Újabb (dez)információk láttak napvilágot az Északi Áramlat felrobbantásáról

Krajczár Gyula | 2023.03.08. 12:25

Olvasási idő kb. 6 perc

Újabb fordulat kavarja az információs dagonyázást az Északi Áramlat felrobbantásának ügyében. Vélhetően egymástól függetlenül a The New York Times és a német Die Zeit is „pro-ukrán” elkövetők felé tereli a történetet. Nemrégiben egy amerikai újságíró, Seymour Hersh az Egyesült Államok kormányát feltételezte az események mögött, míg korábban a nyugati latolgatások inkább Oroszországot gondolták a legfőbb érdekeltnek.

Nem állítható, hogy a New York Times komplett sztorival állt volna elő. Értesülésük annyi, hogy amerikai hivatalnokok (tehát nem egy) olyan hírszerzési értesülésekbe pillantottak bele, amelyek szerint egy „pro-ukrán” csoport követhette el a robbantást tavaly szeptember 26-án, amellyel a négy vezetékszálból hármat használhatatlanná tettek. Innentől az információ rendkívül lyukacsos és töredezett. Eszerint nincsen bizonyíték arra, hogy akár az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij, akár a legfontosabb ukrán vezetők kapcsolatba hozhatók lennének a cselekménnyel. A hivatalnokok viszont azt is mondták, hogy „Ukrajna és szövetségesei” tűnnek leginkább úgy, hogy a „leglogikusabb motívumaik” lettek volna a vezeték felrobbantásával kapcsolatban. Percekkel a cikk publikálását követően Mihail Podoljak, Zelenszkij egyik vezető tanácsadója a Twitteren már közölte, hogy az ukrán kormányzatnak mindehhez semmi köze, s nincs tudomásuk semmiféle „pro-ukrán szabotázs csoport” létezéséről.

Az idézett amerikai hivatalnokok az elkövetőkről konkrétan nem tudnak semmit. Azt megtagadták, hogy magáról az értesülésről, hogy honnan származik, mekkora a bizonyossága, mondjanak bármit is. Még azt a lehetőséget is nyitva hagyták, hogy esetleg a kormányzattal vagy a titkosszolgálattal csak távoli kapcsolatban lévő csoportról van szó, s esetleg az sem zárható ki, hogy csak a gyanút terelték az ukránokra.

Vagyis az értesülés nagyjából magában rejti, hogy bármi történhetett, s bárminek az ellenkezője is.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvassa el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen összes cikkére,
csak havi 1790 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

A válság felértékelte a zuglói modellt

Lakner Zoltán

Szakmai és civil siker, hogy Zugló önkormányzata egyelőre nem foglalkozik a helyi szociális modell elvetéséről szóló javaslattal. Scharle Ágota közgazdásszal, a Budapest Intézet vezetőjével, a modell egyik kidolgozójával Lakner Zoltán, a Jelen főszerkesztője arról is beszélgetett, hogy a Zuglóban kialakult vita alkalmat teremthet akár egy a szociálpolitika valódi szerepét tisztázni hivatott párbeszédre. A beszélgetés az Új egyenlőség podcast-sorozatának része.

Elolvasom

Az árpádsáv színei és az MLSZ

Krajczár Gyula

Érdekes vitát folytatott le önmagával a Magyar Labdarúgó Szövetség a közelmúltban arról, hogy vajon nagy-Magyarország kontúrja és az árpádsávos zászló – vagy hogy őket idézzük: „az árpádsáv színei” – rasszistának, kirekesztőnek minősülnek-e, netán hordoznak-e politikai üzenetet.

Elolvasom

Rékassy Balázs: Az orvosi kamara úgy érezte, mintha pofon vágták volna

Tóth Ákos

A Magyar Orvosi Kamara mindvégig egyetértett nemcsak az egészségügy átalakításának szükségességével, hanem az irányával is, ahogy azzal is, hogy a háziorvosi ügyeleti rendszert modernizálni kell – derült ki az Új Egyenlőség legújabb, a Jelen oldalán is meghallgatható podcast-adásából, amelyben az Új Egyenlőség szerkesztője, Kiss Ambrus Rékassy Balázs szakközgazdásszal, egészségügyi menedzserrel beszélgetett a kormány és a MOK közötti konfliktusról, amelyet a kormány a maga részéről azzal oldott föl, hogy brutálisan, egyik napról a másikra megszüntette a kötelező orvoskamarai tagságot.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Élettérképek – honnan jöttünk, hol tartunk, merre megyünk?

Kormos Lili

Egy ideje az okostelefonok már azt is számon tartják, mikor és merre jár a tulajdonosuk, hogy melyik boltba, kávézóba, színházba, kocsmába tért be, és mindezt hányszor ismételte. Hóvégén készül a precíz összegzés, amikor aztán mindenki rácsodálkozik, hogy januárban is többet támasztotta a Gyalogbéka Eszpresszó pultját, mint a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár olvasótermének asztalait. Viccet félretéve, ez egyfelől elég ijesztő, mert ugyan, ki akarná, hogy minden átkozott lépésének nyoma legyen? Másfelől viszont el is gondolkodtatott. Az járt az eszemben, hogy vajon hányszor és milyen paraméterek mentén rajzolódott már át az életem térképe? Merre járok most? Milyenek voltak az útvonalaim tíz éve? És ami ennél is fontosabb: pusztán helyrajzi kérdésről van szó, vagy mélyebb összefüggések után is érdemes kutakodni?

Elolvasom
Keresés