Több lett, maradhat? 50 éve bővült először az EU

Fóti Tamás | 2023.01.06. 14:42

Olvasási idő kb. 12 perc

Fél évszázada bővítették először az Európai Uniót (akkor még EGK, vagyis Európai Gazdasági Közösség). A hat alapító állam (Németország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Belgium és Luxemburg) gazdasági integrációjának sikere vonzónak bizonyult, így Dánia, Írország és az Egyesült Királyság 1973 január elsejével csatlakoztak. Norvégia is egyike volt a jelölteknek, de miután a lakosság népszavazáson utasította el, Oslo visszavonta tagsági kérelmét.

A három ország eltérő gazdasági és politikai háttérrel rendelkezett. Írország volt a legszegényebb, Dánia gazdasága jól állt, de a szuverenitására oly kényes lakosságban voltak, akik gyanakodva álltak az integrációhoz – pedig hol volt az mához képest –, míg Nagy-Britannia belátta, hogy egykori hatalmas gyarmatbirodalma romjaiból kiutat találna, ha a Commonwealth nosztalgiás kereteit valami gyökeresen újjal váltaná fel. A brit és az ír csatlakozás már korábban is többször felmerült, először 1961-ben, majd 1967-ben, de Charles de Gaulle rendre megvétózta. A francia köztársasági elnök ugyanis saját politikai befolyását féltette, felismerve, hogy Londonon keresztül az amerikaiak is szóhoz juthatnának Európa kérdéseiben. Másik, szubjektívebb, de a franciák ismeretében súlyos érv volt az az aggodalma, hogy a francia nyelv és kultúra elveszíti addigi jelentős európai szerepét. Ez a félelme csak részben bizonyult megalapozottnak: tény, hogy az angol fokozatosan szorította ki a franciát, de azért még néhány évtizedig eltartott, amíg dominánssá vált. Ez a Brexittel vált igen látványossá, hiszen már a britek nélkül is az angol lett a hétköznapi kommunikáció nyelve, ami jórészt a 2004-től csatlakozó közép-európaiaknak volt köszönhető, az ő „uniós” elitjük már kevésbé volt frankofón.

Miután De Gaulle 1969-ben távozott a francia politikából, megnyílhatott az út Nagy-Britannia előtt. Az 1960-ban London kezdeményezésére életre hívott Európai Szabadkereskedelmi Társulásnak (EFTA) azok a nyugat-európai országok lettek a tagjai, amelyek kimaradtak az EGK-ból: Dánia, Svájc, Írország, Ausztria, Svédország és Norvégia. Értelemszerűen az EFTA jócskán veszített jelentőségéből, amikor tagjainak zöme fokozatosan az EU-ban kereste boldogulását.

Nagy-Britannia tagsága kezdetektől vitatott volt, jóllehet Winston Churchill fultoni beszédében már 1946-ban Európai Egyesült Államokról értekezett. London nyitott gazdasága, liberális kereskedelempolitikája nagy mértékben hozzájárult az 1986-ban létrejött egységes belső piac kialakításához. De ne szaladjunk előre. A kormányzó brit Munkáspárt 1974-ben hatalomra kerülve, tehát a csatlakozás után egy esztendővel, már a kilépést fontolgatta. Helmut Schmidt akkori német kancellár Londonba sietett, hogy meggyőzze a Munkáspártot, maradjanak. „Úgy érzem magam, mintha az Üdvhadsereget kéne meggyőznöm az alkoholfogyasztás előnyeiről” – mondta a kancellár, és a britek értékelték humorát, az 1975-ös népszavazáson 67 százalék a maradás mellett voksolt. David Ennals munkáspárti képviselő szavaival: „a tükörtojásból már nem lesz tojás”.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés