A pedagógusok fele sztrájkolt a bicskei általános iskolában
Olvasási idő kb. 4 perc

A bicskei Vajda János Technikum öt tanára készült sztrájkra kedden. Eredetileg gördülő sztrájkot terveztek, vagyis mindenki egy napot vagy néhány órát vállalt volna. Tulajdonképpen „szolidaritási munkabeszüntetést” terveztek. Ebből azonban nem lett semmi. Hogy ennek van-e köze ahhoz, hogy aznap az iskolába érkezett a Székesfehérvári Szakképzési Centrum kancellárja, nem tudni, mivel semmi nem került nyilvánosságra abból, hogy a kancellár és a tanárok megbeszélésén mi hangzott el, az viszont tény: a tanárok nem sztrájkoltak, ahogy nyilatkozni sem szerettek volna – az iskola érdekeire hivatkozva. Így aztán semmi nem erősíti meg azt a Bicskén terjedő vélekedést, hogy a kancellár egyik érve az lehetett, hogy az oktatók és a technikum rosszul járhat, ha a tanárok sztrájkba kezdenek.
A bicskei szülők egy szolidáris csoportjával érkeztünk kedden a Vajda János Technikum elé, „Szolidaritás” és „A csend nem rend” feliratú molinókkal. Aztán az iskolai szünetben hat tanár kijött a tüntetőkhöz beszélgetni – köztük voltak olyanok is, akik nem akartak részt venni a szolidaritási munkabeszüntetésben. Az első emeleti ablakból diákok tapsoltak, így fejezték ki, hogy a tanáraikkal vannak. A tüntetők színes krétával írták ki rá a járda melletti lábazatra: „Tanár nélkül nincs jövő” és hogy „A csend nem rend”. Ám ezt az iskolavezetés egy órán belül lemosatta. Másnap, vagyis szerdán, nyílt napra készültek ugyanis, s hogyan is nézett volna ki egy ilyen felirat?!
Egyes vélemények szerint a középiskolák valamivel jobb helyzetben vannak, mint a KLIK-es általános iskolák. Meglehet, Bicskén a Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola pedagógusai eljutottak az elkeseredettségnek arra a szintjére, hogy a pedagógusaik fele sztrájkba lépett hétfőn. A tanulók 80 százaléka nem ment iskolába a sztrájk idején, ami sokak szerint annak is következménye, hogy a szülők is kiálltak a magyar iskolák ügyéért. A Prohászka utcai épületegyüttes ódon kerítésén még csütörtökön is kinn voltak a az akkor kiakasztott laminált lapok, nemzeti színben, „Tudta?” címmel. A táblákon ugyanis szomorú és elgondolkodtató tények és adatok sorjáztak az iskolák helyzetéről.
A sztrájk idején a szülők szolidaritási akcióval álltak a pedagógusok mellé – „nem először és nem utoljára”, ahogyan az Petrik Zsuzsanna és Rozsnyai Kornélia szervezők szavaiból kiderült.
Különösen kifejező volt, hogy bicskei szülők szív formára vágott kartonra írták gyermekeik, unokáik nevét, s ezeket a főbejárat előtti száraz díszfa ágaira akasztották: róluk szól minden. Több mint hatvan szív került föl az ágakra, volt köztük olyan, amelyet az oda járó gyerek édesapja és édesanyja együtt, közösen helyezett el. A szervezésben fontos szerepet játszik „Az oktatás jövőjéért – Bicske és környéke” nevet viselő Facebook-csoport.
A tüntetők sok egyéb mellett problémának látják, hogy kevés a tanár, így egyre kevesebb gyereknek tartja minden óráját szaktanár. Bicskén további probléma az egyik iskolaépület állapota is. Nagyon nagy gond a pedagógusi átlagéletkor, az utánpótlás hiánya. Ugyanakkor egyre több a tananyag, s az oktatás ténylegesen az összeomlás szélén áll. Ezt részben még olyan általános iskolai tanárok, igazgatók is belátják és elismerik, gyakran mondogatják is kollégáik körében, akik egyébként nem ellenségesek a rendszerrel. A problémát tehát mindenkinél jobban látják és ismerik, azonban a javító szándékú demonstrációknak mégsem nagy hívei. Pedig, ha valakik az összes „Tudta?” kérdésre igennel válaszolhatnának, éppen ők.