szokásosnál is körmönfontabb legyen – egy része egy ponton, az úgynevezett „szupermérföldek” kapcsán összeér.

A pénzek befagyasztása az úgynevezett kondicionalitási (vagyis feltételekhez kötött) eljárást érinti. A 2020 végén elfogadott, de végül csak 2022 tavaszán elindított jogállamisági eljárás során a magyar kormány fokozatosan szembesült azzal, hogy az, ami korábban elképzelhetetlennek tűnt, most nagyon is valóságos lehetőséggé vált, s valóban megtörténhet a Magyarországnak szánt pénzek feltartóztatása.

Ahogy azt már korábban írtuk, Orbán Viktor még idén júliusban úgy nyilatkozott, hogy az Európai Bizottsággal folytatott tárgyalásokon úgymond „elmegyünk a falig”, de év végére bizonyosan lesz megegyezés. Ennek jegyében kapta meg a tárgyalások feladatát egy külön erre a célra létrehozott miniszteri pozíció betöltőjeként Navracsics Tibor, az egykori EU-biztos, akinek kapcsolatrendszerében, a kormánytól eltérő tárgyalási stílusának eredményességében sokan reménykedtek, s talán nem is ok nélkül, ugyanis a Bizottság szeptemberi pénzmegvonási javaslata nem volt eleve kedvezőtlen a kormány számára. Akkor lényegében azt jelentették be, hogy az Európai Bizottság az úgynevezett kohéziós alapok közül három esetében javasolja a Magyarországnak járó pénz 65 százalékának befagyasztását – ez a sokat emlegetett 7500 milliárd eurónyi, vagyis nagyságrendileg háromezer milliárd forintnak megfelelő összeg. Bár soha korábban ilyen szankciót nem alkalmaztak egyetlen tagállammal szemben sem, de az elvonási javaslat nem érintette a hétéves költségvetés kétharmadát, ugyanakkor 17 olyan feltételhez kötötte a pénzlehívást, amely papíron könnyen teljesíthetőnek tűnt, kiváltképp annak tükrében, hogy az Orbán-rezsim mindeddig igencsak kreatívnak mutatkozott abban, hogy a megfelelő jogi formulát előállítsa az uniós hatóságok felé, amelyek, legalábbis eddig, készségesen bólogattak a számukra oly meglepő magyar kreativitás láttán.